A Pókember: Hazatérés számomra remek nyitánya volt a Marvel-moziverzum új generációs Pókemberének. Tom Holland személyében végre egy olyan Peter Parkert kaptunk, aki nemcsak viselkedésében, hanem életkorában is hiteles középiskolásnak érződik. Bár Tobey Maguire és Andrew Garfield is emlékezetes alakítást nyújtottak a saját filmjeikben, Tom Holland sokkal természetesebben adja vissza azt a fiatal, lelkes és néha ügyetlen tinédzsert, akit a képregényekből is ismerhetünk. A film marketingjével kapcsolatban azonban vegyes érzéseim voltak. A reklámkampány alapján könnyen azt hihette az ember, hogy Vasember sokkal nagyobb szerepet kap majd a filmben, mint amekkora végül jutott neki. De ennek ellenére Tony Stark jelenléte egyáltalán nem felesleges: mentorként meghatározó szerepet játszik Peter fejlődésében, és nagy hatással van arra, milyen hőssé szeretne válni. Tulajdonképpen egy Ben bácsihoz hasonló iránytűként szolgál számára, azzal a különbséggel, hogy ő pontosan tudja, ki rejtőzik a Pókember-maszk mögött. Ennek ellenére Ben bácsi hiánya számomra továbbra is érezhető ebben a történetben, de mégis elnézhető.
A film egyik legnagyobb erőssége a gonosztevő. Michael Keaton Keselyűje kiváló ellenfél, aki ismét bebizonyította, hogy remekül tud életre kelteni egy képregényes karaktert. Miután korábban Batmanként vált ikonikussá, ezúttal a másik oldalon bizonyít. Adrian Toomes nem egy világuralomra törő szupergonosz, hanem egy olyan ember, aki illegális módon, idegen technológia értékesítésével próbálja eltartani a családját és bármit megtenne. Emiatt motivációja emberközelibb és hitelesebb, mint sok más Marvel-gonoszé. Különösen emlékezetes az a fordulat, amikor kiderül, hogy már jóval azelőtt tudja, ki rejtőzik a Pókember-jelmez alatt, mint ahogy azt gondolnánk.
Jon Watts rendezése szintén nagy pozitívum. Nem próbál mindenáron komor vagy drámai hangulatot teremteni, hanem bátran egy könnyedebb, tinédzserfilm-hangvételt választ, miközben jól hozza a szuperhősfilmek avagy a Marvel energikusabb hatását. Ennek köszönhetően a film egyszerre működik iskolai vígjátékként és szuperhősfilmként. A humor jól működik, a karakterek szerethetők, és a történet végig megőrzi a fiatalos lendületét. A látványvilág színes, energikus és kifejezetten élvezetes. Jó döntés volt, hogy New York mellett Washington D.C. is fontos helyszínként jelenik meg, ami változatosabbá teszi a film világát és kirántja Pókembert, ha csak kis időre is, New York-ból. Michael Giacchino zenéje pedig remekül alkalmazkodik a film hangulatához: a könnyedebb pillanatokban játékos, az akciójelenetek alatt pedig kellően lendületes és izgalmas, így végig jól támogatja a történetet.
Összességében a Pókember: Hazatérés egy sikeres újrakezdés, amely bátran eltér az előző filmes feldolgozásoktól. Külön örültem annak, hogy a készítők nem mesélték el újra Peter eredettörténetét, hanem az Amerika Kapitány: Polgárháború után rögtön egy új fejezetbe vágtak bele. Tony Stark mentorfiguraként friss megközelítést adott a karakternek, miközben Tom Holland hiteles alakítása és Michael Keaton emlékezetes gonosztevője biztos alapot teremtett egy új Pókember-trilógiának. A film egy rendkívül szórakoztató, szerethető és méltó kezdése lett ennek az új korszaknak.
77 Pókember: Hazatérés (2017)
Kamaszodni eleve nem könnyű, és Peter nem arról híres, hogy feltalálja magát. Nagyon vicces srác, mégsem tartozik a nagymenők közé. Nappal. Éjszaka azonban övé a nagyváros,... több»
Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Gwyneth Paltrow, Jennifer Connelly, Marisa Tomei
