Ez az HBO produkció nem fog sok Oscart learatni; technikai és művészi értelemben bizonytalanabb lábakon áll, mint egy karácsonyi Hallmark vígjáték, de a megtörtént alapú hajmeresztő cselekménye, mondhatni, kötelezővé teszi a megnézését.
Az Egyesült Államokban van pár terület, ahol a hatóságok összejátszanak olyan módon, ahogy ebben a filmben is látjuk. Jelen példában a kirendelt gyám, a bíró és a kórház/idősek otthona egymással szoros együttműködésben ragadozóként kapja el áldozatait, és kipumpálja belőlük az utolsó centet is a vagyonuk (ingatlan, megtakarítások) felszámolásával, amiből az ápolási költségeket: végső soron saját magukat finanszírozzák. Az ottani jogi rendszerben az áldozatok persze teljesen kiszolgáltatottá és védtelenné válnak. Meghökkentő, hogyan fér meg egy államszövetségen belül egy sor fejlett és humanista elv és gyakorlat ennyi barbarizmussal. Még mindig félig vadnyugati társadalom az övéké, ahol az erősebb kutya b@szik.
A történet egyszerre igen tanulságos és rendkívül elszomorító. Ugyanis amit látunk, az az, hogy egy random csóró amerikai nő hogyan megy át minden akadályon, hogy az apját kiszabadítsa ennek a maffiának a kezéből. Nem sokon múlt, hogy ne sikerüljön neki, mint ahogy a többségnek nyilván nem is sikerül. Eközben az ápolómaffia vadnyugati tempóban állítja félre az útjába állókat. Ha azt várjátok, hogy a nagy visszhangot kiváltó ügy miatt a törvényhozás újraalkotta a kirendelt ápolói működés kereteit, hogy ezzel felszámolja ezt a bűnözési formát, akkor csalódni fogtok. Ha jól követtem, akkor az idősápolási maffia köszöni, jól van.
