Agyas és agyatlan (2016)

Király film

Hát ritkán látni ilyen beteg vígjátékot, de annyit nevettem rajta. Sőt többször is megnéztem. Valóban beteg agyszüleményű film, de kit érdekel akkor is jól szórakoztam rajta.

Sacha Baron Cohen megint megcsinálta. Eddig a Brünón kívül nem tudott olyan filmet csinálni, ami ne lenne zseniális. Ráadásul most társult Louis Leterrier-rel, a Szemfényvesztők és a Hihetetlen Hulk rendezőjével (bár igazából nem tudom, miért váltotta le Larry Charlest, hiszen neki köszönhetjük a Boratot és a Diktátort is). Az eredmény pedig egy látványos, sírvaröhögős, beteges poénáradat. Az eddigi filmjeiben leginkább a sztorié volt a főszerep, nem vonultatta fel fél Hollywoodot, és nem is volt különösebben látványos. Eddig is megfigyelhettük a filmjei színvonalának nagyívű emelkedését kezdve az Ali G-től egészen ideáig. Itt a szintén zseniális történet már kiegészül a látvánnyal, a profi ... több»

Vegyesek az érzelmeim a film kapcsán. Kell idő míg meg tudom emészteni. Ha egyedül néztem volna, nem jutok el a végéig, viszont most egy társasággal betegre röhögtem magam. Ez volt a cél, és ez miatt azt kell mondanom, hogy meg is érte a mozijegy. Sztorilag nagyon el lett találva, és minőségi poén nem egy van, de ahogy az előttem szóló is írta, bele van erőltetve olyan gusztustalan altesti ,,humor" is, ami átlépte a határt. A moziban nem egy ember elfordult, vagy előre dőlt a székre, mert már nézni se bírta. Sacha Baron Cohen mindig megtud lepni. Ismerjük a stílusát, viszont évről évre egyre betegebb és meszebbre megy. Megéri megnézni, de nem ajánlom egyedül elkezdeni, és ha félre tudjuk tenni (lehetetlen) az olyan jeleneteket amire lelkileg senki nincs felkészülve, akkor tényleg egy szórakoztató, jól sikerült vígjáték. ;)

Néhány éve ez még simán egy 5 (illetve 10) csillagos film lett volna számomra. Akkor még tudtam értékelni az ennyire elborult humort, most viszont már többnyire csak taszítanak az ennyire gusztustalan poénok. Sacha Baron Cohen viszont még mindig nagy arc.