Jamie Lee Curtis ismét egyik leghíresebb szerepében, Laurie Strode megformálójaként látható, aki utoljára csap össze a maszkos Michael Myersszel. Negyven évvel vagyunk a tragikus Halloween-éjszaka után, amikor Laurie kis híján Myers ámokfutásának áldozatává vált.
Ismét eljön a rémület éjszakája
Malek Akkad családjának cége, a Trancas International Films a kezdetektől a Halloween-filmek gyártója, ezért nagy örömmel vállalkozott arra, hogy friss megközelítéssel térjen vissza a klasszikus történethez, és hasonló gondolkodású partnerre talált Jason Blum producer személyében. Akkadot régóta lenyűgözte, ahogyan Blum a bénító rémületet magas minőséggel ötvözi, ezért lelkesen fogott munkához a producerrel, aki régi rajongója édesapja életművének... és képes arra, hogy új életet leheljen a klasszikus franchise-ba.
„Az első film akkoriban készült, amikor édesapám, Moustapha Akkad és egy Irwin Yablans nevű úriember forgalmazó céget alapítottak Compass International Company néven – emlékszik vissza Malek Akkad. – Olyan projekteket kerestek, amelyeket finanszírozhatnának és forgalmazhatnának. Nagy rajongói voltak John Carpenter korai filmjének, A 13-as rendőrörs ostroma című thrillernek. Találkoztak a rendezővel, akinek egy volt egy The Babysitter Murders (Bébicsősz-gyilkosságok) című low-budget filmötlete. Apámék vállalták a kockázatot, a többi már történelem.”
„A forgalmazó azt kérte, hogy csináljam meg 200 ezer dollárból – emlékszik vissza Carpenter. – Mondtam, OK, de akkor enyém a kreatív kontroll és az én nevem legyen a stáblista elején.”
A rendező Debra Hill-lel írta a forgatókönyvet, és sejteni véli, a közönség miért retteg negyven éve a maszkos gyilkostól. „A maszkot és benzinkutas-kezeslábast viselő Michael Myers az emberi és a természetfeletti princípium határmezsgyéjén tartózkodik. Ő a megtestesült gonoszság. Kegyetlen, és a jóisten sem tud tőle megmenteni. Egyetlen célja van: hogy mindenkit megöljön. Legyőzhetetlen, mint a természet ereje. Amikor közeledik, csak egy megoldás van: ki kell térni az útjából.”
Blum az első Halloween nagy rajongójaként meg van győződve arról, hogy ez a legtökéletesebb horrorfilm, és nem vágott volna bele a projektbe, ha az a rendező, aki egész karrierje számára ihletforrásul szolgált, nem vesz részt a munkában. „John Carpenter áldása kellett ahhoz, hogy cégem, a Blumhouse részt vegyen a projektben – mondja a producer. – Szóval ő volt az első, akitől megkérdeztem, hajlandó-e beszállni. Természetesen igen volt a felelet.”
Blum megígérte Carpenternek – akit a horror LeBron James-ének nevez –, hogy csak azzal a rendezővel fognak együtt dolgozni, akire ő is rábólint, és a forgatókönyvet is jóvá kellett hagynia. Blum választottja, David Gordon Green nem csupán a rendezést vállalta el, de régi szerzőtársait is bevonta a forgatókönyv megírásába.
„A Blumhouse-nál szent meggyőződésünk, hogy nincs szükség nagy horrorrendezőre ahhoz, hogy jó horrorfilmet csináljunk – mondja a producer. – Jó filmrendező kell. Davidet nagyra tartom első filmje, a George Washington óta, és már többször próbáltam őt bevonni egyik-másik projektünkbe. A Halloweennel ez végre sikerült. David tökéletesen illik a filozófiánkhoz: ha jó filmrendező vagy, segítünk neked jó horrorfilmet csinálni.”
