Jumanji: Vár a dzsungel

Sokan kétkedve várták ezt a reboot filmet én ezzel ellen szemben majd kiugrottam a bőrömből amikor az első trailert megnéztem. Most a film után azt kell mondjam, hogy pozitív csalódás ért és érhet mindenkit aki mégis belevág ebbe a varázslatos kalandba. Először is nagyon jót tett a filmnek a karakterek újítása mivel eredeti humoros hangulatot kapott. Ami mellett nem szabad elmenni, hogy a humor mellé bőven kap akciót, izgalmat és észbontó látványt a néző. Nagyon jó pont volt számomra Jack Black karaktere hisz mindig hozza a formáját, Dwayne Johnson pedig kétség kívül nagyon jól helyt tud állni az ilyen típusú filmekben is. Viszont a többi színész is profin hozza a karakterének megfelelő formát. Igazán humoros tudott lenni, szinte mindenki nevetett az egész film alatt ami plusz hangulatot teremtett számomra. Egyszóval aki egy kellemes, hangulatos és pörgős kis filmre vágyik az bátran próbálja be ezt a filmet.

Nagyon féltem tőle, de nem lett rossz. Az igazival nem lehet összehasonlítani az igaz. Tetszett, hogy azért megemlékeztem az eredeti előtt. Black Jack karaktere volt a legviccesebb. A flörtölős , a csókolózós és a pisilős jelenetet nagyon eltalálták.

Talán az új Jumanji az év legnagyobb meglepetése számomra. Abszolút pozitívan csalódtam benne, ugyanis a Robin Williams-féle film (főként a nagyszerű színész tragikus halála miatt) mára a klasszikusok sorába emelkedett, így nagyon könnyen lehetett volna elrontani is egy új filmmel a felépített mítoszt. Szerencsére azt leszámítva, hogy az alaptörténetben felfedezhető némi hasonlóság (és hát a cím kötelez) semmi köze nincs az eredeti műhöz. Ezzel a videojátékos hangulattal sikerült kellően eltávolítani a történetet Robin Williams kalandozásaitól, ami jót tett neki. A humor abszolút a helyén volt, egyes jeleneteknél dőltem a nevetéstől. Például mikor Jack Black csajozási tippekre tanítja a bomba alakkal rendelkező akciócsajszit. Ha már Black-nél tartunk: szerintem szenzációsan hozta a benne rejtőző tini lányt a gesztusaival és a hangjával (bár szinkronosan láttuk, de Kálloy-Molnár Péterre nem volt panasz, mint általában). A többi karakter is nagyon rendben volt: Dwayne Johnson végre egy szimpatikus szerepben (a hivatalosan egyetlen gyengeséggel sem rendelkező karakterének nagyon jót tettek Spencer félelmei, aki képes egy mókustól is megijedni). A sütitől szétrobbanó Kevin Hart pedig a film végén kimondja a tanulságot (bizony nem gondoltam volna, hogy éppen az ő szájából hallhatom), amikor Dr. Bravestone-t bátorítja, aki azon aggódik, hogy már csak egy élete maradt…bizony a való életben is csupán egy élettel gazdálkodhatunk. A kalandok talán lehettek volna izgalmasabbak és változatosabbak, hisz az eredeti Jumanjiban volt minden a bajkeverő majmokon keresztül, az oroszlánokon át egészen a monszunig. Az új filmben azonban kissé gyorsan jutottunk el A-ból B-be, a feladatok is már-már túl egyszerűen oldódnak meg, s bár ebben a filmben is szerepet kap Van Pelt, ebben a verziójában azonban már nem tűnt olyan félelmetes antagonistának, mint a ’95-ös filmben. A film hibáit azonban ellensúlyozza a humora, amely remekül játszik rá a valóságbeli fiatalok és a választott avatarjaik közötti igen fajsúlyos ellentétre, de dicséret illeti a forgatókönyvet is, hogy egy percre sem éreztük azt, hogy az ebből fakadó viccelődés túl lenne tolva. Persze nem mehetett el a film szó nélkül Alan Parrish mellett sem, ám az őrá tett utalás sem lett túllihegve. A bemutató előtt archív felvételeken megidézett Robin Williams-ről szóltak a hírek, bizonyos, hogy ha ő életben marad, egy egészen más Jumanji folytatást kaptunk volna, de mivel nem így alakult, talán azzal is adóztak az emlékének a készítők, hogy nem egy elcsépelt történetet adtak a közönségnek, hanem egy szórakoztató popcorn mozit. Ugyan nem kis félsz volt bennünk, hogy gyerekkorunk kedvelt családi mozija valami übergagyi feldolgozást kap, de szerencsére nem így történt: a 2017-es Jumanji pörgős, látványos, szórakoztató, s remek kikapcsolódást nyújt közel két órán keresztül.

Rég nevettem már ennyit egy film alatt. Az a helyzet, hogy sokkal poénosabb mint elődje és ha egészében nézzük, úgy is jobb. A CGI remek, a színészek parádésak, főleg Hart és Black sziporkázik, persze nekik könnyebb hisz a komédiázás a kenyerük, de The Rock ismét bizonyítja, tud magán röhögni, a hölgy pedig kellően dögös és piszok jól mutat.A felvezető kissé lapos, elődje ebben azért jobb, a vége meg Hollywood klisé, dehát ez a régiben is ugyanígy volt. Azonban amit a dzsungelben leművel ez a 4 karakter, az életveszélyes a rekeszizmokra. Sokszor már a könnyeimet törölgettem, de így volt vele a többi néző is. Minden tizedik mp-re jut valami hasfogós poén, kedvencem mikor Hart megtanítja Black karakterét pisilni....XD Nem csodálom, hogy a kritikusok is jól fogadták, meghagy néhány régi dolgot, de mégis kellően újító és modern. Hab volt a tortán, mikor a végén felcsendült a Welcome to the Jungle zene. Jake Kasdan eddig finoman szólva sem alkotott maradandót az álomgyárban, de ezt nagyon odapakolta. Méltó lezárása ennek a remek mozis évnek!

Nekem nagyon tetszett, humoros volt szórakoztató. Nem sok köze volt az eredeti Jumanjihoz, de ezt leszámítva nagyon szuper kalandos, akciódús vígjáték lett.