2025.01.18 11:47 Kóborló Olvasottság: <100x
0

A rész, amelyre nem lett volna feltétlenül szükség

Az elmúlt napokban újranéztem a Ginger Snaps trilógiát, és míg az első avagy a második része még mindig tudta hozni azt a minőséget nálam, amit anno annak idején az első megtekintésekor, addig sajnos a harmadik, vagy inkább úgymond az első rész előtti produkciójának továbbra sem sikerült annyira megkedveltetnie magát nálam. Na de hogy miért is? Tulajdonképpen mert szükségtelennek éreztem leginkább. Na de lássuk, hogy mit is tartogat a Vérszomj: A kezdet című film!

Már egy jó ideje megfigyeltem azt, hogy nem feltétlenül a legjobb dobás filmes szempontból előzményfilmet gyártani egy ismert filmszériához. Ha csak a horror műfajnál maradunk, akkor írhatnám akár Az ördögűző: A kezdet, vagy Az első ómen, a Hellraiser 4: Vérvonal, vagy akár Kocka 3. című filmeket. Persze azért nagy ritkán sikerülhet igazi minőségi előzményfilmet is elkészíteni egyes horrorfilmes szériákhoz, nálam ilyen volt például A texasi láncfűrészes, avagy A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet című alkotások, de ezek sajnos a jóval ritkább esetek. Na de miért lehet az, hogy számos előzményfilm megbukik, főleg a horror műfaján belül? Talán mert eme filmek elsősorban csak arra hivatottak, hogy felfedjenek olyan rejtélyeket, amelyekkel a korábbi részekben vagy nem találkozhatott a nézője, vagy csak felszínesen voltak érintve, ezáltal pedig számomra kissé olyan „szaga” van eme alkotásoknak, mintha az úgynevezett misztikumait akarnák bemutatni a készítőik. Ami viszont szerintem egyáltalán nem egy jó dolog, hisz a horrorfilmek esetében talán az egyik legfőbb érték, az ismeretlentől való félelem. Nagy ritkán viszont előfordulnak még a horrorfilmek palettáján olyan előzményfilmek is, amik nem arra építkeznek, hogy a fentebb említett ismeretlenről próbálják meg lerántani a leplet, hanem egyszerűen csak fogják az első rész történetét, és egy másik idősíkra helyezik mindezt át. Nos az én szememben pont hogy egy ilyen alkotás lett a Vérszomj: A kezdet is.

A rész, amelyre nem lett volna feltétlenül szükség

Ugyanis mit ad hozzá eme rész a korábbi két részéhez? Tulajdonképpen semmit! Merthogy újraalkották a film forgatókönyvírói (Christina Ray és Stephen Massicotte), a 2000-ben bemutatott Farkasvér történetét, csak az 1800-as évek elejéből, minimális eltérésekkel. Egyfajta újrahasznosításként is értelmezhetjük a Vérszomj: A kezdetet.

Persze mindezzel nem azt akarom írni, hogy jelen filmünk teljesen értékelhetetlen lenne, hisz mind az új helyszín, mind pedig az 1800-as évek hangulatvilága pont annyi pluszt tud adni a film történetének, hogy az még az elfogadható tartományba kerüljön nálam. Sokkal nagyobb gondom volt inkább azzal, ahogy jelen filmünkben kezelték a félelemkeltés lehetőségét. Mert míg az első két részben mindez szinte flottul tudott működni, addig itt finoman szólva is igencsak akadozott. Pedig hát a lehetőségek bőven adva lettek volna hozzá, hisz egy erdő közepén lévő, elbarikádozott erőd, ahol mind kívülről, mind pedig belülről különféle fenyegetésekbe ütközhetnek a filmbéli testvérpárosunk karakterei, na ezt azért sokkal jobban kellett volna kezelniük a készítőknek.

Sajnos a színészi alakításokról sem tudok túlságosan pozitívan írni, mert míg a Katharine Isabelle és az Emily Perkins által alakított testvérpárnak csak újra kellett hozniuk azt a minőséget, amit már a 2000-es Farkasvérben is láthatunk tőlük (amit itt ismételten sikeresen megoldottak), addig a többi karaktert alakító színésztől talán csak az átlagosra futotta, ami abból a szempontból volt számomra probléma, hogy ezen karaktereket alakító színészeknek is fel kellett volna érniük a fentebb említett két színésznő teljesítményéhez ahhoz, hogy egy jobb filmként emlékezzek majd eme produkcióra.

Továbbá a film technikai megoldásai sem igazán tudtak mély nyomot hagyni ezúttal bennem. Talán mert míg a második rész esetében, ahol jóval kevésbé volt látható a vérfarkas, addig itt jóval többet láthatjuk majd őket, ezáltal pedig jobban kidomborodik eme lények technikai megoldásaik, amik inkább lettek amolyan átlagosak csupán, mint jók.

Mindent egybevéve nem lett annyira rossz a Vérszomj: A kezdet mint oly sok előzményfilm, de azért a jótól számomra igencsak messze volt. Amolyan halovány három csillagocskára, még épp hogy elegendő volt.

dráma | horror

A 19. századi Kanadában játszódó töténetben Brigette és nővére, Ginger a Kereskedők Erődjében keresnek menedéket, amelyet később néhány vad vérfarkas ostrom alá vesz. több»

0