Matías Bize chilei rendező legújabb filmje, A büntetés első pillantásra egy eltűnés-drámának tűnhet, ám valójában sokkal több annál: feszült, valós időben kibontakozó kamaradarab, amely az anyaság, a felelősség és a párkapcsolat terheit vizsgálja.
A történet egyszerű, mégis dermesztően hatásos kiindulópontból indul: Ana és Mateo, egy házaspár, büntetésből magára hagyják hétéves fiukat az erdő szélén. Néhány percre tervezik csupán, ám amikor visszatérnek, a gyereknek nyoma vész. Innen indul a film, amely 86 percen keresztül egyetlen folyamatos felvételben követi a kétségbeesett szülőket.
A rendező formai megoldása – a vágás nélküli hosszú snitt – a külföldi kritikusok szerint a film egyik legerősebb fegyvere. A 'real time'-érzet nem engedi, hogy a néző levegőhöz jusson: ugyanabban a feszült bizonytalanságban kell léteznie, mint a szereplőknek. Az erdő sötétedő, fenyegető atmoszférája szinte külön karakterként működik, a kamera pedig könyörtelenül rögzíti a szülők egyre fokozódó pánikját és egymás hibáztatását.
A film igazi középpontja azonban nem a thriller-elem, hanem Ana belső világa. Antonia Zegers alakítása szinte egyöntetű elismerést kapott: érzékenyen és árnyaltan mutatja meg, milyen belső konfliktus feszíti a nőt, aki anyaként nem érzi magát teljesnek, sőt olykor terhesnek találja saját szerepét. A történet így sokkal inkább az anyaság társadalmi és pszichológiai terheiről szól, mint egy gyerek eltűnéséről.
Néstor Cantillana is hitelesen hozza a kétségbeesett, ám sokszor önző apát, aki ugyanúgy a saját bűntudatával viaskodik. A kritikusok egy része szerint Bize merészsége itt csúcsosodik ki: nem fél megmutatni, hogy az anyaság nem csak áldás, hanem súlyos teher is lehet, amelyben a boldogtalanság és a ki nem mondott vágyak éppoly valóságosak, mint a szeretet. Ezzel a film kényelmetlen kérdéseket tesz fel, amelyek túlmutatnak a cselekményen, és a nézőt is szembesítik saját előítéleteivel.
Nem mindenki értékelte azonban a rendező megoldásait. Több külföldi recenzió szerint a film közepe túlságosan elnyújtott, a szülők közötti viták ismétlődnek, ami némileg tompítja a kezdeti feszültséget. Mások úgy vélték, a premissza – hogy egy pár így büntet egy gyereket – kissé erőltetett, és nem teljesen hiteles kiindulópont. A legnagyobb kritikát azonban a film zárása kapta: a végső monológokban a dráma túlzottan explicitté válik, mintha Bize nem bízna abban, hogy a néző önállóan is levonja a következtetéseket. A sejtelmesség helyét így átveszi egyfajta didaktikus magyarázkodás.
Mindezek ellenére A büntetés erős, emlékezetes darab. Nem kínál könnyű megoldásokat, és nem engedi, hogy a néző kényelmesen hátradőljön. Az erdőben bolyongó házaspár drámája metaforává válik: a szülőség és a párkapcsolat labirintusává, ahol minden döntésnek súlya van, minden elhallgatott érzés visszaköszön. Ha nem is hibátlan, de rendkívül bátor film, amely bebizonyítja, hogy a legnagyobb feszültség sokszor nem a külső fenyegetésben, hanem az emberi lélekben rejtőzik.
56 A büntetés (2022)
Ana komoly és dühös arccal vezet. Mateo, a férje megkéri, hogy forduljon meg, és térjen vissza arra a helyre az erdőben, ahol hétéves fiukat otthagyták két percre büntetésből.... több»
Szereplők: Antonia Zegers, Julieta Zylberberg, Néstor Cantillana, Osqui Guzmán, Sebastián Molinaro
