Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

A Mamma mia 2. Sose hagyjuk abba nem tudom, hogy egy szójáték akart lenni a magyar címadóktól vagy csak a véletlen műve az Abba szó címben való szerepeltetése. Az első film után 10 évet kellett rá várni, hogy elkészüljön. Kivártuk, de akkorát nem szólt, mint vártam. A története nem valami erős, még annak ellenére sem, hogy két idősíkban játszódik a történet. Ahol megtudhatjuk, hogy a fiatal Donna miként jött össze három palival is néhány héten belül, úgy hogy még teherbe is esett bár azt nem tudja kitől és soha nem is érdekelte. Szép és erkölcsös történet. Továbbá a három édesapának sose lett családja? Mindig egy olyan nő után vágyakoztak, akivel ezer évvel ezelőtt eltöltöttek pár szép hetet? Bár Colin Firth karaktere még homoszexuális is lett. Erősen tolják a happy életérzést és hogy milyen jó szerelmesnek lenni. Ha a történetbeli hibákon túllép az ember egy helyenként giccsparádéba átcsapó filmet kap, de még így is egy élvezetes. A ruhák helyenként kiverik a biztosítékot, tudom retro meg hippi korszak, de annyira elüt a maitól, hogy zavarta a szememet. A Colin Firth, Pierce Brosnan, Stellan Skasgard gárda még mindig jól hangzik – bár eléggé megöregedtek -, ami kiegészült egy Andy Garciával. Meryl Streepnek csak percei vannak a filmben, hisz szerepe szerint halott, bár hogy miként hagyta el az élők sorát arról semmit se tudunk meg. Nem tudom, hogy ő nem vállalta a szerepet, vagy eleve így lett megírva, de azért hiányzott a filmből. A főszereplő Lily James elragadó a filmben és végre nem egy piszkafa színésznő. A környezete az első részhez hasonlóan gyönyörű, a sok csodás virág, a tenger, az épületek. Voltak érdekes kameramegoldások, például ahogy két különböző helyszínen lévő énekel egy duettet. Cher feltűnése érdekes volt, bár, hogy ő játssza Meryl Streep anyját az korban nagyon nem jön ki, főleg, hogy Cher tokától (ja az nincs neki) bokáig át van plasztikázva, nem tudom éjszakánként miben ázik, de hogy nem ágyban alszik az biztos. És persze neki is kellett pár találni a filmben. Imádtam, amikor magánrepülőjével megjelenik. Hátulról veszik a gépet és feltűnik a sziget, egy az egyben, mint a Jurassic Parkban. Jeremy Irvine lovas jelente is egy kis Hadak útjános film megemlékezés volt. Helyenként a humora is rendben van, az előző részből nem rémlettek pikánsabb poénok itt azok is megjelentek. A legvége pont mint az elsőben, a hegytetőn lévő kis kápolnában ér véget. Aki szereti az Abbát, a dalokat, a stílust nem fog csalódni, mert a dalok eladják a filmet. Már a moziban jár az ember lába, dudorássza a dalokat és ez jó pár napig így is lesz.

A Mamma mia filmek összesűrítik az összes olyan elemet, ami a musical műfajában idegesítheti az embereket. Bugyutának ható tömeges tánc jelenetek, ha boldog vagy, énekelj, ha szomorú vagy fojtsd dalba a bánatodat…Na igen, bármi is nyomja a szíved, biztos, hogy létezik rá egy ABBA dal, ami tökéletesen kifejezi azt, amit érzel. Be kell vallani, akárcsak az első rész, úgy a folytatás is többször megmosolyogtatott – nem feltétlenül a humora – hanem olykor az esetlensége miatt. Ennek ellenére mégsem lehet nem szeretni: a fülbemászó dallamok mindenki fülében ott csengenek (bár azt be kell vallani, a második részben több olyan dal volt, amit nem ismertem, de egyáltalán nem baj, hogy nem a legismertebb slágerek közül válogattak újfent), a gyönyörű környezet szemet gyönyörködtető, a szereplő gárda pedig nem mindennapi, még ha a három apát alakító színész esetében bátran ki is jelenthetjük, hogy egyiknek sem kéne a karrierjét az énekhangjára alapozni. A film közepe fele gondoltam, Merly Streep biztos bokros teendői mellett nem ért rá szerepet vállalni a folytatásban, de milyen érdekes, hogy nem is hiányzik….Lily James ugyanis annyira bájos, hogy még Streep hiánya sem olyan fájó…ügyesen oldották meg a múlt és jelen áttűnéseit, megismerjük Donna fiatalkori történetét, hogy hogyan kerül kapcsolatba a három fiúval, akik aztán felnőttként milyen boldogan vállalják az örömapa szerepet, még ha nem is derül ki pontosan ki is Sophie igazi apja. Julie Walters és Christine Baranski ezúttal is gondoskodnak a humorról, s ezt legalább olyan ügyesen teszik a fiatalabb énjüket alakító színészek is. A film végére aztán csak sikerül rontani az addig is kissé vegyes, de inkább pozitív irányba hajló összképen. Cher „dédnagymama” megjelenése, s gyors Fernando duettje már önmagában is kicsit a túltolt bicikli esete (de ha már a Díva vállalta a szereplést, nem kérdés, hogy kapnia kellett egy saját dalt). Na de aztán Streep kisasszony is csak megjelenik, mint büszke szellemkép…ez az ami már nem kellett volna…kicsit úgy éreztem, Streep nem akart szerepelni, aztán na jó mégis…most akkor hogy is van ez? A Mamma mia folytatása ugyanazt a szintet hozza, mint a 10 évvel ezelőtti első része: könnyed, vidám, igazi nyári musical-film, amelyet leginkább a műfaj (és az ABBA) rajongói fognak értékelni. Ugyanakkor pozitívum, hogy nem akarja ugyanazt a történetet még egyszer lenyomni a nézők torkán, s belecsempész új elemeket a narratívájába. Ettől függetlenül a történet továbbra is csak másodlagos (vagy harmadlagos) szempont a „legyen minél több ABBA-sláger” elv mellett, de azt mindenképp hozzátenném, hogy amíg az előző fejezet a nettó vidámságra futott ki, addig a mostani film nem ijedt meg a kissé melankolikusabb hangvételtől. Persze ne legyenek illúzióink, a happy end most sem maradhat el, de helyenkénti hangnem váltás egész jól működik (ahogy fentebb jeleztük: tök jó, hogy minden érzéshez és szituhoz illik egy ABBA-dal…) Aki szerette az első Mamma miát, annak nem kell magyarázni, miért üljön be a folytatására, aki pedig ellenez mindent, ami a svéd popzeneker és/vagy musical, annak nem ettől a filmtől fog megváltozni a véleménye, de egy valami kétségtelen: a mostani film, akárcsak elődje egy igazi nyári mozi élmény, amelyért a rajongók hálásak lehetnek.

