2019.05.23   szerző: csd   hozzászólások: 0

Nincs kettő négy nélkül 1984-ben került a mozikba, amely Bud Spencer és Terence Hill 15-ik közös filmje volt. A film mondhatni egy igazi „családi” produkciónak tekinthető, hiszen a forgatókönyvíró, Marco Barboni édesapjával, a rendezővel Enzo Barbonival közösen dolgoztak a filmben.

A történet szerint Greg és Eliot elvállalnak egy igazán furcsa melót. 1-1 millió dolláros összeg fejében helyettesíteniük kell egy milliomos testvérpárt Rióból, akik egyre több halálos fenyegetést kapnak. A munka persze látszatra pofonegyszerű hiszen Greg és Eliot kiköpött mása a testvéreknek, a gondok azonban akkor kezdődnek, amikor csakugyan merényletet próbálnak elkövetni ellenük, és persze nem kis zűrzavar támad, amikor az elegáns és kissé pipogya milliomos testvérek hirtelen két rátermett, keményöklű párossá változnak.

A nincs kettő négy nélkül alighanem egyike a Spencer-Hill filmek egyik legemlékezetesebb darabjának, nem is beszélve arról, hogy a film cselekménye több ponton valóságosabb, mint az hinnénk. A mai napig lenyűgözően hiteles az a montázstechnika, amellyel sikerült megduplázniuk a párost a mozivásznon, és bár rengeteg jelenetnél dublőröket használtak, talán még a legszemfülesebbek sem tudnák megmondani, mikor nem a valódi Bud Spencert és Terence Hillt látjuk a mozivásznon.

A valóságban a két színész csakugyan 1-1 millió dolláros gázsit kapott, ahogy a filmben általuk megformált szereplők, ráadásul Bud Spencer a valóságban pont olyan tehetségesen tudott szaxofonozni, mint Greg. A történetnek azonban nincs vége, hiszen a film egyik jelenetében, amikor az egyik banánültetvényen azt meséli, hogy korábban járt már Brazíliában, amikor a Rio Negro mentén gyémántok után kutatott, nos, a valóságban Spencer csakugyan dolgozott az országban, mégpedig az olasz konzulátuson.

A film cselekménye szerint az ügynökség, amely felkeresi Greget és Eliotot, elárulja, hogy nem ők az elsők, akiket mások helyettesítésére kérnek fel, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnöke is egy hollywoodi színész, ez pedig csakugyan nem állt távol a valóságtól, hiszen az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan tényleg filmszínészként kezdte a karrierjét az negyvenes években.