Hétvégén megnéztem a 28 évvel későbbet, és komolyan, ritkán érzem azt egy folytatásnál, hogy ennyire telibe talált. Főleg egy „középső” résznél, ami általában csak tölteléknek van ott két jobb film között. Itt viszont egyáltalán nem ez volt az érzésem. Inkább olyan, mintha az első rész véget sem ért volna igazán, csak ment tovább a maga sötét, kilátástalan medrében.
Ami elsőre nagyon fura, de közben pont ettől működik ennyire jól: alig vannak benne zombik. Mégis az egyik legerősebb „zombis” filmélményem lett. Mert itt nem a fertőzöttek a legijesztőbbek, hanem az emberek. Az, ahogy szépen, lassan lecsúsznak, ahogy a túlélés nevében mindent megmagyaráznak maguknak. Ebben a filmben nem a világvége a horror, hanem az, ami az emberekkel történik közben.
És akkor az Iron Maiden-jelenet. Hát... ÚRISTEN! Az a pár perc konkrétan filmtörténeti pillanat nálam. Innentől tényleg minden filmbe kérek egy jól elhelyezett metálszámot. Nem csak menő volt, hanem olyan tökéletesen ült a jelenet hangulatára, hogy egyszerre volt felemelő, ironikus és baromi nyomasztó. Az a fajta jelenet, amit nem felejtesz el, hanem néha eszedbe jut random napközben is.
A színészekről muszáj külön beszélni, mert itt nagyon el van találva minden. Ralph Fiennes konkrétan viszi a hátán a filmet. Olyan jelenléte van, hogy amikor a képernyőn van, egyszerűen nem tudsz máshova nézni. Nem túljátssza, nem harsány, mégis minden rezdüléséből érzed, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Közben Jack O’Connell mellette brutálisan jól működik: egyszerre látod rajta a félelmet, a törékenységet, és azt a sötét, pokoli gonoszságot, ahonnan jön. A kettőjük dinamikája önmagában elvinné a filmet a hátán, még akkor is, ha minden más közepes lenne.
Ami nekem külön tetszett, hogy a film nem akar mindent elmagyarázni, nem rágja a szádba, mit kell érezned. Csak bedob egy világba, ahol már rég nincs rend, és hagyja, hogy kényelmetlenül érezd magad benne. Nincs igazi megnyugvás, nincs klasszikus feloldás, és pont ettől üt. Nem hősi, nem „reményteljes” a szó hollywoodi értelmében, hanem kegyetlenül őszinte.
Összességében nálam a 28 évvel később simán a kategóriája egyik legjobb darabja lett. Ritka az olyan folytatás, ami nem gyengíti az előző részt, hanem tovább mélyíti. Itt nem érződött franchise-szagnak az egész, inkább egy következetesen továbbgondolt világ darabjának. Kevés zombi, sok emberi sötétség, és ettől lett igazán erős. Tűkön ülve várom a befejező részt.
Egy zombihordák által uralt, a külvilágtól elzárt Angliában még mindig élnek kisebb emberi közösségek. Ők azok, akiknek sikerült megvédeniük magukat, és a civilizáció... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Cillian Murphy, Jack O'Connell, Alfie Williams, Emma Laird
