Kicsikém - Sir Austin Powers 2 (1999)

Általánosságban imádom a kicsit zakkant filmeket, vígjátékokat, de ez már kicsit nekem is sok volt. Inkább gyerekfilm, vagy tinifilm ez. Nemigen lehet komolyan venni a történetet és ez a hugyharsány látványvilág...

Austin Powers kifújt az első résszel. Ez a második már izzadságszagú, erőltetett folytatás, aminek annyi értelme sincs mint az előbbinek. Ott még egy kerek (őrült) történetet láttam a maga időutazós baromságával, de itt!? Annyi a történet, hogy ellopják a ,,monyóját" és vissza akarja szerezni. Ez komoly? Akadt egy két pillanat, mikor felkuncogtam, de nagyon kevés (vagy inkább sok) mint paródiához, mint vígjátékhoz egyaránt.

A VOX mozimagazin jóvoltából premier előtt láthattam a filmet a Pólus Center Mozi nagy termében. Már-már izgatottan vártam azt az estét; annak ellenére, hogy a film első részéről lemaradtam, bár fontolgattam a megtekintését – azóta természetesen bepótoltam. Egy olyan esztendőben, amikor egy ember 92 filmet lát moziban, van miből meríteni, s valószínűleg elcsíp ezek közt néhány kiemelkedő alkotást; nehéz eldönteni, hogy egy adott filmet kikiálthat-e adott évbeli favorit filmjének, hisz nagy a konkurencia. Mégis, bár ilyen tekintetben is akad pár versenytárs; azt mondanám, hogy ebben az esztendőben talán ez volt a legüdébb mozizásom, már az év elején. Képzeljünk el egy szituációt. Egy adott társaság elkezd röhögni egy poénon, valahol a nézőtér baloldalán. Még jóizűen kacagnak, amikor egy másik társaság már egy másik csacskaságon kezd el hahótázni, valahol a nézőtér közepén. Hogy aztán a nézőtér jobb oldala is becsatlakozzon a kánonba, s mindez a film végéig folytatódott. És persze simán elképzelhető, hogy néhányan – persze teljesen érthetően – szörnyülködve, vagy csupán csöndben figyelték a vásznon történteket, s hallgatták a vihogást, megjegyezve, mégis hova kerültek... Kicsit olyan volt ez az egész, mintha a nézőközönség hosszú próbák során keresztül gyakorolta volna ezt a „szereplést”; vagy mintha egy televíziós vetélkdőkön előforduló „hangulatfelelős karmester” vezényelt voln... több»

Jó kis pörgős vígjáték, vicces, frappáns jelenetekkel, jó humorral, ahol nem maga a sztori, hanem a kivitelezés a lényeg. Kikapcsol, felpörget, megnevettet

Nem éreztem viccesnek a vicceket, és igazán kalandosnak a történéseket.Mike Myers hát egyszerűen falra tudok mászni tőle,nagyon irritáló egy színész számomra és épp ezért nem is szereti annyira a filmjeit,de úgy gondoltam adok neki egy esélyt,kár volt.

Igazi klasszikus, az összes poén a monyótól kezdve, az Alan Parsons Projectig megéri a pénzét. Bármennyire őrült is az egész, azért még mindig az egyik legjobb darabja a kétezres évek eleji vígjátékoknak, amikor talán az utolsó jó vígjátékok készültek, azóta eléggé lehanyatlott az ipar.

Abszolút a csúcsa az egész szériának, akárhányszor meg tudnám nézni. Mike Myers fantasztikus, bár persze érthető, hogy van akinek nem annyira jön be ez a típusú humor, de annak meg nem kell megnéznie. Aki viszont szereti ezt a műfajt, annak garantált szórakozás.