2008-ban került a mozikba a világszerte népszerű, az ABBA örökérvényű slágereit felvonultató musical, a Mamma Mia! filmváltozata, amely megosztotta mind a nézők, mind a kritikusok véleményét. Nekem személy szerint tetszett, mert bár a történet nem volt Stephen King-i magaslatokban, a fantasztikus zene és a rengeteg mulatságos jelenet bőven kárpótolta az embert. Így hát már vártam a második részt és Ol Parker filmje nem okozott csalódást. A Mamma Mia ! Sose hagyjuk abba csavart egy nagyot a történeten, hiszen folytatás helyett egy komplett Donna Sheridan (Lily James, Meryl Streep) eredet történetet kapunk. Az első rész idővonala mellett az életvidám nő múltja is kiemelt szerephez jut, így hát az is kiderül, hogy Sam (Pierce Brosnan) Bill(Stellan Skarsgard) és Harry(Colin Firth) élete miként vett gyökeres fordulatot egy szőke fürtös lánnyal való találkozás után. Meryl Streep ebben a részben nem kap akkora szerepet, Lily James azonban energikus játékával feledtetni tudja a 3 Oscar díjas színésznőt. A film első 20 perce csalódás, lélektelen és szétesett, azonban ezt követően rendesen magára talál. A film első harmada Donna múltjáról szól és ezalatt megismerhetjük Sophie három apjának fiatalabb kiadásait is, ahol lehet kellemes pillanatokat találni bőven. A prímet azonban Donna és a Dinamók megfiatalított színésznői viszik, Jessica Wynn és Alexa Davies tökéletesen hozták a két tapasztalt színésznő gesztusait, a legütősebb poénok is tőlük származnak. Szükség is van mindezekre, mert a film első harmada nem kifejezetten jó és ezen az erőltetett zenés jelenetek sem segítenek. Ahogy azonban Amanda Seyfried és az öregek nagyobb szerephez jutnak úgy a film is fokozatosan kezd jobbá válni. A látványvilág most is pazar, az egzotikus sziget atmoszférája lenyűgöző és természetesen a film legnagyobb élvezeti faktorát most is a legendás svéd együttes hibátlan dalainak felcsendülése adja. Az első rész során sem érhette kritika az ABBA számainak feldolgozását, most viszont kevésbé ismert dalok is elhangzanak, amellett hogy a legnagyobb klasszikusok is visszatérnek. (Fernando, Dancing Queen, Super Trouper) Jó volt újra látni Firth-Brosnan-Skarsgard hármasát is, örömjátékuk Streep-el kiegészülve visszahozták az első film hangulatát, amellett hogy a Dinamó lányok is végig a toppon voltak, Lily James és Amanda Seyfried párosa pedig néha még el is lopja a showt. A cselekmény a döcögős kezdés után indul be igazán és egy őrületes partit ad a közönség számára. A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba nem mutatja magát többnek, mint ami: egy nagyon drága, de rendkívül élvezetes buli, mindez a múlt, a jelen és a jövő tehetséges színészeinek jelenlétével.

Az első rész jobban elvarázsolt, de erről se tudok rosszat mondani. Szuper dalok, kedves történet, remek színészek.

Ismét szuper dalok egy limonádé történetben.