Egy börtönballada a szabad szellemről

2025.05.01 18:48 Creepy Woods Olvasottság: 165x

3

Te Remény! Halhatatlan optimisztikusságod kiteljesedett becsület, vágyaim kimeríthetetlenül éheznek belőled és minden cselekedetemben folytonosan várakozol. Belém zártad magad, minden ellentéteddel szemben áthatolhatatlanná tettél. Már csak velem tudsz meghalni. /saját

A kezdet: amikor a remény csírája sarjad. Az első film, amelyet véleményezek, spontán választásból.

A magyar származású amerikai Frank Árpád Darabont rendezte eme 1994-ben bemutatott, örökzöld alkotást Stephen King regénye alapján, csakúgy, mint a Halálsoron és a Köd című filmeket, amelyek szintén kettőjüknek köszönhetőek.

Mindez igen kecsegteti az embert arra, hogy leüljön a képernyő elé, s bizony nincsen visszaút, ez a már klasszikus alkotás maximálisan lebilincsel, nem menekülsz.

A film ütős – de nem durva –, ereje nem a pusztításban, hanem a megindító, felemelő üzenetben rejlik. A színészek nagyon jól illeszkednek a szerepbe. Főszerepben Tim Robbins (Andy Dufresne, a bankár). Szerepel benne még az általam igen kedvelt Morgen Freeman (Ellis Boyd „Red” Redding, elítélt), aki egyébként a narrátor szerepét is kellemesen tölti be. Megemlítem még James Whitmore-t (Brooks). Nem kihagyható a zeneszerző: Thomas Newman.

Tartalom:

1./3. A valóság kegyetlen tükre: a remény árnyékában. Szerintem az egyik ikonikus jelenet a fényesre suvickolt cipő, de nem lövöm le a poént. :) A másik a börtönigazgató, Samuel Norton (Bob Gunton) által oly becsben tartott, felesége hímezte írás, amely a falán díszeleg: „Isten előbb ítél, mint gondolnánk.“ - ezt az igazgató kiváltképpen imádta a rabok arcába dörgölni, mint valami belső csapást – ám Andy végül ezt frappánsan Norton ellen fordítja.

A fényesre suvickolt cipő és a képmutató vallás közötti kontraszt a zsigeri felismerés pillanata, ami a nézőt is elgondolkodtatja.

2./3. A remény és a szabadság torz képe: az igazság kíméletlen arca. Zseniális a szökés! Teljesen valósághű. Merthogy a film Andy szökéséről szól elsősorban, ugyanakkor megragadja a szabadságtól megfosztott emberi mivoltot, ahogy az egyik rabot ez megtöri, és teljes feladásra készteti. A film előrehaladtával válik teljesen logikussá Andy minden egyes kis lépése, ami lenyűgözően csap vissza.

A film zsenialitása nem a látványos akcióban, hanem a logikus, aprólékos tervezésben rejlik. Andy minden lépése egy könyörtelen, precíz sakklépés. A film nem csak a fizikai börtönről szól, hanem arról is, ahogy a lélek megküzd a rabsággal.

Amit még érint a film, az egyrészt a szabadságát visszanyert ember boldogulása a társadalomban. Mit is kezd magával a hirtelen nyakába zúdult szabadsággal, ami előtte gúzsba volt kötve? Jól keretbe foglalja e küszködést és a visszailleszkedés nehézségeit Brooks drámai sorsa. Igazán megható a levele és hidegvérűen őszinte.

Vannak rabok, akik intézményfüggővé válnak, ezért már csak a börtönben tudnak kiteljesedni, és vannak, akik a szabadság lehetőségeiben egyszerűen fogságba esnek korlátozottságukhoz szokván. A szabadság, ami a remény rabjának tűnik, valójában egy pusztító átok lehet azok számára, akiknek a lélek már intézményfüggővé vált.

3./3. A történelem visszavág: amikor a klasszikus győzedelmeskedik. A filmet 1995-ben hét Oscar-díjra jelölték, ám Forrest Gump a háttérbe szorította, így egyet sem kapott meg, de 2007-ben a 100 Movies listán viszonzásként visszaelőzte, ahogy a szintén az évben megjelent Ponyvaregényt is lehagyta.

CSELEKMÉNYLEÍRÁS!

1./8. A sors gúnyosan kacag olykor az ember fintorán. 1947-ben Andy Dufresne-nek (Tim Robbins), a talpraesett bankárnak nem éppen alakul átlagosan a napja. Ugyanis elhatározza, hogy bosszút áll hűtlen feleségén s annak szeretőjén. Kezébe is veszi a fegyvert, és alaposan az üveg fenekére néz.