Bill Block, aki olyan változatos műfajú filmek producere volt, mint a District 9, az Elysium – Zárt világ vagy a Rossz anyák (Bad Moms), Greent szintén ideális választásnak tartja. „Kevés rendező képes olyan könnyedén átlépni egyik műfajból a másikba, mint David. Sokrétű munkássága hatalmas szakmai tudással vértezte fel, és ennek is köszönhető, hogy a mostani filmmel magasabb szintre tudott emelkedni.”
A producer szerint a közönség régóta várt Lauire Strode és Michael Myers végső összecsapására, és a tapasztalt Green mesteri módon tálalja nekik a dermesztő finálét.
A forgatókönyvírók
A forgatókönyv szerzői, Jeff Fradley, Danny McBride és David Gordon Green azóta jó barátok és alkotótársak, amióta együtt koptatták az Észak-Karolinai Egyetem Művészeti iskolájának padjait. Halloween-történetük kiindulópontja meghökkentően egyszerű, ám eredeti volt: mi lett volna, ha Michael Myerst elfogják az első film végén? Mi lenne, ha Laurie és Michael nem is testvérek, hanem csak két idegen, akiknek találkozása gyökeresen megváltoztatja mindkettejük életét? Hogyan alakulna emiatt a hetvenes évek végén kezdődött történet, és miként változna meg a hősnő és a rém további sorsa?
Mint oly sokan, akiknek a Halloween volt a kapudrog a horrorműfaj felfedezendő tájai felé, Fradley is élénk emlékeket ápol arról az éjszakáról, amikor a kimondhatatlan gonosszal találkozott: „Tisztára frászt kaptam Michael Myerstől. Nem értettem, kicsoda ez a maszkos figura, és azóta is kiráz tőle a hideg.” A film olyan mély nyomot hagyott az író-producerben, hogy egész pályafutása során érezteti hatását: „Kissrácként teljesen megbabonázott, és ez késztetett arra, hogy videókamerával rohangáljak mindenfelé és elkészítsem a magam Halloween-változatát.”
McBride elárulja, barátaival eszükbe sem jutott, hogy a Halloween remake-jét készítsék el, inkább olyan történetre gondoltak, amely eddig fel nem térképezett irányba indul el. „Arra gondoltunk, hogy Laurie Strode figurája még mindig érdekes lehet, tehát keressünk új idővonalat, amely az első filmhez kapcsolódik, és jelöljünk ki új utat számára. Tudtuk, hogy ha letérünk az eddigi főcsapásról, valami újat tudunk mutatni, ezért nem azon a kitaposott ösvényen kell bandukolnunk, ahol a korábbi folytatások alkotói.”
Amikor belefogtak az írásba, Carpenter még nem adta áldását a projektre, és abban sem lehettek biztosak, hogy Jamie Lee Curtis elvállalja a főszerepet. „Igyekeztünk olyan karaktert írni, amiről feltételeztük, hogy színésznőként érdekes lehet számára – magyarázza McBride. – Úgy gondoltam, klassz lesz, ha újra eljátszhatja a karaktert, hiszen nagyon méltánytalan volt, hogy Laurie-t megölték a 2002-es Halloween: Feltámadásban. Úgy láttuk, most meg nem történtté tehetjük az egészet.”
Amikor kész lett a forgatókönyv, a három jó barát gyöngyöző homlokkal megmutatta a mesternek, aki ugyan kreatív tanácsadó volt a Halloween-filmeknél, de egyetlen produkciót sem rendezett a sorozatban. „Ijesztő volt, hogy elmentünk az egyik legnagyobb példaképünkhöz, és azt mondtuk neki: ’te alkottad meg Michael Myerst és Laurie Strode-ot, és most van pofánk ideállítani a saját ötleteinkkel. Tessék, így folytattuk a történetet ott, ahol te abbahagytad’. Nagyon fogékonynak bizonyult az ötleteinkre, ez sokkal több volt, mint amit reméltünk.”
