A Mátrix az ezredforduló egyik legnépszerűbb sci-fije, amelynek újszerű megoldásai főleg az első részben ejtették ámulatba a nézőket. A második és harmadik részen már egy picit érződött, hogy a készítők mindenképp rá akartak licitálni saját maguk korábbi vizuális teljesítményére, ami cserébe egy picit talán a történet rovására ment. Mindhárom film ugyanazzal a hamar ikonikussá vált vizuális effekttel nyitott, amelyről most érdekes részlet derült ki.
Természetesen a zöld, lefelé folyó számítógépes karakterekről van szó, amelyek háttérképek, animációk és egyebek millióinak adtak témát az elmúlt húsz évben. A filmek ugyebár arról szóltak, hogy az emberiséget leigázták a gépek, akik már csak élő energiacellákként tekintettek rájuk és hatalmas erőművekben tartották őket. Hogy ne legyen lázongás, mindenkit mesterséges álomban tartottak egy virtuális valóságban, amely az ezredforduló világát teremtette meg körülöttük. Ez volt a Mátrix.
A zöld, lefelé folyó karaktertömeg is ezt szimbolizálta, mint egy olyan futurisztikus számítógépes nyelv, amit mai szemmel nem nagyon réthetünk, viszont a gépek mellett az emberi operátorok is ezeken keresztül olvasták a Mátrixot. De jelentenek-e bármit is a valóságban e karakterek és ha igen, akkor mit?
A filmek egyik produkciós designere, Simon Whiteley, aki e vizuális elemért is felelt, árulta el egy interjú során, hogy bizony e karakterek nem csak véletlenszerűen jelennek meg a képernyőkön, valódi jelentésük van. De azt már nem találnád ki magadtól, hogy micsoda! A jeleket ugyanis japán írásjelek ihlették, amelyeket a designer nem máshonnan merített, mint a felesége egyik szakácskönyvéből. Vagyis tulajdonképpen, amit mi a Mátrix kódjaként ismertünk meg a mozivásznon, az valójában nem más, mint japán szusirecept részletek.
