Holmes és Watson (2018)

Kezdeném azzal, a film bőven megérdemelt volna egy 16-os karikát. Kb. a felénél ki is vonult pár gyerekkel lévő ember, a pisi, ondó, pénisz és hányós poénok betették náluk a kaput. A film ugyanis sokszor eléggé alpári humorral próbált operálni, amik pont az ellenkező hatást váltották ki. Bírom Will Ferrell-t, vannak jobb, vannak rosszabb filmjei, de az irónikus humor mindig a védjegye marad, lehet pont ez az oka annak, ő még mindig az egyik legkeresettebb komikus az álomgyárban, miközben számos korábbi partnere már rég eltűnt a süllyesztőben. John C. Reily nem ebbe a kategóriába tartozik, párosuk ebben a filmben vegyes érzéseket kelt az emberben. Vannak nagyon jó poénok, amiken igenis lehet jókat röhögni, ezek java részét bele is tették az előzetesbe, de ezen felül is vannak üdítő részek. Főleg a királynős jelenetek jók, akárcsak a Guy Ritchie féle Holmes stílusjegyeinek parodizálása(előre gondolkodás), de kap fricskát a Titanic is Billy Zane-el együtt. Azonban rengeteg humortalan üresjárat vagy túltolt, inkább undort keltő jelenet is akad, aminél nagyokat sóhajtottam, de nem voltam ezzel egyedül. A Holmes és Watson egy erőltetett paródia lett, ami sokszor átlépi az ember ingerküszöbét, de tud szórakoztató is lenni. Nekem olyan volt mint egy hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn.

Idei első mozizásom alkalmával néztem ezt a filmet, nem vártam tőle sokat már csak a trailer alapján sem. Gondoltam ha ilyen gyenge filmmel kezdem az évet, a többi csak jobb lehet (legyen igazam). Maximum 2-3 poén működött, a többi eröltetett volt, ripacskodás megy 90 percen keresztül, nem sok pozitívumot tudnék róla elmondani, nem igazán tudom ajánlani. Ha már mindenképp Cohen filmet szeretnének nézni, jobban járnak a Keményítőkúrával.