Tíz év telt el azóta, hogy a Mamma Mia! című filmmusical több mint 600 millió dolláros összbevételű kasszasiker lett, s most visszatérhetünk Kalokairira, a festői szépségű görög szigetre, ahol újra szólnak az ABBA régi és új dalai. A korábbi szereplők mellett új arcokat is üdvözölhetünk: Lily James, Andy Garcia és az Oscar-díjas Cher csatlakoztak a csapathoz.
Múlt és jövő találkozik
1979-ben a lelkes és kalandvágyó Donna (Lily James), Tanya (Jessica Keenan Wynn) és Rosie (Alexa Davies) – azaz a Donna and the Dynamos nevű lánybanda tagjai – diplomát szereznek az Oxfordi Egyetemen, és Donna nekivág európai vakációjának, melynek végállomása Kalokairi görög sziget lesz.
Útja során megismerkedik három vonzó fiatalemberrel – Harryval (Hugh Skinner), aki Párizsban igyekezett elsajátítani az „európai életmódot” és Bill-lel (Josh Dylan), aki készségesen elviszi a lányt vitorláshajójával a szigetre. Donna Kalokairin találkozik Sammel (Jeremy Irvine), aki ugyanolyan merész, mint amilyen jóképű, s a lány fülig szerelmes lesz.
Donna sugárzó boldogsága mindenkire átragad. A jóisten is erre a szigetre teremtette őt – elszegődik énekesnőnek a helyi tavernába, s otthonra lel egy rozzant falusi házban. Amikor kiderül, hogy Sam már jegyben jár egy másik lánnyal, Donna vigasztalhatatlan. Tanya és Rosie közbelépnek, hogy segítsenek barátnőjükön, de Donna nem szorul a támogatásukra. Amint búcsút int nekik, optimizmusa visszatér, mert kiderül, hogy várandós.
A mai Kalokairin Sophie Sheridan (Amanda Seyfried) nevelőapja, Sam (Pierce Brosnan) segítségével – aki talán a biológiai apja is lehet a három szóba jöhető „gyanúsított” közül – azon munkálkodik, hogy megvalósítsa Donna (Meryl Streep) álmát: felújítja a tavernát, s édesanyja tiszteletére szállodává alakítja Hotel Bella Donna néven.
Donna legjobb barátnői, Tanya (Christine Baranski) és Rosie (Julie Walters) megérkeznek a szigetre az ünnepélyes szállodaavatóra, ám az igazgató, Senor Cienfuegos (Andy Garcia) mindenkit figyelmeztet, hogy szörnyű vihar közeleg. Sophie nagy bánatára a szél és az eső lecsap a szigetre, az ünnepély terve kútba esik. Mindennek a tetejére a közlekedés is szünetel a szigetre.
Rosie és Tanya megpróbálnak lelket önteni Sophie-ba. A felhők elvonulnak és csodálatos flotilla közeledik a szikrázó habok felett. A hajók fedélzetén több mint 150 halász arra készül, hogy együtt ünnepeljen Bill-lel (Stellen Skarsgard), Harryval (Colin Firth) és Sophie párjával, Sky-jal (Dominic Cooper). A nagy találkozás megkoronázásaként betoppan a rég nem látott nagymama, Ruby is (Cher).
Sophie ott áll a Hotel Bella Donna előtt, s úgy érzi, soha nem kötődött még ennyire édesanyjához. Tetőfokára hág a hangulat, szól a vérpezsdítő zene, s Sophie szerettei körében arra készül, hogy elárulja, milyen közös titkuk van Sky-jal...
Áradjon hát az öröm!
Nehéz elhinni, de már tíz év telt el a Mamma Mia! frenetikus sikere óta. „Mind a színpadi musical, mind a belőle készült film a családról és a barátságról szól, no meg arról, hogy hinnünk kell magunkban – mondja Judy Craymer, a musical alkotója és producere, aki a második filmet is produceként jegyzi. – Most a második részben folytatódik az érzelmi utazás, s megmutatjuk, hogyan alakultak ki hőseink életre szóló kapcsolatai. A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba története időszerűbb, mint valaha, és a közönség szorosan kötődik a cselekményhez, a színpadi műhöz, az ABBA dalaihoz s persze az első filmhez.”
„Elég korán felmerült a folytatás ötlete, de nem akartuk siettetni a dolgokat – veszi át a szót Gary Goetzman producer. – A Mamma Mia! mindig is organikusan fejlődött, és úgy gondoltuk, érdemes visszanyúlnunk a musical gyökereihez. Korábban is sokszor került szóba Donna múltja, hogyan alakult meg az egyetemen a Donna and the Dynamos lánybanda, s miként talált magára a szigeten. Adta magát, hogy előre-hátra haladunk majd az időben, így a film egyszerre eredettörténet és folytatás lesz.”
