Az évtized legrosszabb (?) filmjét a nézők sem bírták idegekkel (Brutális kritikák 1/10)

A páros már számos filmben (Tesó-Tusa, Taplógáz) bizonyította, hogy működik közöttük az összhang, és simán rájuk lehet bízni egy egész filmet, elviszik a hátukon. Ez igaz Sherlock és Watson karakterére is, akik már több mint egy évszázada jelentenek remekül felhasználható és alakítható alapanyagot a filmesek számára. Mi baj lehet abból, ha a két párost összehozzák?

Elvileg semmi komoly – gyakorlatilag pedig, úgy tűnik, hogy semmi jó. Az amerikai filmes kritikusok és újságírók szerint ugyanis a film messze alul múlta a várakozásokat, és jelenleg is 10 százalékon áll a RottenTomatoes-on a kritikusi értékelések szerint. A nézői véleményezéssel sem áll sokkal jobban, igaz, ott egy fokkal megengedőbb a közönség, és 25 százalékot szavazott meg a filmnek. A hazai közönség ennél azért elnézőbb volt, de a film a Mafabon is mindössze 51 százalékot ért el.

Ezekből a számokból már világosan látszik, hogy a filmmel valami nagyon félrecsúszhatott, pedig Etan Cohen írta és rendezte, és olyan nevek tűnnek fel benne mellékszereplőként, mint Steve Coogan, Ralph Fiennes, Hugh Laurie, Rebecca Hall, Kelly Macdonald és Noah Jupe – azaz nem lehet azt mondani, hogy egy sebtében összecsapott, fillérekből összerakott filmmel lenne dolgunk, valami mégsem stimmelt. A premiert követően a sajtót elárasztották a hírek, melyek szerint a nézők világszerte tömegesen hagyták ott a vetítéseket, és inkább hagyták veszni a pénzüket, mint hogy még egy percet látniuk kelljen a filmből

Az értékelések közül a legjobb is annyit mond róla, hogy ugyan nem pusztítja el az agysejteket, pár óra regenerációra azért szükség van a film után.

„Olyan érzés, mint látni, ahogy két régi középiskolai jóbarát ismét találkozik, aztán rájönni, hogy egymás nélkül sokkal jobbak” (Rendy Jones, Redny Reviews)

„A lusta poénok, az elpazarolt stáb és a széteső írás miatt a filmnek nincs meg az a humoros íve, ami a régi munkáikban megvolt” (William Bibbiani, IGN Movies)

„10 évvel a Tesó-tusa után ismét együtt dolgozó Ferrell és Reilly új filmes együttműködésének pazarnak és dicsőségesnek kellett volna lennie, ehhez képest egy izzadtságszagú összevisszaság” (John Spiegel, Slashfilm)

„Ha úgy döntesz, hogy megnézed ezt a filmet, akkor másfél órán keresztül egy geg számtalan különböző formájával fognak traktálni: Mi lenne, ha a (valamilyen modern dolog) létezett volna a Viktoriánus korban?” (Dana Schwartz, Entertainment Weekly)

Sőt: van, aki egyenesen a legrosszabb Sherlock-feldolgozásnak tartja a filmet, míg más Sir Arthur Conan Doyle életművén esett, ronda foltnak.

De lássunk néhány véleményt a magyarországi nézőktől is:

"Ezt miért kellett leforgatni? Valaki azt hitte, hogy ez tetszeni fog az embereknek, mert amúgy is beülnek minden hányadék filmre. Borzalmas feldolgozás, ennél még a Transformers filmek és a bőrlehúzó reboot-ok is jobbak."

"Néhány hónapja haverokkal összeültünk, kiválasztottunk hármat az IMDB legrosszabb vígjátékaiból és kisorsoltuk, hogy melyiket nézzük. Ez a gyöngyszem lett a győztes."

"Idei első mozizásom alkalmával néztem ezt a filmet, nem vártam tőle sokat már csak a trailer alapján sem. Gondoltam ha ilyen gyenge filmmel kezdem az évet, a többi csak jobb lehet (legyen igazam)."

Kell ennél többet mondani?

Hogy az alkotók mit tudtak ennyire benézni a film készítése során, és hogyan lehet az, hogy a színészduó még a rossz történetet vagy forgatókönyvet sem tudta feldobni valahogy, addig rejtély marad, amíg rá nem vesszük magunkat, hogy megnézzük a filmet. Mert ki tudja – ismerünk pár olyan kultfilmet, ami épp a csapnivalósága kapcsán vált végül maradandó alkotássá. A Holmes és Watson minden bizonnyal nem ez a kategória lesz.