Christopher Reeve, az első igazán szupersztárrá vált Superman, aki a valóságban is inspiráló erő lett a teljes bénulás leküzdésére tett fáradságos erőfeszítései révén, a mai napon 18 éve hunyt el.
"Reeve urat egy nyomási seb miatt kezelték, ami a kerekesszékben ülőknél gyakori szövődmény" - mondta a reklámügynöke, Wesley Combs. Ezek a sebek az egy pontra gyakorolt állandó nyomás miatt keletkeznek, ami csökkenti az adott terület vérellátását, és végül elpusztítja az érintett szöveteket. Combs akkor elmondta, hogy a színész kómába esett. A seb súlyosan elfertőződött, és a fertőzés szétterjedt a testében.
Reeve 1995-ben egy lovasbaleset következtében nyaktól lefelé lebénult. Miután rövid ideig az öngyilkosságot fontolgatta, erőteljes támogatójává vált olyan ügyeknek, mint a katasztrofális sérülések biztosítási reformja vagy a tudósok szerint az embrionális őssejtek kutatásban rejlő lehetőségek felszabadítása.
A Fehér Ház közleményt is adott ki az elnök és Barbara Bush nevében, amelyben Reeve-t "a személyes bátorság, az optimizmus és az önmeghatározás példájaként" emlegették.
Az ismeretlen Superman
Reeve fiatal, ismeretlen színészként a Superman című, 1978-ban bemutatott, hatalmas népszerűségnek örvendő film főszereplésével az instant mítoszok közé emelkedett, majd három sikeres folytatást is készített. Sok kritikus szerint humor és érzékenység jellemezte, különösen az esetlen, szemüveges Clark Kent megformálásában. Saját ironikus távolságtartása az első film forgatása közben tett megjegyzéséből derült ki: "Megelőzök egy földrengést" - mondta - "Megjavítom a Golden Gate hidat és a Boulder gátat, és megakadályozok egy nukleáris robbanást Dél-Kaliforniában."
Úgy tűnt, hogy képes rá. 180 centi magas volt, feltűnően jóképű, szögletes állú arccal és erős, atletikus testalkattal. Már a Superman előtt is úgy nézett ki, mint Superman. Ezt a képet erősítette, hogy kaszkadőrmutatványait saját maga hajtotta végre, és a képernyőn kívül saját repülőgépét vezette.
75 Superman (1978)
akció | dráma | kaland | katasztrófafilm | sci-fi
Jor-El (Marlon Brando) a pusztulásra ítélt Krypton bolygóról útnak indít egy kis űrhajót, amely aprócska utasával egyenesen a Földre tart. Az űrhajóra egy egyszerű házaspár... több»
Szereplők: Gene Hackman, Marlon Brando, Christopher Reeve, Terence Stamp, Susannah York
Az ember a skatulyákon túl
Eltökélte, hogy nem akarja, hogy tipizálják ("menekül a köpeny elől", fogadkozott), és számos más szerepet is talált, köztük jelentős főszerepeket a Broadwayn. De Reeve személyes bátorsága, amellyel bénulásával megbirkózott, túlmutatott mind az ügyén, mind a szakmáján, és sokak szemében igazi szuperhőssé tette őt. Azzal, hogy elektromos áramütésekkel felkavarta elzsibbadt idegrendszerét, és fáradhatatlanul edzett, apró rángásokról apró rángásokra kezdte visszanyerni teste használatát. 2000 szeptemberében megmozdította mutatóujját, és a hír megdöbbentette a tudósokat, akik nem számítottak ilyen hosszú idővel a súlyos baleset után ilyen mértékű fejlődésre. Reeve viszont végig erre számított, és tovább javult.
"Cselekedni kell, és ki kell állni magadért - még akkor is, ha tolószékben ülsz" - mondta a Psychology Todaynek adott interjújában 2003-ban. Az In the Gloaming rendezője (Reeve rendezőként is hozzátett a filmtörténelemhez) 2003 februárjában úgy döntött, hogy műtéttel megszabadul a lélegeztetőgéptől, amely bénult tüdejének légzését tette lehetővé. A rekeszizmába elektródákat ültettek be, hogy a légzést elektronikusan lehessen szabályozni. A fertőzések azonban végül felülkerekedtek a technológián, az intenzív testmozgáson és még az acélos elszántságon is. A szerencse, amely Reeve-t táplálta, elfogyott.
