Végrehajtók

Futurisztikus sci-fi akciófilm, amelyben a mesterséges szervek hitelre vásárlása és a kegyetlen behajtók világa egyszerre izgalmasan aktuális és nyomasztó jövőképet fest. A film stílusa látványos, akciódús, ugyanakkor erőteljesen groteszk elemeket is... Több felvonultat, így egyszerre morbid és komor a hangulata. A cselekmény fókuszában Remy (Jude Law), a legjobb behajtó áll, aki maga is áldozattá válik, majd menekülni kényszerül, oldalán Alice Braga karakterével. A karakterek sablonosak, de Law kemény és hatásos alakítást nyújt, míg Forest Whitaker szokásához híven megbízható, bár a karakterdinamika helyenként suta marad. A forgatókönyv ötletesen veti fel a morális dilemmákat, de sokszor klisés és eldöntetlen stílusú, Sapochnik rendezése pedig hol tempós, hol elcsúszott. Objektíven izgalmas az alapötlet és a látványvilág, szubjektíven azonban túl véres és sok helyen súlytalan a film, a befejezés pedig megosztó. Akik a sötétebb hangulatú, gondolatébresztő, de akciódús sci-fi-ket kedvelik, azoknak lehet igazán érdekes; azonban műfaji rajongóknak is kissé csalódást okozhat.

Általában szeretem Forest Whitaker filmjeit, azért is néztem ezt meg, de meg kell mondjam, kicsit csalódtam. A fantáziaelemek még elmennek benne, de talán nem lett volna muszáj ilyen undorítóra csinálni a filmet, persze biztos van, aki ezt szereti.

Az alapötlet frappáns, a magvalósítás messze elmarad tőle. Forest Whitakert nem igazán kedvelem, nem emlékszem jó szerepére... Jude Law-nak meg nem igazán állt jól ez a szerep. Alice Braga színre lépése meg csak rontott a filmen. Nem tudom, hogy miben volt látható még, de nem hagyott mély nyomot ezek szerint. Sem színészileg nem tetszett, de az általa megformált karakter sem. És a végére már valami erotikus testhorror íze kezdett lenni a filmnek... hát amit a szervraktárban műveltek, az valami borzasztóan gáz/gagyi volt... Egyszer-kétszer érdemes megnézni – kihagyással... de ne várj egy ütős mozit.

Jude Law és Forest Whitaker mesterséges szervprotézis-behajtót játszik a meg nem határozható jövőben. Az egész minden pillanatában valami másra emlékeztet. A belváros ötödik elemes, a nyomorgó többség meg posztapokaliptikus dzsuvában lakik, mint a Terminátor robotok elől bujkáló lázadói. Közben az autók 2000-es évekbeliek, Jude Law is egy VW Touareget hajt, ami attól futurisztikus, mert a kerékjárati ívre feltettek valami lemezt, van az alvázon nyolc kék led, meg a tetején egy csomagtartószerű b*sz. A sztori kicsit olyan, mint a Lopott időben, csak ebben a disztópiában a nem mindenki számára egyformán hozzáférhető erőforrás nem az idő, hanem a mesterséges szerv. A kivitelezés a jó és a gagyi között ingadozik végig, de elsősorban a jótól halad a gagyi felé. Bónuszképpen a magyar szinkron tele van ügyetlen fordítással, néha egészen egyértelmű és feltűnő, hogy hú, itt már megint valamit erősen félrefordítottak. Ez megy két órán át, és még így is van, hogy olyan ugrás van a filmben, mintha három órásból vágták volna vissza. Hát, az a jóságos arany szívem fog a sírba vinni, de még így is adok rá egy erős közepest. Ha gondoljátok nézzétek, de én szóltam.