Nagyon érdekes latin-amerikai életérzés-történet, melyben mindenkinek megvan a maga személyes pokla, és a viszonyok össze vannak kuszálódva. A hangvétel melankolikus, a tempó közepesen lassú.
Muriel (Sophie Marceau) lebénult egy közlekedési balesetben, és évek óta a nyugat-kolumbiai Cartagenában, egy tengerre néző lakásban vegetál depressziósan. Az ápolói állandóan elmenekülnek, de jön – ki tudja, honnan – Léo (Christopher Lambert), és beáll tökös nővérnek. Léo súlyosan depressziós és durván alkoholfüggő különben.
A házban van még egy házvezetőnő-féleség, Lucia, akit Margarita Rosa de Francisco alakít. Ő heroinnal szúrja magát. Ehhez a roncsderbihez jön még egy utcai zsebes prostituált, hogy teljes legyen az életérzés.
Ahogy azt a kiinduló sokszögből sejteni lehet, sok minden megtörténhet egy ilyen csapatban, és ezek egy része be is következik, sok más meg teljesen elmarad. Például Léo nem rakja meg Luciát, mint a máglyát, pedig komoly összeget tettem volna rá.
Az egész nem nagyon vezet sehová, a forgatókönyv nem cselekményközpontú, hanem csendéletszerű. És ez mégis egész jól működik, különösen két ilyen retro színészlegendával a főszerepben. Kapunk egy csokor mindenféle érzést, amit elvihetünk magunkkal a film végén, de ennyi.
Konkrétan Marceau és Lambert emeli meg nagyon a produkció minőségét, anélkül lehet, hogy közepes lett volna. Közben Cartagena képei is nagyon vonzóan hatnak, de lehet, hogy ez nálam azért van, mert kezdem becélozni Dél-Amerika pár országát turistaként.
Off, de a film nevének magyarítása péklapát-pozitív. Cartagena. Mintha egy hasonló magyar filmnek a Sopron nevet adták volna. A francia eredeti (már amennyire nem tudok franciául) kb. az, hogy a férfi az ágynál.
67 Cartagena (2009)
Léo a kolumbiai Cartagena városában él. Az egykori ökölvívóbajnokra rá sem lehet ismerni, a férfi az alkohol rabja. Ha így folytatja tovább, teljesen tönkreteszi magát. A... több»
Szereplők: Sophie Marceau, Christopher Lambert, Margarita Rosa de Francisco, Rodolfo De Souza, Linett Hernandez Valdes
