Valamikor még a VHS-korszak idejére datálható az, amikor először láttam a videótékák polcain eme filmnek a borítóját, de valamilyen okból kifolyólag már akkor sem igazán tudott meggyőzni arról, hogy számomra mindenképp szükséges lenne a kikölcsönözése (pedig ha jól emlékszem, még egész pofás kis borítója volt, csak hát az a fránya tartalom). Azóta eltelt nem kevés év, és eme időszak alatt többször is halottam vagy olvastam róla véleményeket (ezen véleményeknek a nagy százaléka nem feltétlenül minősítette egy jó filmnek, de sokak szerint néhol egyfajta szórakoztató trash élmény tudott nyújtani, de voltak olyanok is, akik szerint egy érdekes darab lett). Talán pont eme vélemények miatt adtam végül be a derekamat a napokban, és hát gondoltam, rászánok én is másfél órát az életemből, hogy kiderítsem, hogy vajon valójában milyen is lett Az agy című film.
Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni azt, amit a film másfél órájában láttam, akkor azt úgy jellemezném, hogy furcsa. Nem merném egyértelműen kijelenteni azt, hogy Ed Hunt 1988-as filmje egy nézhetetlen, avagy rossz alkotás volt, hanem sokkal inkább éreztem azt, hogy jó pár dologban gyengén muzsikál, viszont még így is voltak azért értékelhető tulajdonságai. De kezdjük a történettel.
Na az talán a film egyik leggyengébb pontja, ugyanis a forgatókönyv írójának (Barry Pearson) nem igazán sikerült maradandót alkotnia e téren. Bár ha mindezt úgy vizsgálom meg, hogy volt-e már szerencsém akármelyik horrorfilmben ilyen teremtényt látni, akkor viszont azt kell hogy írjam, hogy ebből a szempontból valóban egyedülálló a filmbéli szörnyünk. Viszont még egy ilyen egyértelmű trash alapú történetben is találtam némi pozitívumot, ugyanis némileg egyfajta idegen megszállós filmként is tekinthetünk rá, és be kell hogy valljam, néha sikerül alulról súrolnia az elfogadható határt, atmoszféra terén.
Alapjában véve két elképesztően gyenge pontja van a filmnek. Az egyik a csapnivaló filmbéli karakterek, illetve a még pocsékabb főhősünk, akit itt Tom Bresnahan alakított. Ritkán találkozok ennyire ripacskodó és irritáló filmbéli karakterrel, mint akit itt a film főhősének választottak. Továbbá azt is sajnáltam, hogy a filmben látható többi karakter egyáltalán nem tudta kiegyenlíteni a főhősünk csapnivaló színészkedését. A másik komolyabb hibája a filmnek, az maga a kivitelezés, amin viszont nagyon is érződött, hogy nem állt egy elfogadható költségvetés a készítők rendelkezésükre, és így abból főztek, amiből tudtak. Mondjuk azért néhol fellehető még egy-két erősebb logikai bukkanó is, de ezeknek a legtöbbje leginkább szórakoztatott, hisz egyfajta jóleső trash érzést kölcsönöztek.
Na de hogy ne csak a negatívumokról írjak, már fentebb említettem, hogy volt azért egy-két pozitívuma is a filmnek. Az egyik ilyen a hangulata. Ugyanis sikerült egyes jeleneteknek egyfajta baljós atmoszférát megteremteniük. A másik pozitívuma a filmnek, az a zenéje, amit egy bizonyos Paul Zaza hozott össze. Nem nevezném kiemelkedőnek, de ahhoz bőven sikerült elég jónak lennie, hogy utánanézzek eme úriembern eddigi munkásságának, és ahogy láttam, elég sok filmes zenei betétek megkomponálása áll már a háta mögött (bár eme produkcióknak a többsége tipikus B avagy Zs kategóriás produkciónak tűnt).
Mindent egybevéve nem lett volna Az agy egy rossz film, ha vagy egy kicsivel több humort, vagy kicsivel több horror elemet tartalmazott volna, mert így viszont sajnos egy súlytalan alkotás lett a végeredmény, amely nálam két csillagnál többet nem érdemel.
57 Az agy (1988)
Dr. Blake egy tévéműsort vezet. Egy idegen organizmus segítségével, amit Agynak hívnak, agykontrollt akar alkalmazni a nézőkön. Viszont azt még ő sem sejti, hogy egy okos... több»
Szereplők: Cynthia Preston, George Buza, Tom Bresnahan, David Gale, Christine Kossak