Szerencse és akarat
Ez a szerencse nyilvánvalóan abból a tényből fakadt, hogy az idegeinek egy része nem pusztult el, feltételezték a tudósok. Mivel nem haltak el, újra lehetett őket éleszteni. A nagy mennyiségű fizikai aktivitás új kapcsolatok kialakulását és a szunnyadó idegpályák felélesztését idézte elő. A felépüléssel együtt a balesete óta elért eredmények sora következett, amelyek között két könyv megírása, valamint filmek rendezése és színészi szerepvállalás is szerepelt. A közegészségügyi ügyekért folytatott kiterjedt lobbitevékenysége révén 2003-ban a Lasker Alapítvány, amely az orvosi kutatásokat díjazza, közszolgálati díjjal tüntette ki a Hátsó ablak színészét.
Egy beszédében Reeve felszólította az egészségügyi intézményeket, hogy vegyék vissza azt a sürgősséget, amelyet az életét megmentő mentőorvosok tanúsítottak: "Azt hiszem, azon betegek nevében beszélek, akik hajlandóak elfogadni a kudarcot, mint a tudomány előrehaladásának szükséges aspektusát" - mondta - "Azt akarjuk, hogy a kutatók kevésbé akadémikusokként, és inkább mentősökként gondolkodjanak, akiknek elsődleges feladata az életmentés."
Karrierje a baleset után - Reeve, a hétköznapok Supermanje
Reeve példát mutatott, amint azt számos más díja is tanúsította. Az In the Gloaming című filmet, amelyet 1997-ben rendezett az HBO számára, öt Emmy-díjra jelölték. A Hitchcock klasszikus Hátsó ablak remake-jében nyújtott alakítása elnyerte a Screen Actors Guild díját a legjobb televíziós filmben vagy minisorozatban nyújtott alakításért.
Mindkét önéletrajzi könyvéről kedvező kritikák születtek: Still Me (1998) és Nothing Is Impossible: Reflections on a New Life (2002), mindkettőt a Random House adta ki.
53 Hátsó ablak (1998)
dráma | krimi | misztikus | romantikus | thriller
Jason egy szörnyű balesetben súlyosan megsérül. Az egyébként tehetséges építészt csak hosszú kórházi kezelés tudja visszahozni az életbe, bár így is még sokáig... több»
Szereplők: Daryl Hannah, Christopher Reeve, Robert Forster, Ritchie Coster, Ruben Santiago-Hudson
A kezdetek: Reeve, a színházi színész
Christopher D'Olier Reeve 1952. szeptember 25-én született Manhattanben. Szülei elváltak, amikor 4 éves volt, és öccsével és édesanyjával Princetonba, N.J.-be költözött. 8 éves kora körül kezdett iskolai színdarabokban szerepelni, és hamarosan a McCarter Színházban, Princeton hivatásos színházában kezdett el játszani.
Kilencéves volt, amikor a McCarter egy Gilbert és Sullivan-operettben játszott. Halála előtt nem sokkal Reeve a CNN-nek adott interjújában azt mondta, hogy a színház "olyan lett számomra, mintha a családom lenne", mivel igyekezett elmenekülni a saját családja zűrzavara elől. Mire 15 éves lett, már tagja volt az Actors Equitynek, és gyakornokként dolgozott a Williamstowni Színházi Fesztiválon.
A Cornell Egyetemen diplomázott, majd a Juilliardon tanult és Robin Williamsszel lakott egy szobában. A Juilliardon kezdte kétéves pályafutását Ben Harper szerepében az Élet szerelme című szappanoperában. Éjszakánként színpadon is játszott, és a Broadway-n debütált Katharine Hepburn unokájaként Enid Bagnold A Matter of Gravity című darabjában.
Generációváltásként a következő évben a nagyapa szerepét játszotta Corrine Jacker My Life című emlékdarabjában a Circle Repertory társulatnál. Aztán jött Superman, a képregényhős, aki 1938-ban robbant be. A producerek és a rendező nem tudtak megállapodni egy nagynevű színészben, aki elvállalná a szerepet, ezért úgy döntöttek, hogy egy ismeretlent keresnek. Reeve először úgy gondolta, hogy az ötlet egyenesen ostoba és színháziatlan, de elolvasta a forgatókönyvet, és tetszett neki - olvasható a Gale Research által 1998-ban kiadott "Contemporary Heroes and Heroines, Book III" című könyvben.
