A film nagyon érdekes megoldással operál, gyakorlatilag az FBI házkutatási hangfelvételének leiratát adják elő szóról szóra, a félbehagyott szavakat, újrakezdett mondatokat is beleértve.
A következő két bekezdés nem spoiler, mert Reality Winner ügye fenn van a Wikipédián meg egy csomó helyen.
Nagyon röviden: A csaj olyan munkahelyen dolgozott, ahol titkos iratokhoz fért hozzá, és elé került a titkosszolgálati jelentés, hogy az oroszok hogy hekkelték az USA választásokat (2016). Ezt kiszivárogtatta. Se ő, se a médiacég, ahová szivárogtatott nem volt elég körültekintő, elkapták.
Elrettentő és példát statuáló módon öt évre bevarrták, és örülhet, hogy ennyivel megúszta, mert ha másik országban történik ez, akkor lehet, hogy a történet első része ugyanez, csak aztán a második felében hátulról főbe lövi magát valahol Szibériában. Ha meg ezer éve csinálta volna, akkor meg felnégyelik, és az ország határain karóra szúrva teszik ki egy-egy darabját.
A fő kérdés, amit ez a minimalista film elénk tár a maga szenvtelen módján: van-e joga az egyénnek átlépni a törvény és jog kereteit, ha az erkölcsi és a közösségi érdek azt kívánja? Nyilván lesz, aki szerint igen, és annak a narratívának is meglesznek a támogatói, hogy hát jó, de hírszerzési mellékinformációk is a dokumentummal együtt szivárogtak, ami a szolgálatokra és következésképpen az országra (jelen esetben az Egyesült Államokra) káros, így jár a saller.
A végső kérdés, ami a fentiekből következik, sokkal fontosabb ennél az egyszerű kiszivárogtatási esetnél. Mennyire van joga egy ország hatalmi rendszerének így megsz*patni az állampolgárát, miközben ezt a hatalmi rendszert az állampolgár pénzéből működtetik, elvileg az ő érdekében? Egy így működő rendszer mennyivel jobb, mint egy suttyó királyság a legsötétebb középkorban?
65 Reality (2023)
Egy volt amerikai hírszerzési szakembert a leghosszabb büntetésre ítéltek, amiért egy e-mail révén jogtalanul adott ki kormányzati információkat a médiának az orosz... több»
