Talán nincs is olyan írni és olvasni tudó ember, aki legalábbis ne hallott volna már A fal című filmről, még ha nem is mindenki jutott el addig, hogy végignézze az alkotást.
Akik viszont láttak, azok bizosan soha nem felejtik el ezt a szürreális, részben animált zenés produkciót. A Pink Floyd mindig is a nagyszabású és látványos koncertjeiről volt híres. A Dark Side of the Moon című lemezükkel ’72-ben turnéztak egy hatalmasat, majd ’80-ban a a The Wall című dupla lemezükkel járták be az egész világot, később ennek a lemeznek az anyagából készült a szóban forgó film is, de emlékezetes volt még a Pulse ’95-ből, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
A fal története nem túl vidám, a központban egy – nagyrészt – képzeletbeli rock zenész, Floyd „Pink” Pinkerton áll, aki a szó szoros értelmében megőrül az édesapja elvesztését követő depressziótól. Magányában képzeletbeli – később pedig valóságos – falat húz maga köré, hogy megvédje magát a világba található szenvedésektől. S bár a történet nem túl felemelő, megéri megnézni, hiszen a nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb zenés filmjéről van szó, éppen ezért esett a Kult-kedd szerkesztőségének a választása erre a filmre, amiről most tíz érdekességet osztunk meg az olvasókkal:
1. A film nagy részét, több jelenetet is Syd Barrett esete inspirált. A zenész a hatvanas években lépett ki a Pink Floydból, mert elmeállapota nem engedte, hogy tovább koncertezzen a bandával.
2. Syd Barrett közeli hozzátartozói és barátai nem tudták végignézni a film premier vetítését, annyira emlékeztették őket a képsorok Syd esetére.
3. Bob Geldof iszonyodik a vértől, éppen ezért a borotvás jelenetet nagyon nehezére esett leforgatni. Eredetileg csak annyi lett volna a feladata, hogy leborotválja a szemöldökét, ennek ellenére végül leborotvált minden szőrt az egész fejéről. Egyszer egyébként Syd Barrett csinált ehhez hasonlót. Felállt a vacsoraasztaltól, majd leborotvált fejjel tért vissza, mint ha mi sem lenne természetesebb.
4. 1990-ben számos híres zenész (Bryan Adams, Tim Curry, The Scorpions stb.) kíséretében koncertet adott a Berlini fal lebontásán. Ezen a koncerten a The Wall dupla lemez dalait adták elő.
5. Bob Geldof-nak csupán egyetlen sornyi prózai szövege volt a filmben – „Take that, f*ckers!” –, ami magyarul nagyjából annyit tesz „Ezt kapjátok ki sz*rháziak!”
6. A film elején Pink elénekel egy dalt („In the Flesh”), amit a filmben, és számos élő fellépésen is Bob Geldof adott elő, ám a koncerteken ezt ellenezte, véleménye szerint ugyanis Geldof ír akcentusa zavaró.
7. A „Hey You” című dalhoz eredetileg sokkal depresszívebb képsorokat vágtak össze az ebben a jelenetben megjelenített rendőrlázadásról, ám és Alan Parker túl sötétnek találta a végeredményt, ezért javaslatukra újravágták a jelenetet. A kivágott képsorokat végül a film más jeleneteiben használták fel.
8. A főszereplő nevén kívül senki másnak nem derül ki a neve a filmben.
9. A filmben elhangzó 27 dalból csupán hetet énekel Floyd „Pink” Pinkerton, vagyis az őt játszó Bob Geldof.
10. Jenny Wright nem tudta, hogy Bob Geldof meg fogj dobni egy üveggel, ezért aztán a jelenetben látható védekezése és meglepődöttsége teljesen hiteles.