„A találkozó remekül sikerül, Johnnak volt jó néhány ötlete és persze pár dolog nem tetszett neki. Ezeket alaposan megbeszéltük. Aztán elszabadult a pokol: megszólalt John telefonja, mégpedig a Halloween fő témáját játszotta. Mindannyian üdvrivalgásban törtünk ki, és ez jó átvezetés volt a következő témához: rá akartuk venni, hogy komponálja meg az új film zenéjét.”
Fradley számára nagy élmény volt, amikor Carpenter megérkezett a forgatás színhelyére pont egy jelenet felvétele közepén. Ez komoly déjá vu élményt jelentett a veterán rendezőnek meg Jamie Lee Curtisnek is. „Éppen azt vettük fel, hogy Jamie kirohan a házból, és beleütközik Michael Myersbe – meséli Fradley. – Jamie később elmesélte, pont olyan érzés fogta el, mint 40 évvel azelőtt, teljesen Carpenter forgatásán találta magát. Az eredeti filmben is volt egy hasonló jelenet, és megrohanták a régi emlékek.”
Jamie Lee Curtis visszatér
Laurie Strode, a védelmező alakja végigkísérte Jamie Lee Curtis életének több mint kétharmadát. A hetvenes évek végén a Curtis által megformált hősnő olyan tette hajtott végre, amely a megmentendő hölgyek szintjére degradált filmes nőalakokra nemigen volt jellemző a horrorfilmekben.
Túlélte a borzalmakat.
Csupán egy vállfa, egy kötőtű és az élni akarás alkotta a fegyvertárát, s ezekkel szállt szembe a kimondhatatlan gonosszal, amely betört nyugodt kis világába és megölte a barátait. Curtis hősnője nem akart áldozat lenni, és ezzel örökre megváltoztatta a filmes játékszabályokat. A nők vissza tudnak vágni, és igenis vágjanak vissza, mert nincs olyan férfi vagy mumus, aki megállíthatná őket, amikor az életükért harcolnak.
A színésznő három további filmben is alakította a híres karaktert az 1978-as eredeti óta, ám Curtis majdnem 16 évvel ezelőtt úgy érezte, búcsút kell mondania Laurie-nak. Mindez azonban megváltozott, miután találkozott Greennel.
Curtis rengeteg dolgot megtanult negyvenéves szórakoztatóipari pályafutása során, a legfőképpen azt, hogy pontosan tisztában van azzal, miféle előadóművészként tekinthet magára. „Majdnem hatvan vagyok, és 19 éves korom óta űzöm ezt az ipart – mondja a színésznő. – Ez a tapasztalat működtet, és ez az oka, hogy azt várják el tőlem a filmesek, amit. Nyilván soha nem fogok Erzsébet királynőt játszani. A tehetségem az alkatom naivitásából fakad, erre már réges-régen rájöttem.”
„Van egy kitűnő regény, a Special Topics in Calamity Physics (kb. A kataszrófafizika különleges esetei) Marisha Pressl tollából, amit nagyon szeretek – folytatja a színésznő. – A hősnő arról beszél, szerintünk mi az élet, aztán azt mondja, eddig mindent rosszul gondoltunk róla. Így vélekedik: 'Az élet néhány sorsfordító pillanaton múlik, amikre nem vagyunk felkészülve. Attól kezdve az ekkor hozott döntés határozza meg, mi történik a továbbiakban, de nem fogjuk tudni, milyen döntést hozunk, amíg ez a pillanat be nem következik.' Ilyen az élet, ilyen a házasság, ilyen a gyereknevelés és így néz ki egy rendes horrorfilm is.”
