Ha van film, ami tökéletesen megtestesíti a 2000-es évek elejének hollywoodi identitászavarát, akkor A nyakörv pontosan az. Ez az a mozi, ami egyszerre akar Jet Li harcművészeti legendájára építeni, közben pedig megpróbál úgy tenni, mintha egy amerikai akciófilm lenne, amiben Jet Li csak egy „különleges fegyver”. És bár a koncepció papíron erős, a végeredmény sokszor inkább furcsán félresikerült, mint igazán ütős.
A film alaphelyzete kifejezetten érdekes: Jet Li karaktere egy emberi rabszolga, akit egy nyakörvvel irányítanak, mint egy harci kutyát. Ha A nyakörv fent van, ő egy élő fegyver. Ha lekerül, szabaddá válik. Ez az ötlet akár egy brutális társadalmi allegória is lehetne: az erőszak, a kizsákmányolás és az identitás elvétele. De a film soha nem mer igazán beleállni ebbe. Mintha félne attól, hogy túl komoly lesz, ezért inkább időnként átvált egy szinte családi drámába.
Jet Li itt is zseniális abban, amiben mindig: a mozgás, a jelenlét, a harci koreográfia. A gond az, hogy a film úgy bánik vele, mint egy eszközzel: kevés valódi karakterépítést kap, és a „vadállatból emberré válás” íve sokszor inkább montázs-szerű, mint átélhető. A verekedések: nyers, gyors, néha brutális – és ez menti meg a filmet.
A film legerősebb része egyértelműen az akció. A harcjelenetek gyorsak, agresszívek, és sokszor tényleg olyan érzést keltenek, mintha Jet Li karaktere nem harcolna, hanem kitörne. A koreográfia többnyire feszes, és amikor a film elengedi a melodrámát és csak engedi Jet Lit dolgozni, akkor tényleg működik. Ezek a pillanatok emlékeztetnek rá, miért volt Jet Li világsztár.
A film legnagyobb problémája a tónus. Néha brutális alvilági thriller akar lenni, néha megható emberi történet, néha pedig egy tipikus „jófiú rosszfiúk ellen” hollywoodi akciófilm. Ez az összevisszaság nem teszi nézhetetlenné, de folyamatosan kizökkent. Olyan, mintha két film futna párhuzamosan: egy sötét rabszolgatörténet és egy szelídebb „megmentjük a lelket” dráma. A kettő pedig nem mindig passzol. A negatív karakterek sokszor túljátszottak, szinte képregényesek. Ez megint csak azt a problémát erősíti, hogy a film nem tudja eldönteni: komolyan akarja-e venni magát, vagy csak egy látványos bunyós mozi. És amikor egy ilyen brutális alapötletet karikatúra-gonoszokkal párosítanak, az elveszi az egészből a súlyt.
A nyakörv alapvetően a kontrollról szól: arról, hogyan lehet valakit tárggyá tenni. Ez nagyon erős üzenet, és ha a film mélyebbre ásna, akár egy igazán emlékezetes, sötét akciódráma is lehetne. De Hollywood itt megijed. A film inkább megmarad a felszínen: a szabadság nem belső küzdelem, hanem inkább egy mechanikus „levettük A nyakörvet, most jó lesz”. Pedig ennél sokkal többet lehetett volna kihozni belőle.
A nyakörv nem rossz film. Sőt: Jet Li jelenléte és az akciók miatt kifejezetten szórakoztató tud lenni. Viszont az egész koncepció sokkal erősebb, mint amit a film végül fel mer vállalni. Ez egy olyan mozi, ami majdnem lehetett volna kultikus, de végül inkább csak egy „egyszer jó újranézni” kategória maradt.
