Úgy senki nem tud hányni, mint az internet népe. Szegény kiscsaj, ha ma lenne fiatal, nyitna egy blogot "Tegyük széppé mások életét" címmel, aztán pislogna, amikor az első trollok hozzászólnának. Nem a parfümje üvegdugóját ejtené el, hanem az egész életét, és sikítva mászná meg felfelé a Notre Dame lépcsőit, hogy zokogva ugorjon, mint az a turista, a mélybe.
Persze mondhatnánk, ez a film még a nagy bit bumm előtt játszódik (1997-ben), de hangulatában inkább a békebeli 80-as éveket idézi. Például nem nagyon látunk sehol mobilt, de még számítógép sem kerül képbe sehol. És milyen jó volt akkor még! Persze nehogy félreértsd, akkor is voltak gyökér emberek (mint a zöldséges), csak éppen ők a közvetlen környezetüket mérgezték, nem az egész világot. És ebben az idilli világban fickándozik Amélie, mint egy szabadon engedett aranyhal (akinek még az akváriumát is utána hajítják). Teljesen egyértelmű, a mesélő (narrátor) is Amélie agyacskájából (és tudatalattijából) beszél kifelé, a nézőnek. Mert lehet, hogy egy mesélő van mindenki fejében, aki hibátlanul látja az Univerzum csodás egységét, és annak legfényesebb csillagát, az Életet. Hát én úgy fogalmaznék, bájosan elvarázsolt lélek (ez a lányka), a mostani hozzáértők úgy mondanák, autista gebe. Mert Párizs soha sem volt olyan festői a valóságban, mindig is nyüzsögtek benne a kisstílű vagy elfojtott, irigy vagy közömbös, rosszindulatú népségek. Mint Budapesten.
Na jó, azért Párizsban annyira nem volt rossz a helyzet, mert válogatottan pszichopata népességünk csak nekünk van. Mi, magyarok, nem tudunk felhőtlenül örülni, életpozitívan alkotni (biztos a történelmünk miatt). Elég csak megnézni a magyar Amélie-t (Liza, a rókatündér), hát, nem egy égtiszta bársonytakaró a megvalósítás, inkább lidérces lázálom, szélsőséges groteszkkel. A groteszk Amélie világában is megjelenik, de annyira elkendőzve, bájosan, szinte meg sem kottyan. Szóval egyértelmű, az elvarázsolt kislány (net hangadók: autista, mint te, Zsolt) szemén át látjuk a teljes világot, oly elragadóan, meseszerűen, hogy szinte kibírhatatlan a film minden pillanatában. Megjelenése óta imádom ezt a filmet, régen azt mondtam rá, "a legjobb romantikus film". Mostanában újranézve, úgy gondolom, több ez annál. Olyan egyedi, mint a Star Wars, nincs hozzá fogható. Amélie: Szeretetfilm. Az Élet filmje az Életszeretetről, végtelen pozitív költőiséggel, a naiv szürrealitás gyermeki bájában.
85 Amélie csodálatos élete (2001)
Amélie Poulain (Audrey Tautou) egy kedves, jóindulatú és szerény párizsi lány, akinek élete nyugalmasan telik. Felszolgáló a közeli bisztróban, egyedül él és néha... több»
Szereplők: Audrey Tautou, Spencer Tracy, Mathieu Kassovitz, Jamel Debbouze, Yolande Moreau