Curtis régóta szívében hordozza Laurie-t és tudja, miért kötődik annyira a közönség ahhoz a végzetes éjszakához. „Laurie Strode okos gimnazista lány volt, valószínűleg egyetemre készült, nézegette a felsőoktatási intézmények listáját, hogy hová felvételizhetne, és akkor felbukkant Michael Myers. Az élete néhány pillanaton múlt, amire nem volt felkészülve, az élete hátralevő részét pedig az a film foglalja össze, amit most készítettünk. Negyven évvel később ez a nő tudja, hogy Michael Myers visszatér, neki és családjának pedig fel kell készülnie erre... de senki nem hallgat rá.”
Amikor felhívták Curtist, hogy készülhetne még egy Halloween-film, a színésznő érthető óvatossággal fogadta az n+1-edik projekt ötletét. Ám bátraké a szerencse. „David roppant lelkes és pozitív volt. Amikor elkezdte volna kibontani a sztorit, félbeszakítottam: 'Kérlek, ne fáradj. Küldd el a forgatókönyvet, és a nyitójelent alapján megmondom, mit szólok hozzá'.”
A forgatókönyv elolvasása után Curtis pontosan értette, mit akarnak a szerzők. „Tökéletes hommage volt, ugyanakkor meg is újította a sztorit. Úgy ítéltem meg, hogy klassz dolgot műveltek. Ilyen egyszerű volt az egész. Ez a film megáll a saját lábán, miközben ezer szállal kapcsolódik a múlthoz, átívelve negyven évet.”
Curtisnek tetszett a forgatókönyvírók ötlete, hogy Laurie az egész életét azzal tölti, hogy Michael Myers visszatérésére készül. „Laurie naponta elhajt az elmegyógyintézet mellett, felhívja a rendőröket, akik fegyveres őrt rendeltek ki az épülethez, és megkérdezi, minden rendben van-e – mondja a színésznő. – Egyetlen cél hajtja, miközben minden más szétesett az életében. A gyerekét elvették tőle, nincsenek már barátai, nem talál örömet az életben, csak az a tudat élteti, hogy Michael Myersnek az elmegyógyintézetben kell maradnia, vagy szállítsák át egy szigorított börtönbe.”
Azt is nagyra értékelte a színésznő, hogy az új Halloweennek köszönhetően találkozhat az eredeti filmben megismert barátaival, és az egész forgatás megint kevesebb mint egy hónapig fog tartani. „Jelentősek a hasonlóságok. John Carpenter, Tommy Wallace látványtervező és Nick Castle /a szakmáját tekintve forgatókönyvíró-rendező játssza az álarcos rémet az eredeti filmben és néhány perc erejéig szerepel a mostani produkcióban is – a ford./ a Halloween nagy trimuvirátusa. Annak idején együtt mentek filmfőiskolára, együtt alapítottak zenekart Coup de Villes néven, és együtt készítettek filmet Debra Hill-lel, akinek Laurie a fizikai megtestesülése. Nem volt semmi görcs, csak tiszta gerillafilmezés: húsz nap, 200 ezer dollár, és bumm.”
Haddonfieldi játékosok:
a mellékszereplők
Nem sokkal az első rész eseményei után Laurie megszülte kislányát, Karent. „A kislány egy traumatizált áldozat gyermeke, és alaposan megszenvedi ezt, ahogyan az ilyesmi lenni szokott – magyarázza Green. – Laurie esetében ez feltáratlan trauma. 1978-ban egy olyan álmos illinois-i kisvárosban, mint Haddonfield, nem álltak rendelkezésre a megfelelő személyek és intézmények, akik vagy amelyek segíteni tudtak volna rajta. Amerikában akkoriban azt mondták, lépj tovább, és kezdj valamit az életeddel, és ő meg is próbálta. Csakhogy túl nagy volt a trauma.”
Laurie lányát Judy Greer alakítja, aki a forgatókönyv olvastán nagyra értékelte, hogy Laurie megkapja a második esélyt az élettől, amikor újra szembeszállhat a maszkos rémmel, amivel ráadásul bebizonyosodik, hogy mindvégig igaza volt. A történet középpontjában három erős női karakter áll, akik védelmezik egymást és azt az életformát, amit kialakítottak. Ugyanakkor Karen sokat tanult a saját gyerekkorából: elhatározta, nem úgy neveli lányát, Allysont, ahogyan Laurie nevelte őt.”