Szerencsétlenségére a sors fintora rátalál és kiköt a bíróságon. Mivel minden közvetett bizonyíték ellene szól, életfogytiglanra ítélik kettős gyilkosságért. A valódi tragédia itt nem is a gyilkosság, hanem az igazságszolgáltatás könyörtelen gépezete. Gondoljunk csak bele, hányszor történhetett meg a valóságban, hogy a közvetett bizonyítékok és a látszatok alapján ítéltek el ártatlan embereket.

Az igazságszolgáltatás, amelynek az igazságot kellene képviselnie, gyakran csak egy vak, süket és kegyetlen monstrum, ami nem törődik azzal, hogy a vádlott valóban bűnös-e, csak azzal, hogy a történet logikusan összeálljon a bíróság előtt. Andy sorsa a torz igazságszolgáltatás tragikus példája, ami még a mai napig is megtörténhet velünk, ha rosszkor vagyunk rossz helyen.

A Shawshank börtönben szembesül a brutális kegyetlenséggel és az elnyomással, amelyeknek kezdettől kitartóan ellenáll kevesebb sikerrel, de következményeit megtartja magának. Andy nem egy passzív áldozat, hanem egy makacs akaratú ember, aki még a brutális kegyetlenséggel szemben is kitart. A pusztítás esztétikája itt abban rejlik, ahogy Andy nem törik meg.

2./8. A túlélés alapja: amikor a kapcsolatok a börtönben is életet jelentenek. Összebarátkozik Ellis Boyd Reddinggel "Red" (Morgan Freeman), aki gyilkosságért már 20 éve raboskodik, s az öreg Brooksszal (James Whitmore), akinek egyik legjobb társa egy kismadár.

Ez a rész a bizalom és a barátság születésének bemutatása, ami a kíméletlen börtönéletben a túlélés alapja. Red a kibékíthetetlen valóság megtestesítője, Brooks pedig az intézményfüggőség élő példája. A kismadár egy szatirikus, de megható jelképe annak, hogy még a rabok is vágynak valami apró, ártatlan szépségre a pokolban is.

Red teljesíti Andy teljesen ártatlan kéréseit, becsempész neki néhány apróságot. Először egy geológus kalapácsot, ami eléggé kicsi, szökésre alkalmatlan. Később egy Rita Hayworth moziplakátot kér tőle, amelyet aztán felvált Marilyn Monroe, majd Raquel Welch posztere látható a helyén.

Az élet a börtönben elsősorban nem a megbánásról vagy a megtisztulásról szól, hanem a túlélésről és az unalom elűzéséről. A börtön falain belül a legapróbb tárgyak is a szabadság illúziójává válnak.

A kalapács, a poszterek, mind-mind a remény szimbólumai, amik a rideg valóság fölé emelik az embert. A poszterek váltakozása nemcsak Andy szökési tervét, hanem a vágyakozás folyamatos változását is mutatja.

Az ember, ha bezárják, előbb vagy utóbb belerokkan a valóságba, és a szabadulásról szóló álmok segítenek életben maradni. Ez az a hidegvérű, sokkoló igazság, ami a film mélyén rejlik: az emberi lélek nem bírja elviselni a szabadság nélküli életet, ezért kénytelen ábrándokat kergetni.

3./8. A remény álcája: amikor a tudás a legnagyobb fegyver. Andy véletlen kihallgatja 2 börtönőr beszélgetését, amelyhez merészen csatlakozva nagyon jó pénzügyi tanácsot ad. Ezáltal a börtönőr az adófizetés alól törvényesen mentesül.

Ez a jelenet Andy intelligenciájának és merészségének a bizonyítéka. Megmutatja, hogy a tudás a falakon belül is a legnagyobb hatalom. Idővel a börtön teljes személyzete az ő javaslatai alapján intézi pénzügyeit, sőt végül maga Andy végzi az adóbevallásokat, beleértve magáét Samuel Norton (Bob Gunton) börtönigazgatóét is, aki még így sem kíván tisztességesen eljárni.

Pl. a foglyok külső területen végzett munkájának ellenértékét elsikkasztja, amit Andy segítségével mos tisztára. Cserébe védelem alá kerül a börtön atrocitásai alól. Nem mellesleg kivívja, hogy könyvtára lehessen: „Csak 6 évbe telt.“

A börtön falai között az emberi erkölcs olykor eléri a mély sötét, komor pontot. A börtön, ami a megtisztulás helye kellene, hogy legyen, valójában egy vérvonalas korrupciós rendszer.

