Egyik kedvencem. Talán azért nem találtam vontatottnak, mert még a régi film-nézős gárdához tartozom, aki a mostani "pörgős", szinte követhetetlen cselekményű filmeket talán nem is értékeli igazán. Szeretek film közben elgondolkodni azon, mi hangzott el, és mi a jelentése. Szeretem hagyni, hogy belém ivódjon, hogy megütközzem, hogy ellenkezzem a rendezővel, azt is szeretem, ha nekem kell felismerni a mondandót, amely a film során el sem hangzik.
A történet talán nem is rendkívüli: biztosan feldolgozták már másod- harmadrangú filmek témájaként. Egy fotóst megihlet egy szerelmespár, kikről kiderül, hogy gyilkosságban cinkosok. A fotós csak későn fedezi fel, amikor már az igazság eltemettetet... több»
Zseniális film. 1970-ben láttam először, azóta, ha tehetem újra megnézem. Nem lehet megunni, mindig valami újat fedez fel a néző, új szempontot, a cselekmény új részleteire derül fény. A zene etalon. Olyan szorosan összeforrt a filmmel, hogy nem lehet nem tudni, mit hallunk, ha valahol felhangzik ez a kopogó, figyelmeztető dallam.
Politikai krimiről van szó, (ebben az olaszok nagyon tehetségesek), ahol szintén az elején történik a "gyilkosság". A rendező végig fenntartja a feszültséget, az ember szinte szurkol, mikor veszik már észre, ki a tettes. Dühítő látni, hogy azok, akiknek a felderítés a feladata, ennyire vakok, ennyire nem akarják a tényeket felismerni.
Most, a mi világunkban újra vi... több»
76 Nagyítás (1966)