Az otthon idilli makettjében él egy idilli család, ahol a boldogság már bizarr magaslatban rezzen. A családi harmóniát hirtelen megtöri egy fekete madár, amely a nappaliban sorsszerű pusztítást végez. A madár végzete pont egy ilyen fényképszerűen tökéletes családban válik gyomorforgatóan mindennapivá - nem gond, full hiteles az egész, a halála is, amely pont egy ilyen családban, nos.. tán mindennapibb, mint hinnénk.
A színészi alakítások közül kiemelem Siiri Solalinna (főszereplőnk: Tinja) és Sophia Hekkila (az anya) alakítását. Hekkila játéka jegyzi meg a film hideg, konvencionális (megszokott) terrorját, míg Solalinna tökéletesen adja át a komplex, torzult elme feltárásának szenvedélyét. A film egy pszichológiai bombaként robban a tökéletesség illúziójába rejtve.
A keltetés egy tipikus horror köntösbe bújtatott családi diszfunkció (rossz működés) krónikája. A finn kertvárosban élő anya (Sophia Hekkila zseniálisan hideg játéka) a social media-ra optimalizálta az életét: minden pillanat ragyogóan, sőt, bizarr módon boldog. A háttérben azonban rohad a lelki pestis. Tinja az anya elnyomott tökéletesség-mániájának az áldozata. A társadalmi konvenciók korlátai olyan falat emelnek, hogy a normaszegő érzelmek nem tudnak kiszivárogni, hanem belülről indítanak rombolást.
A felnőttek "különleges barátai"..? Öhm.. jó sokáig sok mosoly övezi, és az van, hogy a többség életében pontosan így van a valóságban.. Mondjuk ilyen férj kell a … A film itt rávilágít az emberi természet paradoxonára. A férj teszetosza, mamlasz jelleme a normatív érzelmek helyett a szakmai analízis tárgya: ez az ember nem csupán piponya - gyenge akaratú, ő a logisztikai hiba emberi manifesztációja (megnyilvánulása). Ő nem aláveti magát a feleségének, hanem beépíti a szeretőt a családi költségvetésbe, a békesség megőrzésének drága áraként.
Nem is film, hanem egy társasjáték lehetne a Pandemic és a Családi Könyvelés metszéspontján. Ahol a győzelem az, ha a fertőzés (a titok) terjedését titokban tartod, miközben a családfő (a férj) úgy viselkedik, mint egy robotporszívó, amely precízen kikerüli az égető problémát, de a legapróbb porcicát (a be nem jelentett vacsoravendéget) sem tűri meg. Ez nem is idill, hanem egy titkos, belső, Mission Impossible (Lehetetlen küldetés). Nem semmi, hogy mit rejthet egy serdülő leány szobájában lévő barátságos, rózsaszín hatalmas plüssmaci. Tinja nem egy naplót vagy egy szerelmes levelet rejt el a puha szőrmébe. A maci a gyermeki ártatlanság utolsó bástyája, amely immár a gonoszt kénytelen rejtegetni.
A kapcsolatok legjobb habarcsa ezúttal a... titkok... precíz, stratégiai rendszere jókora megértésben. A titkok kezelése, mint logikai mechanizmus és a megértés mint morális kettősség tárgya. Tinja eltitkolja a drasztikusan változó szörnyet; az anya megosztja vele a szeretővel való viszonyát, mint egy bizalmi kötést; a férj pedig mosollyal megérti a megcsalást, amivel normalizálja a veszélyt - a csalódást és a feszültséget. A megértés itt nem a szeretet, hanem a kényelmes, intellektuális túlélés rideg protokollja. Mindenki mosolyog egymásra, nehogy a boldogság makettje leomoljon - na azért ez végül tisztességesen átfordul mindenki lévén brutálisan másba. Amikor kikelt a tojás, eszembe jutott A légy (1986) című film, Igaz, ott a tudósból lett undorító óriás-légy s itt megfordul a kombináció, de szerintem nagyon passzol még így is. S az altatódal is értelmet nyer, s már nem morbid képmutatás. A lény az a rossz én, az a harag és elfojtás, amit Tinja az anyja nyomása miatt nem mutathat ki - a kivetített trauma testet ölt.
Egy ilyen madár tartása gusztusosan körülményes, csak egy példa: Tinja gyomorforgató rituáléval eteti - semmi gond, az összetartás mindenkiben roppant családias: mindenki elfogadja az abszurditást - ebből kilóg a kis öcskös, ami szuper dolog, de sűrűn kentem volna fel a falra. A rossz testet öltésének ez a mechanizmusa – a tökéletes hasonmás létrehozása – szinte kísértetiesen emlékeztet a Dr. Jekyll és Mr. Hyde történet pszichológiai esszenciájára csak itt két testben valósul meg.
A film logikája győzött s nekem nagyon tetszik úgy, ahogy van. A fent leírt elemek mind A keltetés erősségei és nagyszerűen kihasznált alapjai, nem a gyengeségei. A színészi esszencia és a kegyetlen logika tökéletes szinergiája (együttműködése) révén az egész módfelett tanulságos. A film filozófiai fókusszal azt a valóságot tárja fel, hogy a rossz (vagy a családon belüli destruktív elfojtás) miként ölt testeteket amolyan oszd meg és uralkodj módon. S azt mondja: néha ki kell keltened a belső szörnyedet, hogy szembenézhess a külső káosszal.
61 A keltetés (2022)
Tinja, a 12 éves tornászlány mindent elkövet, hogy elnyerje édesanyja elismerését, aki mindent megtesz, hogy egy tökéletes és harmonikus család képét mutassa a közösségük... több»
Szereplők: Jani Volanen, Saija Lentonen, Stella Leppikorpi, Siiri Solalinna, Reino Nordin
