Gyorsan leszögezem, ha valaki netán egy igazi hideglelős thrillerre számítana néhány, a neten keringő, erősen eltúlzott tartalmú fülszöveg miatt, gyorsan adja fel az álmait. Vigasztalásul közlöm, cserében egy minőségi alkotással töltheti a szabadidejét.
Florida, az 1970-es évek közepe. A vidéki kisvárosokban még él a délen pláne erős álomkép arról, hogy ha valaki szorgalmasan teszi a dolgát, becsületesen él, templom látogató és tisztes erkölcsre neveli a gyermekeit, az talán kissé unalmasan, de nyugalomban élheti az életét. Isten, a társadalom és a rendőrség egyaránt vigyáz rá. A vietnámi háború képre sem kerül, de azért lehet tudni, valamiképp onnan szabadultak el a gyér erkölcsű, kétes hősök, és landoltak a filmvásznakon. Ebben a történetben csak a rockzene egyértelmű térhódítása az új nemzedék körében jelzi, hogy véget ér az „aranykor” az Államokban. Na meg a fehér furgonosok sora... átvitt értelemben.
A Williams család mintapéldánya a fenti a szellemben élőknek. A joviális természetű apa elég sokat van távol az üzlet miatt, de ellátja a családját, és megértő szeretettel fogadja a kisfia rajongását a western és a kungfu témák iránt. Továbbá a kamasz lányai rivalizálását végtelen türelemmel tűri, ami a feleségéről már nem állítható. Gyakran a nej veszi fel a nadrágot, ha ráncba kell szedni az aprónépet. Ő egyébként is tipikus háziasszony, a családi tűzhely elszánt őrzője, kellő szigorúságot és megértést mutatva, mikor melyik szükséges. A szülők inkább a rosszallásuk kimutatásával nevelnek, kevés fegyelmező eszközt vetnek be a megtévedt gyermekek terelgetésében. Anyagi gondjaik nincsenek, a csemetéket iskoláztatják, a polgári jólét lengi körül őket. Az idilli képbe belerondít egy titokzatos fehér furgon, ami elkezdi követni a kisebbik lányt, akit ez nyugtalanítani kezd. Ám miután déli fruska, tehát akaratos, és a mintalány nővére árnyékában él, szereti kiszínezni a vele történteket. Egy idő után már senki nem veszi komolyan a szavait, ami a furgon feltűnése után bizony zavaró a számára. Nem jó, ha az ember úgy érzi, magára maradt.
Ez a családi alaphelyzet, a néző viszont többet tud Williamséktől. A pergő évek naptára mutatja meg, hogy az illető évek óta kering a védtelen lányok körül, és időnként lecsap. A film készítőinek talán a legjobb húzása, hogy messze elkerülik azt a helyzetet, hogy a sorozatgyilkost bárki hőssé avathassa a fejében. Egy számító, könyörtelen árnyat láthatunk, amivel nem lehet azonosulni. Emberkép róla sosem nem készül. Nincsenek indítékai, hiányoznak a véres képi megoldások. Egyértelmű jelzés az van, de ott van meghúzva a határ, amit nem lépnek át. Az illető maga a személytelen halál, egyszerre ijesztő és figyelmeztet arra, milyen lehet egy átlagember, ha metsző gonoszság él benne. (A jelentéktelensége miatt tevékenykedhetett évekig, a rendőrség figyelmetlensége miatt, amely címbeli fontos nyomra ügyet sem vetettek. Ezekkel csak a néző lehet tisztában, ha rákeres a valódi eseményekre, mert a film karakterei nem is tudnak a tragikus események soráról.) A stáb nem nyomozásos történetet akart mutatni, hanem rövid, de hatásos bevágásokkal tiszteleg az szerencsétlen áldozatok előtt, amihez értelemszerűen fiktív részleteket találtak ki.
A fő téma szerintem az, hogy megmutassák, miszerint az emberek többsége teljesen felkészületlen a tudatos rosszakaratra, és emiatt védtelen ellene. A túléléshez kell a szerencse, továbbá a rémületet legyőző elszántság és találékonyság.
A film erénye a találékony képalkotás. Kell is, mert nem követik a sémát, miszerint látjuk, mit és miért követ el a gyilkos, mégis mindent tudunk. Nagyban segítenek ebben a hangok, együtt a kísérőzenével, amik nyomasztó légkört teremtenek, de túlzottan nem teszik próbára a néző tűrőképességét. A vágó szabómester módjára kezelte az ollót, nagy része van abban, hogy stílusos lett a végeredmény. A színészi játék visszafogottsága illik a korabeli környezetbe. A filmet minden további nélkül el lehetne fogadni egy 1970-es években készült műnek az alkalmazott eszköztára révén. Beleértve a kifejezett durva képen elkerülését, így családi mozizásra alkalmas a mű. Jó szándékú figyelmeztetés árad belőle. Egyetlen mozzanata van, amivel a modern megoldás felé léptek. Az, hogy egy „kulcsjelenetkét” eldugtak, bele a stáblistába, annak is a vége felé. Tessék kivárni a VÉGE feliratot.
Remélem, megbocsátja az olvasó, hogy az imént említett rövid részletről közlöm, hogy az bizony fiktív. A mai nézőhöz szól, közvetett módon. De mint fentebb írtam, a gyilkos gazember nem kapott esélyt folytatásos hősalakká lenni a beteg fejekben.
Összegezve a dolgokat: A szülői felelősség, a gyermekek életre nevelésének fontos problémája lett összekötve egy bűnüggyel a korabeli Amerikában. Tették mindezt olyan módon, ami senkit nem bánt meg. Átgondolt, kimunkált filmes eszközökkel éltek, beleértve az erkölcsökre utalást, és remek stílusérzékkel fejelték meg. Tudatosan régimódi a stílus, de egyáltalán nem unalmas, hanem értékőrző és átadó. Megbecsülendő filmes irányzat.
72 The Man In The White Van (2023)
Egy festői, családi kisvárosban, Floridában 1974-ben egy baljós, fehér furgon üldöz egy fiatal lányt, és a szülők hitetlensége egy rémisztő halloweeni rémálomhoz vezet. több»
