A Ragadozók különös helyet foglal el a franchise történetében: sem nem klasszikus folytatás, sem nem teljes újraindítás, inkább tudatos visszatérés az alapötlethez. Antal Nimród filmje egyértelműen az 1987-es Ragadozó szellemi örökösének készült, miközben megpróbálja jóvátenni a Ragadozó 2. városi kitérőjét és az Alien vs. Predator-filmek megosztó örökségét. Az eredmény egy tiszteletteljes, feszes, bár nem hibátlan sci-fi akciófilm.
Az alapszituáció ismerős, mégis friss: különböző hátterű, erőszakhoz szokott emberek – zsoldos, mesterlövész, kartelltag, jakuzaharcos, halálraítélt gyilkos – egy idegen bolygón ébrednek, ahová vadászzsákmánynak hurcolták őket. A koncepció okos csavar az első részhez képest: itt már nem egy katonai egység sodródik bele a pokolba, hanem eleve „Ragadozók” válnak prédává.
Adrien Brody meglepő választás volt főszereplőnek, de visszafogott, hideg stílusa működik. Royce karaktere nem karizmatikus hős, hanem számító túlélő, aki csak fokozatosan vállalja fel a vezető szerepet. Ez a fajta anti-hősi hozzáállás jól illik a film nihilista hangulatához. A mellékszereplők közül különösen emlékezetes Laurence Fishburne figurája, aki a hosszú elszigeteltségtől félőrültté vált túlélőt alakít – rövid, de erős jelenléttel.
A film egyik legjobb döntése a feszültség újraépítése. A Ragadozók lassan adagolja az információt: sokáig csak a környezet furcsasága és az eltűnő szereplők jelzik, hogy valami nincs rendben. Ez a fokozatosság idézi az első film paranoia-hangulatát, még ha nem is éri el annak ikonikus intenzitását.
A Ragadozók dizájnja megújul: megjelennek az úgynevezett „szuper Ragadozók”, nagyobbak, brutálisabbak, vadabbak, mint az eddigiek. Ez érdekes ötlet, bár kissé el is vesz a faj titokzatosságából. Ami korábban egyetlen, majdnem mitikus lény volt, itt már egy teljes vadásztársadalom, hierarchiával és frakciókkal.
Akció terén a film visszafogottabb, mint sok modern blockbuster. Nincsenek végtelen CGI-orgiák, inkább praktikus effektek, sűrű dzsungelharcok és rövid, brutális összecsapások dominálnak. Ez jót tesz az atmoszférának, még ha néhány jelenet túl gyorsan le is van zárva.
A legnagyobb gyengeség a karakterek kidolgozatlansága. Bár az alapötlet izgalmas, a szereplők többsége archetípus marad, akik sorban hullanak el, mielőtt igazán kötődni lehetne hozzájuk. A forgatókönyv inkább a koncepcióra, mint az érzelmi mélységre koncentrál. A Ragadozók nem forradalmi film, de becsületes tisztelgés az eredeti előtt. Komor, feszes és helyenként kifejezetten hangulatos alkotás, amely megmutatja, hogy a franchise még képes visszatalálni a gyökereihez. Nem klasszikus – de messze a jobb folytatások közé tartozik. Egy film, ahol újra az ember az, aki fél… és a Ragadozó az, aki élvezi ezt.
69 Ragadozók (2010)
akció | kaland | sci-fi | thriller
Egy elit harcosokból álló csapat egy látszólag lakatlan bolygón találja magát. Nem ismerik egymást, de azt sem tudják, hogy kerültek oda. A csapat tagjai az orvos kivételével... több»
Szereplők: Adrien Brody, Laurence Fishburne, Mahershala Ali, Danny Trejo, Topher Grace
