Az új köntösbe bújtatott, őrült Mikulás

2023.12.29 17:04 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Anno még a 80-as évek közepén egy bizonyos Charles E. Sellier Jr. (1943–2011) elkészített egy olyan filmet, amely olyan felháborodást keltett sok szülőben, hogy tiltakozásuk jelképéből több helyen is felvonulásokat tartottak az adott film bemutatása ellen. Persze a film forgalmazói ebből is reklámot csináltak, és a szülők igyekezete ellenére így is a mozikba került a Silent Night, Deadly Night című alkotás. A film sem anyagilag, sem pedig kritikailag nem lett hatalmas siker, de mint oly sok e cipőben járó alkotásnál, úgy ez a film is csak akkor vált igazi sikerré, amikor megjelent az Egyesült Államokban még videón. És innentől kezdve érkeztek is a folytatásai, szám szerint négy, amik viszont semmilyen formában nem tudtak még csak akár a közelébe érni az első film színvonalához. A Silent Night, Deadly Night horrorfilmes széria 1991-ben, amikor bemutatták az ötödik részét, hosszú álomba szenderült, és egészen 2012-ig senki nem is nyúlt eme franchise-hoz. Mikor már sokak emlékében kissé elhomályosultak a korábbi részei a szériának, az Anchor Bay filmstúdió érezte azt, hogy itt az ideje újra elővenni az örült Mikulást, de nem egy soron következő részben gondolkodtak, hanem újraértelmezték az 1984-es első filmet, és így született meg annak a remake-je. De vajon annyi rossz és csapnivaló folytatás után a széria rajongóit végül sikerült-e kárpótolniuk a készítőknek ezzel a filmmel? Nos, ezt mindenki döntse el maga, jómagam azt írnám erről, hogy az első rész után,végre kaptam egy egészen tűrhető (persze messzemenően nem egy hibátlan) felvonást a Silent Night-szériához.

Eme film történetét és annak kivitelezését tetőtől talpig átjárták a slasher elemek, de mondjuk azért szerencsére nem vitték túlzásba mindezt, bár végül kellő mennyiségű brutalitással fűszerezték meg a látottakat a készítői. A Silent Night bőven tartogat még azoknak is meglepetéseket, akik kimondottan kedvelték az 1984-es Silent Night, Deadly Night produkciót, ugyanis a készítői annak csak az alapfelállást vették át a saját filmjükhöz belőle, és ezt jómagam igencsak nagyra értékeltem. A történet nem is lacafacázik sokat, ugyanis már az első pár percben be is indítják a filmbéli cselekményeket, és egész szépen pörögnek is az események benne (akárcsak az a bizonyos hullaszámláló is). Mindezt jómagam úgy a film játékidejének a feléig maradéktalanul élvezni is tudtam, majd jött sajnos a nagy hiba a történetben, miszerint hogy először kissé visszavesznek a pörgős cselekményből, ami még bőven megbocsátható lett volna, majd teljesen felesleges történeti mellékszálakkal hígítják fel a cselekmény fő csapásirányát. Nem azt mondom, hogy ezzel rengeteg mindent tönkretettek a film készítői, de kissé túl sok lett a felesleges sallang benne. Amivel viszont nagyon elkalibrálták magukat a történet kitalálói, az a befejezés lett. Csak egy dolog lehet annál fájóbb egy slasher horror történetében, mint amikor a készítői megpróbálkoznak magyarázattal szolgálni a filmben lezajlott rémes tettekre, még pedig az, ha mindez erősen felesleges, és elképesztően izzadságszagúra sikeredik. Na mármost jelen filmünk történetének az esetében pont hogy ez a helyzet, ráadásul elsiklanak olyan dolgok felett, amelyek viszont valóban megérdemeltek volna némi kis magyarázatot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez csupán film utolsó negyedórájában csúcsosodik csak ki.

Mindenképp érdemes megemlíteni a filmbéli negatív karakterünk (ez esetben egy Mikulás gúnyát öltött elmebeteg) kinézetét, ugyanis kellően ijesztőre sikeredett. Továbbá mindenképp a film pozitívumai közé sorolnám azt is, hogy a filmben elhalálozott karakterek igencsak nagy százaléka képes volt hatással lenni a nézőre, így pedig még kevésbé lehet rezignáltan végignézni ezen karakterek elvesztését. Ráadásul nálam azzal is sikerrel járt jelen filmünk, hogy sikeresen magával tudott rántani hangulatilag. Sajnos viszont a főbb szereplők minősége már némileg azért megoszlott nálam, ugyanis míg a seriff-helyettest alakító Jaime King színésznővel semmi problémám nem volt, addig a filmbéli seriffet alakító Malcolm McDowell erősen túljátszotta a szerepét itt. Talán érdemes még megemlíteni a filmbéli brutalitás (gore) ábrázolásának a kivitelezését, amely bőven hozza az átlagos szintet, de sajnos némileg felfedezhető a kreativitás hiánya is bennük.

Személy szerint jómagam úgy vélekedek a Silent Night című filmről, hogy ha a készítői nem foglalkoztak volna annyira a történet megmagyarázásával a játékidejének a vége felé, akkor akár talán még a négy csillagocskát is megérdemelte volna tőlem, de mivel ez nem így történt, így marad a három csillag a filmre.