Értem, hogy az elengedés-megbocsátás-zen vonalon halad a film, de annyira hamis, ferde ez a bizonyos nyomvonal, hogy értékelhetetlen. Megkérdeztem egy munkatársamat, aki szülő (van lánygyermeke is), neki mit mondott ez a film. Nagy kínban volt, és mivel én elítéltem ezt az alkotást, csak azt tudta dadogni, hogy a megbocsátás és megbékélés fontos az ilyen esetben. Mivel a néző a kezdetektől be van avatva, ezért az apa kétségbeesésén túl még átélhető a tehetetlenség érzete is, tudván, ki a gyilkos.
Hirdetés
Mit sugall a film? Az ember küzdelme mit sem ér, neki csak a megnyugvás (belenyugvás) a része. A Felsőbb Hatalom az, ami ítél, és a Gonosz elnyeri méltó büntetését. Aha! Az a bizonyos gonosz, évek múlva (lehet, addigra még több áldozata volt), megcsúszik a jégen. Kezét-lábát töri, szenved öt másodpercig, és kimúlik. Ez lenne az Isteni Igazságszolgáltatás!? Egálban vagyunk?! Mindenki megnyugodhat (elmehet a p!xxába), még a lány szelleme is? Akit megkínoztak, megöltek, hulláját egy páncélszekrénybe rakták, szemétgödörbe süllyesztették. Hiszen a gyilkos is meghalt. Ő meg lassan ráébred, hogy nincs visszaút, tovább kell lépnie.
Mit üzen a film a leendő áldozatoknak? Ne azzal foglalkozz, ha kibeleztek, meg hogy miért haltál meg? Mit üzen a hozzátartozóknak? Kétségbe eshetsz vagy belenyugodhatsz, az Univerzum le sem sz@rja a problémádat, inkább engedd el.
Miért van az, hogy egy hasonló filmnél (Amerikai szépség) engem egyáltalán nem érdekelt a gyilkos hogyléte, és átéreztem az áldozat, de a többi szereplő drámáját is!? És annak a filmnek a végén mindenki megkapja a katarzist (megtisztulást), a megbékélést, megvilágosodást. Hát mert a Komfortos mennyország csak egy blöff, giccses ámítás, az Amerikai szépség meg egy valódi megvilágosodást hozó filozófiai dráma.
Csajok! Először is ne bízzatok senkiben, másodszor is pedig az Amerikai szépséget nézzétek, hátha a szánalmas lúzer alakja (olyan, mint a faterotok) végső monológján keresztül egy kicsit megismeritek az igazi (élet) szeretetet, lelki békét. Ja, hogy nem érdekel, meg uncsi? Akkor menjetek a jószomszéddal játszadozni a kukoricatarlóra.
Formabontó módon, mert ide vág, az Amerikai szépség végét idézem ezen véleményemnél:
"Azt hiszem, igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. (...) És nem érzek mást, mint hálát, hülye kis életem minden egyes percéért. Biztos fogalmatok nincs, miről beszélek, de ne féljetek. Egy nap majd megtudjátok."
Utóirat: egy nap gondolkodás után belenéztem megint a filmbe, és megint nem tudtam végignézni. Tehát NEKEM nézhetetlen, bár most már el kell ismernem, nagyon jó, igényes film, de az alapkoncepciója, hogy a bűnöst az elejétől látjuk, és maga a tett... egyszóval nem tudom megnézni, én nem tudom elérni a gyász-elengedés fázisát. Egyszerűen túl tehetetlen a néző (én), és folyamatosan az jár a fejében, ez egy kitalált történet, akkor meg miért kellett így megírni. Nem így kellett volna ezt a filmet szerkeszteni. Egyébként remélem, másnál eléri a szándékát az alkotó. Nekem a másik ilyen traumám az Elcserélt életek (az egy megtörtént eset), amit viszont egyszer végignéztem, de annyira (szintén) felkavaró, hogy nem vagyok képes még egyszer megtekinteni. De az egy ötpontos film.
80 Komfortos mennyország (2009)
Susie (Saoirse Ronan) egy tizennégy éves, jól nevelt kislány, aki egy nap nem érkezik haza az iskolából. A család aggódni kezd, kétségbeesésükben maguk indulnak a lány... több»
Szereplők: Mark Wahlberg, Rachel Weisz, Susan Sarandon, Saoirse Ronan, Stanley Tucci
Utóirat: egy nap gondolkodás után, belenéztem megint a filmbe és megint nem tudtam végignézni. Tehát NEKEM nézhetetlen, bár most már el kell ismernem nagyon jó, igényes film, de az alapkoncepciója hogy a bűnöst az elejétől látjuk és maga a tett.... egyszóval nem tudom megnézni, én nem tudom elérni a gyász-elengedés fázisát. Egyszerűen túl tehetetlen a néző (én) és folyamatosan az jár a fejébe, ez egy kitalált történet, akkor meg miért kellett így megírni. Nem így kellett volna ezt a filmet szerkeszteni. Egyébként remélem, másnál elérni a szándékát az alkotó. Nekem a másik ilyen traumám az Elcserélt életek (az egy megtörtént eset) amit viszont egyszer végignéztem de annyira (szintén) felkavaró hogy nem vagyok képes mégegyszer megtekinteni. De az egy ötpontos film.