A Mamma Mia! Sosem hagyjuk abba sztoriját Richard Curtisre (Igazából szerelem) bízták, és ő ajánlotta az alkotóknak, hogy a forgatókönyv megírására Ol Parkert kérjék fel. Az eredményt látva a producerek úgy döntöttek, Parker rendezze a filmet.
Curtis – aki az új filmnek executive producere is – régóta nagy Mamma Mia! rajongó. „Aznap, amikor megnéztem, szakadt az eső, de úgy jöttünk ki a moziból, mintha két órán keresztül verőfényes vakáción lettünk volna. Nagy adag örömmel és optimizmussal töltött fel a film, némi feminista szenvedéllyel és erővel megspékelve.”
„A sztori megírásába a meglehetősen okos 22 éves lányom is besegített. Megkérdeztem, van-e valamilyen ötlete a folytatással kapcsolatban, mire rávágta: nyilvánvaló, vissza kell menni odáig, amikor Donna '79-ben megismerte a három potenciális apát, és ezt a szálat összekötni Sophie mostani történetével. Így lesz minden igazán kerek.”
Curtis pontosan tudja, a közönség miért szereti annyira a Mamma Miát. „Imádom a szertelen vidámságát, s ezzel biztosan mások is így vannak. A dalok magukkal ragadnak és teljesen új helyre röpítenek.”
Curtis és Parker régóta együtt dolgoznak, így összeszokott párost alkotnak. „Hozzáköltöztem, reggel a lakókocsijában kezdtük a napot, és szépen feltűztük a falra az általunk leginkább kedvelt ABBA-számokat – meséli Parker. – Aztán megpróbáltuk úgy összerendezgetni őket, hogy történetet alkossanak. Közben igyekeztünk megnevettetni egymást, és ez volt a legkomolyabb kihívás. Richardnak enciklopedikus ABBA-tudása van, ami még az enyémet is felülmúlja.”
Parker gazdag forgatókönyvírói múltjának köszönhetően ösztönösen érzi, mi tud működni egy filmben és mi nem – az eredettörténet / folytatás koncepciót tökéletesnek találta. „A három potenciális apa háttértörténete, Donna fészekrakása a szigeten, de még a kertésznadrág eredete is mind valóságos ajándéknak bizonyult. Ezekből az elemekből szimmetrikus szerkezet rakható össze, hogy Sophie története érzelmi rezonanciát válthasson ki.”
Goetzman le volt nyűgözve, milyen sok „rejtett kincset” tartalmaz a forgatókönyv. „Ol és Richard rengeteg apró kapcsolódási pontot rakott a történetbe, folyton főt hajtanak és kikacsintanak. Az első film folyamatosan velünk volt, mialatt ezt a másodikat készítettük.”
A producer különösen élvezte, hogy a forgatókönyvírók milyen nagy műgonddal helyezték el a dalokat a történetben. Ahogyan az első filmben is, a dalok pontosan kiszámított ütemezés szerint érkeznek meg a történetbe és teremtik meg a megfelelő hangulatot. „A Dancing Queen annyira fülbemászó dal, hogy az már fokozhatatlan. Ha az ember egyszer meghallja, nem tudja többet kiverni a fejéből. Nem lehet szabadulni ettől a dallamtól, de ez egyáltalán nem zavaró, az ember függővé válik és állandóan ezeket a nótákat dünnyögi magában. Az ABBA zenéje időtlen, nemzedékről nemzedékre rabul ejti a közönséget, a táncparketten, a kocsiban vagy a kádban, mindegy, hogy hol. ABBA rulez!”
A Mamma Mia! keresztapái, Andersson és Ulvaeus
Goetzman évek óta jól ismerte az ABBA két tagját, Benny Anderssont és Björn Ulvaeust, a zenéjüket pedig még régebbről csodálta. Amikor felmerült a folytatás ötlete, a producer nem aggódott, hogy nem lesz elég alapanyag. „Rengeteg daluk nagy nemzetközi siker lett, és egy csomót nem használtunk fel közülük az első filmhez. Az is jól jött, hogy a dalok egy részét az ember nagyon jól ismeri, másokat kevésbé, és van pár olyan is, amit még soha nem is hallott. Björn és Benny gyönyörű zenei tájat varázsolt elénk, amiben mindenki örömét leli.”
A két zenész executive producere a filmnek, de Ulvaeus egy villanás erejéig a vásznon is látható: professzort alakít az első ABBA-szám felcsendülésekor, amikor a Donna and the Dynamos fellép az oxfordi diplomaosztón. Az ekkor hallható dal különösen becses Ulvaeus számára.