A falakon belül nem a rabok a bűnözők, hanem azok a fehérgalléros gengszterek, akik a saját zsebükre dolgoznak, miközben a törvényt hirdetik. A film hidegvérűen megmutatja, hogy a börtön nem a büntetés, hanem a hatalom és a manipuláció színtere.

Sokkolóan igaz arra nézve, hogy a gazdagok és a hatalmasok gyakran a törvényesség maszkja mögé bújva követik el a legnagyobb bűnöket, miközben a kisember ártatlanul sínylődik a rácsok mögött.

Andy különféle módokon újra és újra felébreszti az emberséget a börtönben, pl. lemezjátszón hangosan lejátszik a raboknak egy gyönyörű operettet, s azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mit is hallgatnak, egy mukkot sem értenek belőle, mégis mindenkit mélyen meghat és erre az időre is ismét visszakapják emberségüket. Hiába: „Van, amit nem vehetnek el, amihez nem érhetnek hozzá, ami csak a tiéd. A remény.“

4./8. A remény hajszála: amikor az igazság a halálos ítélettel érkezik. Aztán 1965-ben Andy fellelkesül, mert a börtönbe új rab érkezik, Tommy Williams (Gil Bellows), akit mindenki hamar megkedvel, s aki elmeséli a többieknek, hogy korábbi rabtársa mivel dicsekedett el neki. Mégpedig azzal, hogy az általa elkövetett bűntényt egy balek bankár vitte el.

Andy reménykedik, hogy ez az információ megmenti, és az igazgatóhoz fordul. Rabtársait teljesen megdöbbenti a hír, hogy ő valóban ártatlan. Azonban Norton igazgató beijed, hogy a történtek függvényében kétes ügyletei nyilvánosságra kerülnek, így a börtönőrök parancsnokával megöleti Tommyt.

Ez a jelenet a valósághűség gyomra forgatóan sötét képe, amit nem lehet elfelejteni! Tommy halála sokkoló, és az igazság az, hogy a valóságban az ilyen "balesetek" nemritkán megtörténnek.

Amikor a korrupció és a hatalom a legfőbb úr, az emberi életnek nincs értéke. A rendszer, amelynek a rabok sorsáról kellene gondoskodnia, valójában egy sötét, könyörtelen mészárszék, ahol a láthatatlan gazdasági és hatalmi érdekek a legfontosabbak. A film egy drámai feszültségkeltéssel megmutatja, hogy egy ártatlan ember sorsa egyetlen tollvonásba kerülhet a hatalom számára.

5./8. A lelki börtön: amikor a remény a halállal táncol. Úgy tűnik, hogy Andy Dufresne teljesen reményvesztetté vált a börtön falai közt..., ezt észreveszik a rabok, és láthatjuk mi is, továbbá erre utal az általa kért 2m-es kötél... Barátja, Ellis Boyd Red rádöbben, hogy Andy az életét készül eldobni… Ez a legszomorúbb igazság.

A reményvesztettség a legsúlyosabb börtön, ami a lelket megfojtja. A 2 méteres kötél pedig a halál hideg, könyörtelen jelképe. Red felismerése a barátság erejét mutatja be. Az igazság az, hogy a remény halála a legfájdalmasabb. A remény a lélek utolsó menedéke, a szabadságba vetett utolsó hit.

A film drámai feszültségkeltéssel mutatja be, hogy amikor még a legerősebb elme is összeroppan a börtön könyörtelen valóságában, akkor a halál már nem büntetés, hanem a megváltás egyetlen útja.

Az öngyilkosság gondolata nem a gyengeség jele, hanem a lélek utolsó felkiáltása, amikor a remény utolsó csírája is kiégett. A börtön fala szembesíti az embert önmagával, és a sötétség, ami a lelkünkben lakozik, néha ijesztőbb, mint a falakon kívüli világ.

6./8. Az utánozhatatlan mega – atom – fordulat ezerrel. És Jézusmária! A fogságban töltött 20 év után Andy végrehajtja a lehetetlent: megszökik. :P

Nem írok a hogyanról, de mint említettem, zseniális! Felrémlik az a részlet, amikor visszaadja Samuel Norton börtönigazgató a Bibliát Andy-nek azzal a mondattal hogy: „A megváltás van benne.“ Nahát, és tééényleg! Ezt Andy korrekten szó szerint értette, amely zseniális! :D Ha megnézed, leesik, hogy miért ekkora poén ez, s hogy tényleg mekkorát üt.