Ám pont amiatt, hogy Karen nem akar úgy járni, mint az anyja, nincs felkészülve Michael Myers támadására, amely óhatatlanul bekövetkezik. „Karen szereti az anyját, de nem lebzselhet folyton körülötte – mondja Greer. – Őrzi a lánya körül létesített biztonság- és boldogságbuborékot, és nem akarja, hogy a Laurie-val megtörtént rémségek olyan szerepet játsszanak a lánya életében, mint az övében. Karen mindenáron el akarja szigetelni Allysont Laurie-tól, nehogy hatással legyen rá.”
„A film egyik alapgondolata, hogy nézzük meg, milyen hosszú távú következményei vannak, ha valaki erőszak áldozata lesz – magyarázza McBride. – A végzetes éjszaka, amikor Laurie és Michael Myers találkoztak, más és más hatást gyakorolt a lányára, illetve az unokájára. Ez majdnem olyan, mintha három részre szabdalnánk szét Laurie személyiségét életének három meghatározó szakasza szerint.”
Allyson arra a fiatal, gondtalan nőre emlékezteti Laurie-t, amilyen ő volt, mielőtt Michael Myers elrabolta volna az ifjúságát. Akárcsak őt annak idején, Allysont is az osztályzatok, a bébicsősz-munkák, a fiúk, a Halloween és egyéb, az ilyen korú lányokat érdeklő dolgok foglalkoztatják. Ettől lesz még borzasztóbb, ami a családjával történik.
Az első jelentős szerepében látható Andi Matichak alakítja Allysont, aki ugyanazt a naivitást és erős akaratot testesíti meg, ami a fiatal Laurie-t jellemezte. A film főszereplője számára érdekes emlékeket ébresztett a pályakezdő színésznő szerződtetése. „Egyikünk sem színésznek indult, csak úgy merő véletlenségből beestünk egy horrorfilmbe” – mondja Curtis.
A kettejük közötti hasonlóság hamar nyilvánvalóvá vált. „Elég lusta diák voltam, hazajöttem az egyetemről, elmentem egy alacsony költségvetésű horrorfilm meghallgatására, és megkaptam a főszerepet – mondja Curtis. – Ez volt az első filmszerepem, ki is írták nagybetűkkel a stáblistára. Andi sportoló volt, aki ennek köszönhetően kapott ösztöndíjat az egyik floridai egyetemen. Aztán Görögörszágba ment, mert belebotlott valakibe, aki azt mondta, hogy nagyon csinos, úgyhogy modellkednie kellene. Akárcsak az én esetemben, jött egy ügynök, aki azt javasolta a családjának, hogy küldjék el színésznőnek. Erre otthagyta az egyetemet, és leszerződött első filmjére, a Halloweenre.”
Curtis ugyanakkor jelentős különbségeket lát a két karakter között. „Allyson okos és ügyes, nem olyan esendő és ártatlan, mint amilyen Laurie volt. A történet egyik fontos és szép eleme, hogy Laurie annak idején álmában sem gondolta volna, hogy bármilyen veszély leselkedhet rá. Teljesen fogalmatlan volt a világ dolgait illetően, ettől működik olyan jól ez a történet. Ugyanakkor bizonyos értelemben Allyson is ártatlan. Az anyja védelmezi a nagyanyjától, akiről azt gondolja, hogy őrült. Két párhuzamos történet bontakozik ki a filmben: egyszer Andi dolgait kísérhetjük figyelemmmel, máskor azt, mi történik Laurie-val. Más vágányon haladnak, ha úgy tetszik.”