„A When I Kissed the Teacher 1975-ben íródott, amikor még úgy gondoltuk, hogy egy dal legfeljebb két évig tart ki, aztán kimegy a divatból. Ehhez képest vicces, hogy ma ugyanúgy működik, mint akkor. Fiatalos, energikus, tökéletesen alkalmas arra, hogy beindítsa a filmet.”
„Az első film után nem gondoltam, hogy lesz egy második is, mert nehéz megtalálni azokat a dalokat, amelyek pontosan passzolnak a történetbe, és azt hittem, lassan kifogyunk belőlük – folytatja Ulvaeus. – Amikor megtudtam, hogy Ol Parker és Richard Curtis dolgoznak a forgatókönyvön, megörültem, mert a Négy esküvő és egy temetés meg az Igazából szerelem nagy kedvenceim. Értenek a zenéhez és tudják, hogyan tud működni egy filmben.”
Andersson és Ulvaeus még a nyolcvanas években találkoztak először Craymer producerrel, amikor utóbbi ABBA-számokra építve szeretett volna színpadi művet létrehozni. „Nem voltunk elragadtatva az ötlettől, de aztán elolvastuk Catherine Johnson forgatókönyvét – meséli Andersson. – Tetszett, ahogy a dalaink mozgatják a cselekményt. Nagyon féltettük a számainkat és ma is így vagyunk ezzel. Annak idején létrehoztunk Judyval egy közös producercéget, hogy ha valami mégsem tetszik, azonnal kihúzhassuk a dugót. Szerencsére nem tettük!”
Amikor felmerült a folytatás gondolata, Andersson megint gondolkodóba esett, de nyitott maradt minden javaslatra. „Az első film annyira sikeres volt és tényleg nagyon szépen össze volt rakva, ezért nem gondoltuk, hogy a képlet másodszor is működni fog. De aztán rájöttünk, milyen nagyszerű, hogy újra összeáll a csapat, és visszamegyünk a stúdióba olyan dalokat felvenni, amelyek nem szerepeltek az első filmben és sokan talán nem is ismerik őket.”
A fiatal Donna
Lily James fiatal kora ellenére jól csengő szakmai hírnevet vívott ki magának olyan filmekkel, mint a Nyomd, bébi, nyomd! (Baby Driver), a Hamupipőke (Cinderella) vagy a Downton Abbey című sorozat. „Lily megtesíti Donna szellemiségét, igazi vadmacska – mondja Craymer. – Nehéz döntés lehetett, amikor elvállalta a szerepet, hiszen Meryl Streep fiatalabb kiadását kellett eljátszania. Azért is tökéletes választás, mert Lilynek gyönyörű, tiszta hangja van.”
Bár fontos volt, hogy a fiatal Donna emlékeztesse a közönséget a Streep által alakított karakterre, a film alkotói nem erőltették, hogy a tükörképe legyen. „Lily mindenképpen ragyog, függetlenül attól, hogy valaki szerint hasonlít-e Merylre vagy sem – magyarázza Goetzman. – Erős, agresszív és gyönyörű lendülettel hozza a fiatal Meryl karakterét.”
Ulvaeus már a film előkészítésekor intenzíven együtt dolgozott Jamesszel és elámult tehetségén. „Lily eljött Stockholmba, hogy felvegyük a dalait. Láttuk a próbafelvételeit, de nem gondoltuk, hogy ilyen zseniális színésznő, csodálatos meglepetésben volt részünk. Lírai szerzőként különösen boldog voltam, hogy énekléssel is tud történetet mesélni, ami csak keveseknek adatik meg. Öröm hallani, ahogyan életre kelti a dalainkat.”
James Donnának azt a korszakát mutatja be, amikor tombolt, azaz feszegette a határait. „Akkor találkozunk vele először, amikor befejezi Oxfordban az egyetemet. Fel van pörögve, világot akar látni, fittyet hány a normákra. Szabad akar lenni, meg akarja találni magát. Aztán találkozik a három férfival, és kezd olyan Donnává válni, amilyennek az előző filmben megismertük.”
„Donna az első női hallgató, aki búcsúbeszédet mondhat a diplomaosztón Oxfordban – folytatja a színésznő. – Aztán hirtelen dalra fakad és kitör az általános felfordulás. A Donna and the Dynamos lánybanda három tagja igazi lázadó, letépik magukról a palástot és körbetáncolják a tanárokat a When I Kissed the Teacher ritmusára. Ők a girl power első megtestesítői.”
