A híresen hírhedt Asylum-filmek gyöngyszemei: Ötfejű cápa

2024.03.30 21:09 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Immáron harmadik alkalommal gyűltünk össze a filmes barátaimmal, hogy egy film erejéig figyelmünkkel adózunk a trash filmgyártás előtt. Követve az év elején elkezdett sormintát, ismételten egy Asylum stúdió által elkövetett rettenetet választottunk, és ha már a Kétfejű cápával, majd egy hónapra rá a Háromfejű cápával folytattuk, akkor hát miért is ne került volna ez alakalommal terítékre a négyfejű, ő, vagyis inkább az Ötfejű cápa című film. Na de hol van a négyfejű cápa, ha már csináltak öt- és hatfejű cápa filmet is? Erre még visszatérek. Szóval ugorjunk újra fejest abba a bizonyos trash tartályba, és lássuk, hogy mennyire is lehetett szórakoztatónak nevezni jelen filmünket!

Az 1997-ben alapított The Asylum filmstúdió nem fukarkodik a trash filmekben (ugyanis szinte csak ezt gyártják), így hát hatalmas merítési lehetőséget biztosít azon nézőinek, akik kedvelik eme alkotásokat. Jómagam soha nem tartoztam azon filmnézők közé, akik rajonganának a trash filmekért, de azt azért el kell hogy ismerjem, hogy nagy ritkán belefutottam már egy-két szórakoztatóbb darabjába. Na mármost sem jelen filmünk, sem pedig a korábbi két epizódja a sokfejű cápás filmeknek nem tartozik a jobb trash filmek közé, ugyanis igencsak alacsonyan volt ez idáig eme szériának a szórakoztatási alapja, viszont az úgynevezett trash-mérőn, igencsak magasan számot generáltak eme alkotások.

Maga a film története körülbelül hozza az előző két részének a színvonalát. Persze bármifajta minőségugrást nem is várhattunk el a film történetével kapcsolatosan, hisz ismételten Jacob Cooney és Bill Hanstock nevéhez fűződik a forgatókönyv megírása, akik korábban a háromfejű cápa történetét hozták el nekünk, csakhogy ez esetben még egy harmadik fővel is bővült a forgatókönyvírók csapata, Stephen Meier személyében (aki szintén Asylum-filmek forgatókönyvein pallérozódott). Viszont mindenképp érdemes megemlíteni a történettel kapcsolatosan, hogy legalább nem váltak önismétlővé a sokfejű cápa történetei, hisz míg a Kétfejű cápa esetében csak csupán terrorizált egy nagyobb bulizni vágyó társaságot, addig a Háromfejű cápa esetében már a környezetszennyeződés általi mutáción volt némileg a sztorijának a hangsúlya, míg jelen esetben pedig az emberi kapzsiságot akarta meglovagolni a történet. Persze végül mind egy kaptafára végződött.

Viszont akkor miért nem négyfejű cápa lett végül a film címe? Nem szándékozom lelőni a poént e téren, ezért inkább csak annyit írnék ezen kérdéssel kapcsolatosan, hogy a film poszterein szereplő ötfejű cápa nem így jelenik majd meg a röpke másfél órás játékidő alatt, hanem egy sokkal banálisabb megoldást alkalmaztak, ami már azzal képes volt megmosolyogtatni engem, hogy mekkora abszurditást vittek ebbe bele. Ráadásul fejlődtek a film forgatókönyvíróinak a képességei is, hisz már egy aprócska csavart is képesek voltak kieszközölni a történetben (ami szintén utal némileg arra, hogy végül miért is lett a filmjük címe az, hogy Ötfejű cápa). A film szereplőinek a színészi attitűdjei továbbra is vállalhatatlanok voltak, de mégis képes volt egy-két jelenet erejéig megmosolyogtatni, ugyanis olyan párbeszédeket és cselekedeteket láthattam, amin már kínomban is mosolyogtam.

Végül pedig lássuk, hogy mi szörnyűséget tartogatnak a film számítógépes effektjei a nézőknek. Na ezen viszont valóban meglepődtem, ugyanis képesek voltak e téren némi jelegű színvonal-emelkedésre (persze csak a korábbi epizódjaihoz mérve). Mondjuk mindezeket a pozitívumokat erősen árnyalták is azzal, hogy jó pár esetben természetfilmekben látható cápás felvételeket ollóztak össze a gyenge CGI technikai förmedvényeivel, amely végül egy nevetséges elegyet alkotott.

Összegezve a filmet, továbbra is az a legnagyobb gondom a sokfejű cápa szériával, hogy egyszerűen nem akarnak a humorra építkezni a készítői, és emiatt pedig egy csillagnál többre nem is tudom értékelni a látottakat.