Hosszasan lehetne vitatkozni arról, mitől annyira egyediek a francia gyártású filmek. De abban alighanem sokan egyetértenének, hogy a kilencvenes évek egyik legemlékezetesebb francia vígjátéka a Jöttünk, láttunk, visszamennénk.
Jean-Marie Poiré filmje 1993-ban került a francia mozikba, ugyanebben az évben pedig kilenc César-díj jelölést is magáénak tudhatott, amelyek közül egyet haza is vihetett a legjobb női mellékszereplő kategóriában. A recept és a történet egyszerű: végy egy középkori lovagot és fegyverhordozóját, majd utaztasd őket az időben egészen napjainkig.
Hamar kiderül, hogy a lovag nem is annyira lovag. A közönség imádta a vulgáris humora miatt a filmet, amelynek központjában a főszereplők alpárisága és ápolatlansága állt. Ráadásul olyan sztárokkal, mint Jean Reno és Christian Clavier, aki többek között a forgatókönyvért is felelt, nem is lőhettek igazán mellé a készítők.
Az 1993-as év egyik legjobban várt filmjének azonban a Jurassic Park számított, amely feltehetően igencsak magasra tette a lécet a legtöbb filmmel szemben. Ennek ellenére Franciaországban jóval több, közel 13 millió jegyet adtak el a Jöttünk, láttunk, visszamennénkre, mint Spielberg szuperprodukciójára. A film az év legmagasabb bevételét termelő produkcója lett Franciaországban, ráadásul a mai napig a filmtörténelem ötödik legmagasabb bevételét hozó francia filmje maradt.
Dinók ide vagy oda, a Jurassic Park úgy tűnik, közel sem hozta annyira lázba az akkori francia nézőközönséget, mint Reno és Clavier párosa.