...és így lett Superman
Miután visszahívták egy próbafelvételre, a színész két teljes héten át készült, teljes smink- és jelmezváltásokkal kísérletezve mind Superman, mind Clark Kent szerepében. A fiatal színész elnyerte a szerepet, és Marlon Brando és Gene Hackman mellett találta magát a főszerepben. A Superman akkoriban a történelem legsikeresebb nyitófilmje volt.
A negyedik és egyben utolsó Superman, a Superman 4. - A sötétség hatalma (1987) című filmben Reeve segédkezett a film eredeti történetének megírásában is. Emellett számos témában is felszólalt, a kampányfinanszírozási reformtól kezdve a New York-i szemét újrahasznosításáig. Elment Santiagóba, Chilébe, hogy tüntetést tartson a Pinochet-rezsim által kivégzéssel fenyegetett 77 színész nevében.
Ismert volt arról, hogy gyakran szakértő módon űzött erőteljes sportokat, többek között vitorlázott, síelt, búvárkodott és versenyszerűen lovagolt. Az első Superman-filmet követően Reeve Connecticutból a Bermudákra vitorlázva ünnepelt. Emellett kétszer is átrepülte repülőgépével egyedül az Atlanti-óceánt.
Az a bizonyos, mindent megváltoztató baleset
1995. május 27-én, szombaton egy olyan sportot űzött, amely egyre inkább magával ragadta, a versenylovaglást. Több lova is volt, köztük egy Eastern Express nevű gesztenyebarna telivér.
A helyszín a Va. állambeli Culpeper volt, ahol egy háromnapos lovasverseny zajlott. Reeve kék és ezüst színű lovaglószíneket, térdig érő csizmát, törtfehér nadrágot, védőmellényt és sisakot viselt. Ő és Eastern Express, a 103-as rajtszámú lovas harmonikusan haladtak, ahogy közeledtek egy cikkcakkos, három láb magas korlátugráshoz, a 15 ugrás közül a harmadikhoz.
Hirtelen Eastern Express hátrált ki az ugrásból. Reeve előrebukdácsolt a ló nyakán. A feje nekicsapódott a korlátkerítésnek, és homlokával a gyepen landolt. A feje lógott, épphogy csak összekapcsolódott a gerincével. Az esés következtében az első és a második nyakcsigolya többszörös törést szenvedett, és nem tudta mozgatni a végtagjait, illetve lélegeztetőgép használata nélkül nem tudott lélegezni. Reeve elmondta, hogy a baleset utáni napokban öngyilkosságot fontolgatott, de felesége és családja arcát látva lebeszélte magát erről. Felesége, Dana Morosini színész és énekesnő akkoriban közleményt adott ki, amelyben köszönetet mondott "a rajongók millióinak", akik támogatták férjét.
Reeve balesete utáni fejlődése a legelemibb dolgoktól kezdve, mint például, hogy megtanulta kezelni a kerekesszékét úgy, hogy egy csőbe fújt, egészen az olyan nyilvános diadalokig terjedt, mint az 1996-os Oscar-díjátadón való könnyfakasztó szereplése. Gyakran tett tanúvallomást a kongresszus előtt. Utolsó éveiben, miután elektródákat ültettek a rekeszizmára, arról beszélt, hogy egy nap teljesen megszabadul a lélegeztetőgépétől. Gyógyulását figyelemre méltónak tartották, mivel a legtöbb gerincsérült csak a balesetet követő első két évben tesz előrelépést. A Christopher Reeve Bénulás Alapítvány, amely két régebbi szervezet egyesítésével jött létre 1998-ban, több mint 46,5 millió dollárt gyűjtött össze a gerincvelő-kutatásra.
Reeve egyik utolsó projektje a The Brooke Ellison Story/Az értelem diadala című film rendezése volt, amely egy lányról szólt, aki 11 évesen négyszeresen béna lett, de felülemelkedett a fogyatékosságán, és a Harvardon diplomázott. Reeve az Oprah Winfrey show-ban azt mondta, hogy "nagyon valószínűnek" tartja, hogy újra járni fog. Megkérdezték tőle, hogy mi történne, ha mégsem. "Akkor nem fogok újra járni" - mondta.