Végtelen

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Amikor a csávó a Ferrarival előre és hátra ugyanolyan tempóval és bravúrral vezet. Közben lefelé néz, és szivargyújtóval hegeszti össze a hasán a sebet, ami akkora, mint amin kibújtam születéskor... Aztán a híd végén – végérvényesen fittyet hányva a fizika létező törvényeire – a pörgő kocsiból kirepül (egyenesen, letojva a gravitációt), eldobja a kardját, ami jó 20-30 méterrel odébb beleáll a daru acélszerkezetébe, majd emberünk úgy kapaszkodik meg rajta, mintha egy veréb szállna le egy villanyvezetékre... Aztán mondom, csak adok neki még egy esélyt, hisz a Mátrix is sz*rt a fizikára, de legalább utána ott magyarázatot kaptunk, hogy miért tehették meg a szereplők. Hát még egy órát erőlködtem. Ott tettem le a hajam, amikor visszautaltak a film elejére, s nyilvánvalóvá tették, hogy a Ferrarival száguldozó ember nemcsak hogy behegesztette a saját hasát, hanem vezetés közben, cseverészve telefonon, ő saját magának vágta fel előtte, hogy egy jókora fémdarabot elrejtsen magában. Tette mindezt olyan arccal, mintha egy rovarcsípés lenne az egész... Először nézhetetlenre szavaztam volna, de van két ok, amiért kapott egy csillagot. Az egyik, hogy legalább próbáltak látványosat alkotni. Második – és főleg ez – M. Wahlberg szépen felkészült a szerepre fizikálisan. Mutatós.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Bár Mark Walhberg nem éppen a változatos színészi eszköztáráról híres, legalább rendesen kipattintotta magát a szerepre, Antoine Fuqua rendező pedig igencsak kitett magáért. Pazar látvány, eszement autós üldözések és jó kis bunyók várnak ránk, no meg némi misztikum, ugyanis a reinkarnációról szól leginkább a mozi. Persze nem a filozófiai vagy metafizikai szakvizsgához ad segítséget, pusztán szórakoztatni akar, és ennek eleget is tesz. Sem a műfajt, sem a világot nem fogja megváltani, de azért egy tisztességes iparosmunka.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sci-fi akcióadaptáció, amely a reinkarnáció koncepcióját vizsgálja figyelemre méltó látványvilágon és jól bevált karaktereken keresztül, akiknek emlékeiket és múltbeli tanult készségeiket kell használniuk, hogy biztosítsák a jövő védelmét a nihilistákkal szemben, akik a bolygó minden életének véget akarnak vetni. Ez a film alapkoncepciója, a Paramount+ streaming csatornája nem bízta a véletlenre, és maradjunk is ennyiben, hogy nem egy mozifilmről van szó, pedig mikor a filmet megnéztem, el is gondolkoztam rajta, hogy simán lehetett volna mozifilmre való is, mivel sok ennél rosszabb film is moziba kerül. Mark Wahlberg és Chiwetel Ejiofor főszereplésével készült, ami nem rossz párosítás a jó és rossz párharcához; Antonie Fuqua pedig egy jobb időket is látott rendező, aki sajnos mostanság inkább a középszerűségbe fulladt. De ez a film szerintem jobb, mint rosszabb alkotás. A reinkarnáció már alapból érdekes sztori, amit fel is dolgozz a film, ilyen Halálos iramban tempóban. A kritikai oldal lehúzta, a nézői oldalról is bőven kap a film hideget-meleget. Számomra kikapcsolódásként tökéletes film, amin picit agyalni kell, persze azért ne vegyük túl komolyan, mert a film se veszi komolyan magát (értsd: nem egy Tenet szintű film). Így maradt csak úgy szintén a középszer, Harry Gregson-Williams jól komponált zenéje által. A filmet azért ajánlom, érdemes megnézni. Az értékelésem 6/10-es.

Nem értem ezt a nagyon negatív értékelést, közel sem volt rossz ez a film. A látvány nagyon jó, és a történet is érdekes, bár sajnos nem sikerült kellően izgalmasan tálalni, de akció- és sci-fi rajongóknak azért ajánlott.

A történet egyszerű. Valaki emlékszik dolgokra, amik nem vele történtek meg, hogy felfedezze, hogy téved, mert minden vele történt meg. A reinkarnáció egy olyan megbolygatása, ami csak kevesekkel adatik meg. Hallottam már olyanról, aki képes előidézni az előző életes emlékeit, akár az összeset, de itt ezt nem fejtik ki bővebben, mint ahogy az erre képes guruk sem verik nagy dobra a tudást. Cserébe kapunk sok értelmetlen mellébeszélést, amitől azt várja a film, hogy majd beleszeretünk. Nem fogunk. A film dramaturgiája képtelen megérinteni a nézőt. Már a Tenet visszafogott stílusú főhőseit is nehéz volt szeretni, itt sem könnyű. A Végtelenek persze mind gazdagok, saját kastéllyal, mint a Tomb Raider vagy hasonló filmek nagyvezérei. Ettől lesz szép és látványos. A mondanivalója a filmnek egyszerű. Csak merülj el a múltadban (előző életeidben), használd a megszerzett tudást, és harcolj. Megújulásról, innovációról szó nincs, csak a múlton merengésről. A film elkezdődik, hullámzó teljesítménnyel dübörög, majd megáll. Nem egy lebilincselő alkotás, de a látvány és a színészek miatt végig lehet nézni. Megfelel háttérzajnak, esti csevej mellé, vasaláshoz, elalváshoz.