Ha rövidebbet akarsz olvasni, akkor ugorj innen a lentebb nagybetűkkel írt "rövid verzió" felirathoz! :)
Felébresztették a bennem mélyen szunnyadó vadat ahogy kifosztották szívemből a békét és az erény hangjait elnyelte a sivatag mély csendje. Árnyékként követ a reszkető fájdalom de elhagyom és a háborgó bosszú tengerében megmártozva férgekre vadászom.
A 2017-es A bosszú (Revenge) egy stílusos és brutális "rape and revenge" alműfajba tartozik. A film vizuálisan stílusos, emellett tele van véres, brutális jelenetekkel, amelyek sokszor túlzóak és szatirikusak, de ez pont passzol a filmhez, nekem tetszett. Végül is, ki mondta, hogy A bosszú nem lehet esztétikus? :)
A történet középpontjában a vadító Jen (Matilda Lutz) áll, aki úgy dönt, hogy elkíséri gazdag és nős barátját, Richardot (Kevin Janssens) egy romantikusnak szánt hétvégére egy elhagyatott sivatagi villába.
Persze, mi is lehetne romantikusabb, mint egyedül lenni a semmi közepén egy egy olyan férfival, akit otthon a felesége vár?
Richard két barátja, Stan (Vincent Colombe) és Dimitri (Guillaume Bouchéde) váratlanul megérkezik. A hangulat innentől kezdve olyan lesz, mint egy legénybúcsú a Szaharában, ahol Jen a sztriptíztáncosnő...
Másnap délelőtt Richard távol van. A dolgok rosszra fordulnak, amikor Jen visszautasítja Stan közeledését – milyen illetlen tőle, nem igaz? Stan elveszi, amit akar... Jen teljesen összeroppan.
Amikor Richard visszaér, Stan elmeséli neki, hogy mit is tett. Richard egy nagyobb összeget utal át Jen számlájára, hogy senkinek se beszéljen a történtekről. Mert egy kis pénz mindig megoldja az erőszak okozta traumát, nemde...?
Ám Jen mielőbb haza akar térni, ezért hadakozik Richarddal, és elfajulnak kettőjük közt a dolgok. Jen menekülésre veszi a tempót.
A férfiak bőszen üldözik, majd Jen elér a sziklaszirt széléhez – nincs hova tovább. Stan nagyban tanakodik, hogy miképpen lehetne megoldani a helyzetet, s ekkor Richard váratlanul megpróbálja eltüntetni a "problémát" a szikláról való lelökés formájában. Mert hát miért bonyolítaná túl?
RÖVID VERZIÓ
De Jen (Matilda Lutz) nem az a fajta nő, aki csak úgy elhullik egy kis sivatagi "balesettől". Abszurd, de azért előfordulható módon túléli a zuhanást, bár súlyosan megsérül.
Eltűnik a férfiak szeme elől, amíg azok a nyomok eltüntetésével foglalatoskodnak, és elszántan küzd a túlélésért.
A 3 férfi elindul lefelé a szikláról, hogy Jen holttestét is eltüntessék, de alaposan arcon csapja őket, hogy annak hűlt helye.
Az jut eszembe, amikor az üldözőt /gyilkost leütik, leszúrják, meglövik – de az untig felkaparja magát, és üldöz tovább. Jennel miért is ne fordulhatna elő, hogy ugyanígy összekaparja magát, és még fordít is a dolgokon bosszúhadjáratával?
Nem ő az első nő, aki végigcsinálja – Peppermint: A bosszú angyala, A másik én, Köpök a sírodra filmek stb.
Persze azok jobb és erősebb filmek, de nekem ez az alkotás így is a kedvenceim közt marad, átlagosra értékelve is, és még meg fogom nézni valamennyiszer. Hiszen a B-kategóriás filmeknek is van lelke, nem csak a Ferrarinak.
Jen egy barlangban lel átmeneti menedéket, ahol egy erős drogot elfogyasztva ellátja súlyos sérülését. Jen, aki korábban leginkább a szexi ruháiról és a koktélokról volt ismert, fokozatosan egy igazi túlélővé és mesterlövésszé válik.
Módszeresen vadássza le üldözőit. A film innentől kezdve egy véres és stílusos macska-egér játékká válik a sivatagban: a férfiak Jenre vadásznak, Jen pedig rájuk. Jen kihasználja a környezetet, a találékonyságát és a benne rejlő erejét, hogy módszeresen levadássza a támadóit.
A tanulságok többrétegűek, és nem feltétlenül didaktikusak. Jen karaktere a film során fizikai és mentális átalakuláson megy keresztül, és bebizonyítja, hogy a legszörnyűbb helyzetekben is képes megtalálni az erejét.
A film nem a szenvedésre fókuszál, hanem arra, hogy az áldozat hogyan fordítja át traumáját és a fájdalmát cselekvésre.
A film implicit módon kritizálja a patriarchális társadalmat, ahol a férfiak hatalmukkal visszaélve tárgyként tekintenek a nőkre, és ahol az erőszak következmények nélkül maradhat. Jen bosszúja egyfajta válasz erre az igazságtalanságra.
Bár A bosszú kielégítő lehet a pillanatban, a film nem feltétlenül dicsőíti azt, hanem inkább a túlélés és az önérvényesítés eszközeként ábrázolja.
A végkifejlet természetesen látványos és véres – mert hát egy bosszúfilm nem lehet unalmas, nem igaz? Szóval, ha szereted a filmeket, ahol egy szexi nő brutálisan megbünteti azokat a férfiakat, akik rosszul bántak vele, akkor ez neked való.
Mindent egybevéve ehhez a filmhez nem kell hú, de erős idegzet, sem erős gyomor. Én már többször láttam, és még el fogom indítani néhányszor, noha semmi különös, de többször nézhetős kategória.
A Köpök a sírodra című film sokkal brutálisabb szenvedésben is és A bosszúk terén is, ahhoz már erős idegzet és gyomor szükséges, ehhez egyáltalán nem, csak minimális tűrőképesség.
Mindenesetre Jen bebizonyítja, hogy A bosszú valóban édes és nagyon véres.
54 A bosszú (2017)
Három jómódú családfő a vadászatot választotta a hétköznapi stressz levezetésére. Éves találkozójukra érkeznek a sivatagba, de szokásuktól eltérően egyikük... több»
Szereplők: Matilda Anna Ingrid Lutz, Kevin Janssens, Vincent Colombe, Guillaume Bouchède, Jean-Louis Tribes
