A tengeralattjáró

Lothar-Günther Buchheim 1973-as regénye, melyet az író saját élményei alapján készített el, 1981-ben került vászonra Wolfgang Petersen kitűnő rendezésében azonnal világsikert aratva. Egy különleges filmről van szó, sajátos karakterekkel és a háborús félelmet tökéletesen visszaadó atmoszférával. A helyszín egy német U-96 tengeralattjáró, mely fontos katonai bevetésekre indul az Atlanti-óceánra. Legénysége gyakran retteg, néhányan idegösszeomlást kapnak a mélységi bombáktól és szinte mindenki állandó félelemben tölti mindennapjait. Mégis teszik a kötelességüket és nap nap után merülnek a mélybe szövetséges hajókra vadászva. A karakterek többsége naiv és tapasztalatlan német fiatal, akiket beszippantott a náci propaganda. A néző maga is köztük érezheti magát saját bőrén megtapasztalva a bezártságot és félelmet. A film műfaja dráma, ami a legvégén tragikus színezetet kap, amikor a hazatérő tengeralattjáró még otthon sem talál biztonságot. Értékelésem természetesen öt csillag és 95 százalék, mert az egyik legjobb háborús film.

Kevés olyan film van, mely a Das Bootnál érzékletesebb realizmussal tudja bemutatni a második világháború tengeralattjárós harcait és mely jobban átélhetővé teszi a tengeralattjárókon szolgálók érzéseit. Ez a történet egyszerre szól bátorságról, hősiességről, életről és halálról, miközben történelemhűen bemutatja a tengeri hadviselés részleteit egy német U-Boot sorsán keresztül. Mikor először láttam, erősen a hatása alá kerültem, aztán még sokszor megnézve próbáltam rájönni arra, hogy mitől működik olyan jól ez a német film. Aztán rájöttem: azért működik, mert minden manír és hatásvadászat nélkül, egyszerűen és valósághűen vezeti végig a cselekményt. Wolfgang Petersen az egyik legjobb valaha készült háborús filmet rendezte meg 1981-ben, melynek sikeréhez óriási mértékben hozzájárult Jürgen Prochnow kitünő játéka is. Pozitívum a sok harci jelenet, melyekben szinte ott vagyunk mi is a mélyvízi bombáktól rettegve. Pozitívum a tengerészek alakítása, a látványvilág és a pörgős tempó is. Értékelésem: 85%, részletezve: alaptörténet: 80%, rendezés: 90%, szinészet: 85%, látványvilág: 90%.

Minden idők egyik (ha nem) a legjobb háborús drámája. Prochnow hihetetlenül erős alakítást nyújtott, az egész filmet pedig belengi egy olyan atmoszféra, ami filmkedvelőként lehengerlő, nézőként pedig egészen nyomasztó. Nagy film, az egyik legnagyobb a maga nemében.

Szeretem a háborús filmeket de ez hatalmas csalódást okozott számomra. Ez az film egy katasztrófa. Csalódást okozott elképzelni se tudtam volna az elején. Egyszer mindenképpen nézhető.