Ridley Scott 2010-es Robin Hood-adaptációja egy merész kísérlet volt arra, hogy a jól ismert legendát a földre rántsa, lehántsa róla a romantikát, a zöld harisnyát és a vidám erdei hősiességet. Scott és Russell Crowe korábban már bizonyították az epikus történelmi filmek iránti érzéküket a Gladiátorban, így sokan egy új, fenséges heroikus eposzt vártak. A végeredmény azonban sokkal földközelibb, komorabb és realista – és épp emiatt megosztó is.
A film legnagyobb erénye egyértelműen a világépítés. Scott Nottinghamet nem mesebeli vidékként mutatja be, hanem nyomorral, politikával, hűbéri feszültségekkel és földszagú hétköznapokkal teli területként. A sár, a rongyos ruhák, a füsttel teli kunyhók és a csatakos csaták világa karakteresen megkülönbözteti ezt a verziót minden korábbi adaptációtól. A fényképezés rideg szépsége és Marc Streitenfeld zenéjének fojtott, csata előtti feszültséget idéző hangulata jól szolgálja ezt az új mítoszt, amely nem is akar mese lenni – sokkal inkább eredettörténet.
Russell Crowe Robinja jóval idősebb, mint amit megszoktunk, és ez a film egyik legérdekesebb eleme. Egy veteránt látunk, aki belefáradt a háborúba, és csak békét keres — azonban a történelem ismét berántja őt a hatalmi játszmákba. Crowe szikár, hallgatag és tiszteletet parancsoló; inkább harcos, mint tolvajvezér. Mellette Cate Blanchett Marionja erős, önálló nőként jelenik meg: nem a klasszikus bajba jutott hölgy, hanem olyasvalaki, aki képes felvenni a harcot a feudalizmus kegyetlenségeivel szemben. A mellékszereplők közül Max von Sydow lenyűgöző méltósággal formálja meg Sir Waltert, míg Mark Strong gonosztevője hideg, számító és sokkal realistább, mint a tipikus Robin Hood-antagonisták.
A film politikai rétege pedig kifejezetten érdekes: bemutatja a korrupciót, az adóterheket, a nép elnyomását, és azt, hogyan kovácsolódik ebből lázadás. Scott filmje így inkább történelmi dráma, mint klasszikus kalandfilm.
A negatívumok főleg a ritmusból erednek. A film első fele szépen építkezik, de a második részre túl sok szálat terel egy irányba, a normann invázió pedig inkább tűnik egy hirtelen szükségmegoldásnak, mint organikus történeti csúcspontnak. A záró csatajelenet látványos, de érzelmileg kevésbé hatásos, mint amekkorára tervezték. A film „folytatásígéretes” lezárása pedig ma már csalódást keltő, hiszen a tervezett második rész sosem készült el.
Mindemellett a 2010-es Robin Hood egy olyan film, amely mer új irányt venni. Komorabb, földszagúbb, politikusabb, mint bármelyik elődje, és épp emiatt olyan érdekes. Aki klasszikus, könnyed kalandfilmet keres, valószínűleg kevésbé értékeli, de azok számára, akik szeretik a történelmi realitáshoz közelítő, morcos, harcos hősöket, a film több mint kielégítő. Ridley Scott változata tehát nem a legendát meséli újra – hanem megpróbálja megérteni, honnan születhetett egy ilyen legenda. És bár nem hibátlan, erős atmoszférája, komoly tónusa és karakterei miatt egyedülálló helyet foglal el a Robin Hood-adaptációk között.
69 Robin Hood (2010)
akció | dráma | romantikus | történelmi
A XIII. századi Angliában a Robin Hood és csapata a szegények védelmében szít lázadást a kizsákmányolók ellen. Az ország népének sorsa a tolvaj kezében van, aki a... több»
Szereplők: Russell Crowe, Cate Blanchett, Max von Sydow, Oscar Isaac, William Hurt
