Mindig is közel álltak a szívemhez a 80-as évek eurohorrorjai, és talán elsősorban emiatt van az, hogy ha egy kicsit gyengébb minőségű alkotásra akadok, akkor is elnézőbb vagyok vele kapcsolatban. Vagyis mondhatnám, hogy ez idáig ezt vettem észre magamon, de a Bruno Mattei (1931–2007) és Claudio Fragasso nevével fémjelzett Virus (alis Hell of the Living Dead, alias Zombie Creeping Flesh) című filmben több olyan jelenettel találkoztam, amely eme jóhiszeműségem fölé tudott végül kerekedni. Na de nézzük, hogy milyen is lett eme produkció.
Arra azért készüljön fel előjáróban a film nézője, hogy olyan képsorokkal fog találkozni eme produkció esetében, amelyeknek a létjogosultságát erőteljesen meg fogja kérdőjelezni, a közel 100 perces játékidő alatt.
A film történetének az alapjait a már jól ismert olasz zombis horrorfilmek szolgáltatják, amik nálam szinte majdhogynem mindig működőképesek voltak, csakhogy mindezt itt igencsak furcsán jelenítik meg. Írhatnám akár azt is, hogy ennyire ostoba megjelenítését mindennek még soha nem láttam. Még nem is a technikai kivitelezések voltak azok, amiknek sikerült kiverniük az a bizonyos biztosítékot nálam, merthogy a filmben használt maszkokra még akár azt is írhatnám, hogy nem is lettek rosszak, de hát sajnos ott voltak a filmbéli karakterek. Nem szokásom spoilerezni, de itt úgy gondolom hogy mindenképp meg kell említenem azt, hogy a filmben látható karakterek, illetve a színészi alakításaik egytől-egyig pocsékok. Na persze ha valaki olyan trash „műalkotást” keres, amely ideális tápanyagot tudna biztosítani egy úgymond „ivós játéknak”, akkor eme produkció maximálisan ki fogja elégíteni eme elvárásait. Lehetne választani erre a célra például azt, hogyha a karakterek teljesen oda nem illően reagálnak le egy helyzetet, vagy ha a film alatt totálisan oda nem illő képsorokkal toldják ki a készítők a játékidőt (ugyanis elképesztő mennyiségű természetfilmben látott jelenettel van felhígítva a film hossza), és még biztos, hogy lehetne találni ehhez hasonló „kihívásokat” eme szörnyűségben.
Ráadásul ha mindez még nem rettentette el a film lehetséges nézőjét, akkor bizony még azt is megjegyezném a történetével kapcsolatban, hogy számomra kimondottan unalmas és lassan csordogáló volt mindvégig (bár ezt lehet, hogy csak azért éreztem így, mert egyszerűen már túlságosan bosszantottak a filmben látható ostobaságok). Az pedig, amikor a készítők megpróbáltak beleerőltetni a történetbe valamiféle társadalomkritikát, na ott rakták fel arra a bizonyos i-re a pontot nálam.
A film zenei betétjeit a Goblin olasz progresszív rockbandának köszönhetjük, vagyis nem teljesen, ugyanis a rendkívül híres és egyben elismert zenekart nem kérték fel arra, hogy készítsenek ehhez a produkcióhoz filmzenét, hanem a producerek fogták az egy korábbi filmben használt zenei betéteket (ez volt az 1979-es A sötétségen túl című film), és egyszerűen csak áthelyezték ebbe a produkcióba, ami hát nem túl eredeti megoldás. Mint már fentebb említettem, eme film talán nem lett volna egy ennyire gyenge eresztés, ha képesek lettek volna a készítők egy épkézláb történetet összehozni hozzá, merthogy a technikai kivitelezéseket a korához képest egészen jól sikerült megoldaniuk. Kellően véresek és brutálisak, tehát működött a hatáskeltés e téren.
Összegezve: bőven lehetett volna ezt a filmet a jobb zombis filmek közé sorolni, ha kapott volna egy fogyasztható történetet, elfogadható színészi alakításokat, olyan karaktereket, amelyeknek a tetteik nem akasztják meg a nézők szórakozását 5 percenként, de mivel nem így lett, így nálam mindez egy csillagra elegendő. Olasz horrorfilmek szeretete ide vagy oda, ez rossz lett.
48 Virus (1980)
Egy vagány riporternő és operatőr barátja összeáll egy négyfős kommandó osztaggal, hogy egy Új-Guinea-i őserdőben felvegyék a harcot egy csapat húsevő zombival.
Szereplők: Margie Newton, Franco Garofalo, Selan Karay, José Gras, Gabriel Renom
