2011. május 30-án sokunkban valami végleg megváltozott. Ned Stark halála nemcsak egy karakter végét jelentette, hanem egy egész televíziós korszak kezdetét. A Trónok harca itt tette egyértelművé: ez nem az a történet, ahol a jók mindig győznek, és a főszereplők halhatatlanok.
Sokkoló, igazságtalan és emlékezetes. Ahogy Sean Bean arca megfeszül a hóhér előtt, úgy feszül meg bennünk is az érzés: „Ez most tényleg megtörtént?”. És ez a sorozat egyik legnagyobb érdeme: mert merész lenni.
Bár sokan a későbbi évadokat bírálják – jogosan –, az első évadok aranykorát nehéz elfelejteni. Politikai intrika, szikár dialógusok, emlékezetes karakterek és csodás világépítés – ezek voltak azok az összetevők, amelyeknek hála a sorozat a modern tévétörténelem egyik legnagyobb hatású alkotása lett (volna).
A végével viszont valami megtört. A kihagyott ziccerek, az elnagyolt lezárások és a karakteridegen döntések mind azt mutatták: elfogyott a levegő a sárkányok alatt.
De még így is voltak felejthetetlen pillanatok. És ez az ellentmondás az, ami miatt ennyire a bőrünk alá kúszott. Dühített, de közben szerettük. Gyászoltuk, de közben idéztük. Elengedtük, de aztán újra elővettük a főcímzenét, és libabőrösek lettünk.
A finálé nemcsak csalódást, de egy mély, kollektív szomorúságot is hagyott maga után: egy sorozaté, ami lehetett volna még nagyobb, sőt a legnagyobb. A sorozat nem kapott méltó lezárást, de amit az elején adott, az kitörölhetetlen. A Trónok harcában mindig is ez volt a legfontosabb szabály: „Ha játszod a trónok harcát, győzöl… vagy meghalsz.”
92 Trónok harca (2011)
akció | dráma | fantasy | kaland | romantikus
A Trónok harca George R.R. Martin nemzetközi sikerű, A tűz és jég dala című regényciklusának adaptációja, melyben a nagyhatalmú családok élet-halál harcot vívnak Westeros... több»
Szereplők: Peter Dinklage, Emilia Clarke, Kit Harington, Sean Bean, Lena Headey