Visszatér a régi csapat
Sophie és SkyA szigetre visszatérve egészen más Sophie-val és Sky-jal találkozunk, mint akikre az előző filmből emlékezünk. „Legutóbb még ott tartottunk, hogy Sophie gyerek, aki ki akar lépni az anyja árnyékából – magyarázza Curtis. – Sophie mostanra már felnőtt nő lett, céljai vannak az életben, és olyan merész döntéseket akar hozni, mint az édesanyja.”
„Az első filmben még csak 21 éves voltam – veszi át a szót a karaktert megformáló Amanda Seyfried. – Ez volt az első nagy filmjeim egyike és lényegében önmagamat játszottam elejétől a végéig. Azóta a valóságban tíz év telt el, de a történet szerint csak öt – Sophie-val nem történt annyi minden, mint azóta velem. A forgatókönyv teljesen magával sodort. Ol apró gesztusokkal is nagy mélységeket tud megjeleníteni, új dinamika költözött a történetbe és a karakterek jellemfejlődése teljesen valószerű. Amikor a zene elhallgat, mindig jön egy kis dráma, aztán megint felcsendül egy ABBA-szám, ez adja meg a dramaturgia ritmusát. Pont úgy, mint az életben, borúra derű, és egy csomó üzenetet is hordoz a történet. Ennél jobb folytatást el sem tudnék képzelni!”
„Amanda a film szívdobbanása – mondja Meryl Streep. – Az ő érzelmei viszik a vállukon a cselekményt, magam is meghatódtam az alakítása láttán. Emellett elképesztően jó énekhangja van, és most több alkalma van kiereszteni, mint legutóbb.”
A Sophie párját alakító Dominic Coopernek az volt a forgatás egyik csúcspontja, amikor együtt énekelték a One of Us című ABBA-számot. „A dal két olyan emberről szól, akik nem igazán passzolnak egymáshoz, és kezdenek erre ráébredni. Sky és Sophie azt latolgatják, hogy szakítanak, ez egy ilyen érdekes szerelmes duett. Így még soha nem hallottam ezt a dalt, most új életre kelt.”
Cooper bemutatja, mi történt a két karakterrel az elmúlt évek során. „Szakmailag elváltak útjaik, mindketten a karrierjükre koncentráltak. Sophie próbálta felújítani édesanyja villáját, Sky pedig New Yorkba ment szállodamenedzsmentet tanulni. A film elején van egy telefonbeszélgetés, amiből kiderül, hogy Sky talán nem is jön haza a szálloda megnyitójára, amin Sophie annyit dolgozott. Veszekednek, amiből még szakítás is lehet.”
Donna and the Dynamos
Donna legjobb barátnői, Tanya és Rosie eljönnek a szigetre Sophie-hoz, hogy részt vegyenek a szálloda megnyitóján. A három színésznő számára nagy öröm volt, hogy újra együtt dolgozhatnak. „Sophie duzzog, amiért Sky a veszekedés után nem telefonál, Tanya és Rosie pedig a régi barátságról mesélnek, és együtt elénekeljük az Angel Eyes című dalt – mondja Seyfried. – Utána következik az I’ve Been Waiting for You című szám, ez megható dal a bánatról és a szerelemről – gyönyörű és olyan dynamós.”
„Rosie-ból tévészakács és író lett – mutatja be karakterét Julie Walters. – Momentán nincs senkije, és a szerelmi élete az utóbbi években sem alakult valami fényesen. De ettől még kedves és közvetlen, habár egy kicsit kelekótya és gyakran mond olyasmit, amit nem kéne.” „Sophie a nagy szállodamegnyitón jelenti be, hogy várandós. Minden összeáll, ahogyan legutóbb a Mamma Miában is történt. Annak idején Bill volt a párom, akit Stellan alakít. Kicsit göröngyösen alakult az életünk, de most újra egymásra találunk. Kicsit olyan, mint Shakespeare-nél: a végén mindenki kiköt valakinek a karjaiban.”
Christine Baranski Tanya szerepében tér vissza. „Belegondoltam, hogy a folytatás a nézők új generációjának mutatja be a Mamma Mia! tündérmesei világát – mondja a színésznő. – Ez a film persze önmagában is megállja a helyét, de mindenkit arra fog ösztönözni, hogy megnézze az első részt is. Mivel részben előzményfilm is, van benne egy csomó fiatal színész is, akik az évtizedekkel ezelőtti énjeinket alakítják. Szép egyensúly teremtődik meg régi és új között.”
Bár telik-múlik az idő, Tanya keveset változott. „Azóta még egy férjet elfogyasztott, tehát nem kétszeresen elvált, hanem háromszorosan – nevet Baranski. – Szóval szingli, aki éppen pasira vadászik, továbbra is dögös cuccokat hord, és még mindig olyan magassarkúakat vesz fel, amikben a sziget macskakövein a nyaktörést kockáztatja.”
