Automata

Posztapokaliptikus sci-fi, amely egy kiégett biztosítási ügynököt (Antonio Banderas) követ, aki robotok rejtélyes öntudatra ébredése után nyomoz. A film stílusa sötéten melankolikus, vizualitásában a Blade Runner világára emlékeztet, de a hangulat in... Többkább nyomasztó és vontatott, mintsem izgalmas vagy újszerű. A cselekmény egy érdekes alapkoncepcióból indul, de hamar kiszámíthatóvá és eseménytelenül lassúvá válik, a karakterek jellemrajza pedig sekélyes; Banderas korrektül, de sablonosan alakítja a főhőst, a többi szereplő, különösen Melanie Griffith, erőtlen vagy karikatúraszerű játékot nyújt. A forgatókönyv számos motívumot más sci-fikből emel át, saját ötleteit gyakran elnagyoltan, dramaturgiailag nyúlósan kezeli, a rendezés atmoszférateremtő, de ritkán igazán feszült. Az objektív értékelés szerint a film középszerű, klisékkel teli, kevéssé eredeti, szubjektíven azonban a filozofikus mondanivaló és néhány látványos jelenet miatt a sci-fi rajongók számára mégis hordozhat értéket, főként azoknak, akik az elgondolkodtatóbb, komorabb tónusú alkotásokat kedvelik.

Mindig elgondolkodom, hogy miként lehet filmeket olyan szélsőségesen megítélni, mint esetünkben is látszik. Mi az, ami megérint egyeseket, miközben másokat teljesen hidegen hagy. Mit veszünk észre mi, akiknek tetszett a film, mit látunk bele és benne... Több? Észre veszi más a ruhákat, az erőszakos vadnyugat földig érő kabátjait, a környezetet, a társadalmi szétesettség fizikai valóságát, az ember eredendő jóságát és aljasságát, a mindennapokba szervesült robotika elszomorító realista képeit? Feltűnt valakinek a zene tökéletes összefonódása a cselekménnyel? Banderas ebben a filmben nagyszerűen játszott, bárki bármit is mond, ami jól mutatja, hogy igen sokoldalú tehetség. A játéka, a gesztusai, a beleélése teljesen életszerűek, a külső remekül eltalált, hihető a figura akit alakít. De ez elmondható a többi karakterről is, legyen az akár az utolsó mellékszereplő is, valós embereket láttunk hiteles alakítással. Nagy öröm, hogy nincs semmiféle filmes szuperaktor, egy elképzelhető jövő majdani valós figuráit látjuk. A film teljesen nézhető azoknak, akik nem mindig a szereplőkkel szemeznek, hanem a teljes képernyőt látják, a drámákat kedvelőknek, azoknak, akik nem esznek film közben, azoknak, akik nem várnak el ilyen típusú filmtől technikai precizitást, és végezetül azoknak, akik nem ijednek meg egy sokszor komótosan lépdelő történettől.

Méltatlanul elfeledett film. Nagyon tetszett. Jó volt látni a Banderast egy kicsit nyugisabb, agyalósabb szerepben.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy újabb gyenge film sodródott a szemeim elé. A film 2014-ben debütált. 2044-ben vagyunk, ahol a napkitörések elpusztították az emberiség majdnem 100 százalékát. A bolygón mindössze 21 millió ember él. Egy vállalat olyan robotokat tervez és készít, ... Teljes kritika