Matichak nagyra értékelte, hogy egy kialakulóban lévő személyiséget formálhat meg. „Allyson éppen a nővé válás küszöbén áll – mondja a színésznő. – Még kamasz, bizonyos mértékben kislány, de már kezd úgy viselkedni, mint egy felnőtt nő, igyekszik felnőni az élet által rá osztott szerephez.”
„Allyson azért olyan érett 17 éves korára, mert amióta az eszét tudja, közvetített az anyja és a magyanyja között – folytatja Matichak. – Amikor már választhat, hogy kivel tölti szívesebben az idejét, a nagyanyja mellett dönt, s emiatt konfliktusba kerül az anyjával. Két erős, szeretetreméltó, de keményfejű nő között őrlődik. Ez a három különböző korú nő kénytelen aztán szembeszállni a megállíthatatlan gonosszal.”
Kevés haddonfieldi lakos emlékszik még a rémület éjszakájára, egyikük Hawkins őrmester, akit a nagyszerű Will Patton alakít. Azon az éjszakán, amikor dr. Loomis meglőtte Michael Myerst, fiatal rendőrként ő segített elfogni a maszkos rémet. Szemtanúja volt, amint Laurie gondtalan fiatal lányból paranoiás nővé alakul át, aki naponta felhívja a Smith's Grove Szanatóriumot, azt tudakolván, rács mögött van-e még a gyilkos.
Dr. Sartaint a híres török színész, Haluk Bilginer alakítja, aki a Téli álom című török film főszerepében szerzett magának nemzetközi elismerést (a produkció 2014-ben Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát és a filmkritikusok díját). Dr. Sartain dr. Loomis tanítványa volt, pszichiáterként őt bízták meg azzal, hogy éveken át tanulmányozza Myerst a zárt osztályon. Most páciensét végső otthonába, egy újonnan épült szigorított börtönbe szállítják, és a doktor a kíséret tagja lesz. Nem is sejti, az út végül hová vezet...
A maszk mögött:
Michael Myers hazatér
Michael Myerst James Jude Courtney alakítja, és a hagyomány szerint nem csupán a vásznon ijesztget, hanem maszkot öltve a stáb tagjait is rendszeresen megkergette. Courtney Nick Castle oldalán dolgozott, aki az eredeti filmben a rémet játszotta, és ezúttal „spirituális tanácsadóként” működött közre a film elkészítésében, ahogyan tréfásan elnevezte önmagát.
Castle is megjelenik a filmben maszkos rémként, de hangsúlyozza, hogy a munka oroszlánrészét Courtney végezte el. „Nick egészen apró dolgokban is eligazított minket – árulja el Green. – Hogyan forgatja Michael a fejét vagy félrebiccentve miként szemléli meg áldozatait… Megtanította azt is, hogyan lehet hirtelen 90 fokos szögben felülni anélkül, hogy az ember a kezét használná. Ezek a finom kis részletek mind a történet hitelességét szolgálták.”
Curtis szerint a Maszk azért olyan rémisztő mindannyiunk számára, mert bizonyos mértékben Rorschach-teszt: mindenki azt lát bele, amit a tudatalattija diktál, amitől a legjobban fél. „John nagy találmánya volt, hogy a rém legyen titokzatos átlagember, aki bármelyik utcasarkon felbukkanhat – mondja a színésznő. – Átlagos amerikai városban vagyunk, Laurie átlagos amerikai lány, Michael Myers a maszkban pedig a titokzatos dehumanizált fenyegetés. Ahogyan a Donald Pleasance által alakított dr. Loomis megfogalmazta: maga a megtestesült gonosz.”
„Nincs semmilyen motivációja – folytatja a színésznő. – Az a különleges ebben a karakterben – és ez az oka, hogy olyan sok folytatás készülhetett –, hogy nincs magyarázat, nem lehet lekottázni, elemezni, a lelke mélyére hatolni, merthogy abszolúte nincsen benne semmi. Ez a teljes üresség lehetne a megtestesült jóság vagy a megtestesült gonosz is. De természetesen az utóbbi.”
(UIP-Duna)