Közel 43 éve került a mozikba a filmtörténelem alighanem egyik legfélelmetesebb horror alkotása, az Ómen. Noha sok hasonló produkciót különböző baljós történet övez, Richard Donner rendezése valószínűleg mindközül is kiemelkedik e tekintetben. Az 1976-os Ómen két Oscar-díj jelölést is a magáénak tudhatott, amelyek közül a legjobb eredeti filmzenéért járó kategóriában haza is vihetett egy arany szobrocskát, és bár a klasszikus filmalkotás 2006-ban egy újrafeldolgozást is megért, az új Ómen nem igazán tudta megismételni az eredeti változat sikerét.
A produkciót annak idején nem kis várakozás előzte meg, valószínűleg a már alapból félelmetesnek ható promó miatt. Az alkotók ugyanis Egyesült Államok-szerte hátborzongató üzenetű poszterekkel próbálták felhívni az akkor rövidesen mozikba kerülő filmre a figyelmet. A plakátok többek között olyan szövegezést kaptak, mint a „Jó reggelt. Egy nappal közelebb kerültél a világ végéhez”, „Emlékezz csak…mi figyelmeztettünk”, illetve „Több ezer éves baljóslat teljesül be. Ez az utolsó figyelmeztetésünk. Ez az Ómen”.
Az Ómen azonban nem csupán ebből a szempontból számít csakugyan az elmúlt évtizedek leghátborzongatóbb filmjének. A film előkészületeit és a forgatásokat olyan történések és ok-okozati összefüggések lengik körül, amelyektől talán a legerősebb idegzetűeket is kirázza a hideg. Az egyik legtragikusabb történet a filmmel kapcsolatban talán az, hogy a főszerepet játszó Gregory Peck fia nem sokkal a forgatások megkezdése előtt öngyilkosságot követett el. A színész teljesen összeomlott akkoriban, a szerepet pedig pusztán ügynöke unszolására vállalta el, azt remélve, könnyebben sikerül feldolgoznia fia elvesztését.
Ritkábban esik szó azonban arról is, hogy a kis Damient megformáló Harvey Stephens azért kapta meg a szerepet, mert korábban rátámadt a rendezőre, noha Donner maga kérte erre a kisfiút, az eset mégis annyira váratlanul történt, hogy az a férfit is meglepte. Mindezekeken túlmenően a stábot is egy sor olyan titokzatos szerencsétlenség vagy épp még félelmetesebb szerencsétlenség érte, hogy az alkotók csakugyan kezdték azt hinni, az egész produkció el van átkozva.
Az Ómen producerének, Mace Neufeld gépét repülőútja során villámcsapás érte, de előfordult olyan is, hogy kis híján a teljes stáb az életét veszthette volna egy repülőbaleset során. Az utolsó pillanatban kellett ugyanis időpontot változtatniuk egy forgatási területre való utazásra készülve. A tervezett időpontban felszállt gép pedig tragikus módon lezuhant, a balesetnek pedig egy túlélője sem maradt. A szafari parkos jelenettel kapcsolatban pedig még több vérfagyasztó történet kering. Közvetlenül a munkálatok befejezése után az oroszlánketrec gondozóját a saját állatai sebezték halálra. A hotelt pedig, amelyben a rendező a forgatás napjaiban megszállt az IRA bombázta le nem sokkal azután, hogy Donner elhagyta az épületet. Gregory Peck dublőrére pedig váratlanul azok a kutyák támadtak rá, amelyeket a temetőben játszódó jelenetben láthatnak a nézők.
Természetesen senkit sem szeretnénk eltántorítani attól, hogy megnézze az Óment, hiszen minden idők egyik legfélelmetesebb horrorfilmjéről van szó, a borzongás tehát garantált, a műfaj kedvelőinek pedig egyenesen kötelező darabnak számít.