A valódi csattanó itt az, hogy a vallásos fanatizmus és a képmutatás valójában a legveszélyesebb fegyver. Samuel Norton, a „mélyen vallásos“ igazgató, aki a bűntetteit a Biblia mögé rejti, soha nem gondolná, hogy a saját hite lesz a veszte.

„A megváltás van benne“ mondat a fekete humor netovábbja, mert Andy számára a megváltás nem a mennybemenetelt, hanem a szabadságot jelenti. A börtön egy olyan hely, ahol a gonoszság és a vallás kéz a kézben jár, és a szabadulás kulcsa a bűn és a kegyelem paradoxonjában rejlik.

A bölcsesség pedig az, hogy az élet a valódi pokol, amiből csak a saját erőnkkel tudunk kijutni, megmentők és isteni közbeavatkozás nélkül. Az igazság az, hogy a hitünk lehet a legnagyobb ellenségünk, ha hagyjuk, hogy elvakítson.

A film örömteli végkifejlete azt bizonyítja, hogy a legmélyebb mocsokból is ki lehet mászni. Andy a szabadságot nem ajándékba kapja, hanem megdolgozik érte. A kitartás, az intelligencia és a türelem az a kulcs, ami kinyitja a börtön ajtaját.

A film arra tanít, hogy a remény a legfontosabb dolog a világon, és nem szabad feladni. Az emberi szellem legyőzhetetlen, és a szabadság ígérete mindig ott lebeg a horizonton, még akkor is, ha a bűz és a sötétség próbál elnyelni minket.

A valódi megváltás nem az imádságban, hanem a hideg vasban rejlik! A Biblia, ami a kegyelemről és a megbocsátásról beszél, valójában a rablást és a szökést szolgálja.

A bölcsesség az, hogy a hitünk lehet a legnagyobb fegyver, ha tudjuk, hogyan használjuk. Andy szó szerint veszi az igazgató tanácsát, és a megváltást nem a hitben, hanem a cselekvésben találja meg. A film hidegvérűen bemutatja, hogy a vallás egy eszköz, amit a hatalom a saját céljaira használ fel, és Andy az, aki ezt a tényt a saját javára fordítja.

7./8. A szabadulás ára: amikor a szabadság még több értelmet nyer. Szabad emberként Andy jövője nem kérdéses, gondoskodott erről is és megtesz még egy meghatározó lépést a Shawshank börtön felé és a börtönigazgató is kellemetlen kihívással szembesül általa s ő bizony drasztikusabb megoldást választ.

Hamarosan, 1967-ben Redet szabadlábra bocsátják. Eleinte nem is tud mihez kezdeni azon túl, hogy munkáját nap mint nap elvégzi, Andynek tett ígérete tartja kitartásában. Red, eleget téve Andy ajánlatának, megszegi az előírásokat. A többi már történelem. :)

8./8. Összefoglaló. Stephen King (aki felülmúlhatatlan) regényeit igen nehéz filmre vinni, olyan őrült ötletekre alapoz, és újszerű mélységeit teljes részletességgel képes érzékeltetni, amelyeket nehezen kiviteleznek a rendezők.

A filmadaptációk vagy fenségesen feledhetetlen alkotásokká válnak, amelyek méltán foglalnak helyet a zsenialitás pantheonjában vagy éppen ellenkezőleg, sikamlósan elhibázott próbálkozások maradnak, átmenet pedig szerintem nincs.

Az ő világa egy komplex, rétegzett univerzum, melynek gazdagsága és nüansznyi részletessége gyakran kicsúszik a rendezők markából. A remény rabjai kultfilm eposz a zseniális csoportban méltán foglal helyet.

Andy Dufresne története nem csupán egy börtönből való szökésről szól, hanem az emberi szellem legyőzhetetlen erejéről, amely a legmélyebb kétségbeesésben is képes megtalálni a fényt, és megőrizni a hitet a szabadság egy magasabb, szellemi formájában.

Szerintem többször nézhetős kategória, és magával ragad, a film vége után egyszerűen beszélni kell róla. Drámai vonásai mellet vannak ízlésesen humoros részek benne. A kíváncsiságot végig fenntartja, és nem mentes néhány bravúros fordulattól. Korántsem lehangoló film, inkább megható. Igazából ma már nincs olyan lista, ahol ez a film méltán ne szerepelne a legjobbak között.

Creepy Woods. A remény rabjai 1994/The Shawshank Redemption