Tegnap debütált a Netflix legújabb thrillere, amely jó eséllyel hétvégén szép csendben fel fog kúszni a nézettségi toplistára is. A Behatolás izgalmasnak ígérkező sztorival kecsegtet. De a kérdés adott, ahogy minden új film esetében: érdemes-e szánni rá egy estét az életünkből vagy jobban járunk, ha inkább szépen tovább görgetünk a kínálatban, amíg találunk valami jobbat?
A Behatolás egy kisváros peremén játszódik, valahol nem túl messze Bostontól. Egy építész és a felesége egy gigantikus méretű és ultramodern házban élnek a sivatag szélén, látszólag a legnagyobb békében és nyugalomban. Hamarosan kiderül, hogy a feleség, Meera (Freida Pinto) nemrégiben felgyógyult a rákból, férje, Henry (Logan Marshall-Green) pedig végig támogatta őt ebben. Ezért is költöztek el a nagyvárosból, hogy egy kis nyugalmat leljenek. Szóval úgy tűnik, most épp minden tényleg idilli.
Csakhogy egy nap, amikor épp romantikázni vannak valahol, ismeretlenek betörnek az otthonukba és feldúlnak mindent. Meera teljesen kiborul, viszont Henry meglepően nyugodtan viseli a dolgot. Aztán a következő éjszaka a dolog megismétlődik, csakhogy ekkor ők is otthon vannak. Henry pisztolyt ragad (aminek létéről Meera addig nem is tudott), és végül lelövi a behatolókat. Majd mintha csak a kávéját borította volna ki, teljes nyugalommal kezeli tovább a helyzetet. Meera viszont gyanút fog és nyomozni kezd, mert érzi azt, ami a nézőnek nagyjából az első öt perc után tök egyértelmű: itt valami bűzlik és valaki nem az, akinek mutatja magát. Vele ellentétben mi már pontosan tudjuk, hogy ki az.
A Behatolás tehát alapvetően elég sablonos, de azért izgalmakkal kecsegtető sztorival nyit, a baj csak az, hogy nem igazán tud vele mit kezdeni. A rendező Adam Salky kínosan ügyel rá, hogy a cselekmény egy percre se üljön le, de cserébe nem igazán lehet megszeretni a szereplőket, nem igazán látunk be a maszkjuk mögé.
Ráadásul az egész film annyira izgalmas akar lenni, hogy közben simán belesüllyed az unalomba. A néző pedig már csak azért üli végig, mert bizonyosságot akar arról, amit egész végig tud.
A Behatolás nem azért középszerű, mert minden klisé benne a szereplőktől kezdve a környezeten keresztül egészen a cselekményig. Hanem azért, mert épp e sablonoktól képtelen azt nyújtani, amit szeretne: izgalmat.
