Több mint egy évtized után a Végső állomás franchise újra életjelet adott magáról. Vagyis... haláljelet. A Vérvonalak pontosan azt hozza, amit a címe sugall: új karaktereket, új generációs traumákat, és persze a jól ismert „megúsztad, de csak egy darabig” formulát, amiben a Sors a legkreatívabb mészárosként tér vissza. Az eredmény? Egy erős közepes..
A film alapötlete egy fokkal frissebbnek hat, mint a széria korábbi kifulladt próbálkozásai. Itt most nem csak random tinikre csap le a balszerencse, hanem egy olyan családi történetbe csúszunk bele, ahol a múlt sebei, paranoiái és megérzései is fontos szerepet kapnak. A főszereplőnk (aki 75%-ban úgy viselkedik, mintha egy Young Adult thrillert olvasna hangosan), lassan rájön, hogy amit a családja „őrültségként” kezelt, az talán mégis valós – és egyre kevesebben élik túl körülötte a reggeli kávét.
A halálesetekre egyébként nem igazán lehet panasz. Vizuálisan néhol meglepően jól komponáltak, sőt, kifejezetten ötletesek. Van bennük feszültség, van bennük groteszk humor, és néha még az is eszedbe jut: „oké, ez most ügyes volt”. Ilyen szempontból a film visszahozott valamit a sorozat régi varázsából, még ha nem is teljes mértékben.
Ami viszont továbbra sem működik igazán, az az összkép. A karakterek papírvékonyak, a dialógusok egy részét mintha egy AI írta volna egy elfelejtett 2006-os horror szkript alapján, és a film hiába próbál néha súlyt adni az egésznek – a Végső állomás továbbra is B-kategóriás horror marad, csak most épp kicsit fésültebb frizurával.
Érdekes módon néhány újítás kifejezetten jól működött. Volt benne egy kis áthallás a Halloween (2018) rebootból: egy szereplő, akit mindenki paranoiásnak hisz, elzárkózva él, miközben retteg valamitől, amiben mások nem hisznek. És persze, ahogy Laurie Strode esetében, itt is kiderül: teljesen igaza volt. Ez a párhuzam nem véletlenül működik – a rettegés traumatikus öröksége, a túlélő szerep terhe, és a „mégsem volt mindez hiába” érzés ad egy kis mélységet a vége felé.
A Vérvonalak nem reformálja meg a szériát, és nem is nő ki a saját árnyékából. De ahhoz képest, milyen mélyre süllyedt már ez a franchise korábban, most sikerült egy fokkal komolyabban vehető, helyenként tényleg működő darabot letenni az asztalra. Néhány haláleset látványos, az utolsó félórában még feszültség is van – és bár továbbra sem halálos komolysággal kell nézni, de legalább újra van értelme figyelni.
A halál igazságos. Akik akaratlanul is kikerülik a sorsukat, és megmenekülnek a végzetük elől, azokat végül elkapják. A Halál könyörtelen: még ha valaki többször is kitér... több»
Szereplők: Tony Todd, Richard Harmon, Brec Bassinger, Max Lloyd-Jones, Teo Briones
