2020.08.20   olvasottság: 1111x   szerző: csd   hozzászólások: 0

Mitől is működik igazán egy jó háborús film? A kézenfekvő válasz erre talán az lenne, hogy attól, ha lehető leghitelesebben, ugyanakkor izgalmasan mutatja be az emberiség legszörnyűbb napjait, legyen szó a történelem bármelyik sötét időszakáról.

A tengeralattjáró: Ki az az egy ember, aki gyűlöli a nagysikerű háborús filmet?

De mi van akkor, ha a látvány, az akció és az izgalom olykor a hitelesség rovására megy? Wolfgang Petersen 1981-ben mutatta be háborús filmjét, A tengeralattjárót. A film hat Oscar-díj és egy Golden Globe jelölést tudhatott magáénak, és bár a közönség és a szakma körében egyaránt sikert aratott, akad bolygónkon egyetlen egy ember, aki egyáltalán nem volt megelégedve a produkcióval.

A film eredetileg Lothar G. Buchheim regénye alapján készült. A szerző művében arra törekedett, hogy a lehető leghitelesebben ábrázolja a háború szörnyűségeit. A témához alighanem jó érzékkel tudott nyúlni, hiszen Bucheim a második világháború alatt a német Kriegsmarine propagandaegységében szolgált, így a valóságban is tagja volt egy U-96-os tengeralattjáró legénységének.

A film története szerint 1941-ben egy tengeralattjáró legénységének sorsa sötét fordulatot vesz, amikor egy meghibásodás következtében az óceán mélyére süllyednek, a felszínnel pedig minden rádiós összeköttetésük megszakad. Megmenekülésükhöz szükségük lesz minden technikai tudásukra, ám a felszínre jutás sem jelenti a biztos túlélést, hiszen odafent ellenséges erőkkel kell szembenézniük.

Meg kell hagyni A tengeralattjáró elképesztően látványosra sikeredett, hiszen az alkotók csakugyan megépítették egy U-96-os tengeralattjáró valósághű modelljét, amelyet a különleges hatások eléréséhez különböző motoros és hidraulikus rendszerekkel mozgattak. A film költségvetése csaknem 32 millió német márkára rúgott, így a mai napig az egyik legnagyobb költségvetésű német filmnek számít.

Bucheim azonban teljesen hiteltelennek találta A tengeralattjáró filmváltozatát. A szerző többek között rámutatott arra, hogy az a számtalan meglazult szegecselés és csavarozás, amely az egyes jelenetekben láthatóak, nem pusztán üzemzavart, hanem teljes katasztrófát okoznának a tengeralattjárón, hiszen egy ilyen kialakult helyzetben a külső víznyomás azonnal összeroppantaná a hajótestet, így hőseinknek esélyük sem lenne a túlélésére. Bucheim szerint ráadásul az alakítások is túlságosan teátrálisra és hatásvadászra sikeredtek. Az a jelenet például, amelyben az egyik tiszt arcába vágnak egy olajos rongyot, a valóságban teljesen megengedhetetlen, hatalmas tiszteletlenségnek és fegyelmezetlenségnek számít, amely semmilyen helyzetben nem fordulhat elő a legénység körében.

Mindezeken túlmenően a szerző leginkább azokat a jeleneteket kifogásolta, amelyekben a legénység szinte ünnepi mámorban tör ki egy-egy torpedótalálatot követően, amely inkább tovább misztifikálja és egysíkúan mutatja be a második világháborút a német katonák szemszögéből, arról nem is beszélve, hogy maga Bucheim háborúellenes regénynek szánta művét, nem pedig propagandának.

dráma | háborús | kaland | thriller

A második világháború idején 1941-ben egy tengeralattjáró legénységének sorsát követjük nyomon, akik egy meghibásodás folytán az óceán aljára süllyednek, és a... több»