Az 1973-ban készült Az ördögűző minden idők legjobb horrorjaként vonult be a filmtörténetbe, és szokatlan módon már a bemutatásakor legendává vált.
William Peter Blatty bestsellere, amiből forgatták, jól ismert volt, és a kiszivárgott előzetes információk szerint maga a film nem csupán méltó lett a könyvhöz, hanem túl is szárnyalta. Az ördögűzőt vetítő mozik előtt hosszú sorok kígyóztak, és voltak, akik száz dollárt is megadtak a jegyüzéreknek, hogy bejuthassanak a vetítésre. Arra sem sok példát lehetett addig látni, hogy maga a közönség is részt vesz a film népszerűsítésében, még ha unortodox módon is. Rengetegen rosszul lettek a film nézése közben, ők szédelegve támolyogtak ki a teremből, a kint várakozók pedig emiatt eleve felspannolva ültek be a következő vetítésre. Feljegyezték, a filmnek olyan hatása volt, hogy egy nő elvetélt, többen szívrohamot kaptak, egy fiatal nő pedig kifelé menekülve kataton módon ismételgette, hogy Jézus, Jézus.
Az ördögűző pap szerepére a korszak legnagyobb sztárjai, Peul Newman és Jack Nicholson is pályáztak, az alkotók mégis a viszonylag ismeretlen Jason Millert választották, mert jezsuita neveltetésben részesült, így alkatilag közel állt hozzá a karakter. Az ördögűző további érdekessége, hogy a közönség nagyjából fele úgy értelmezte a befejezést, hogy a Gonosz győzött, holott az önfeláldozó papnak sikerült elűzni a démont. Az alkotók azt szerették volna ezzel üzenni, hogy az ember mégis méltó az isteni kegyelemre.
Az ördögűző története 50 évvel később folytatódik, méghozzá trilógia formájában. A hamarosan látható Az ördögűző: A hívőben két kislányt száll a démon, és a kétségbeesett szülők Ellen Burstyn karakterének segítségét kérik: az első filmben ő játszotta a Gonosz által foglyul ejtett Megan édesanyját.
Jövőre érkezik a folytatás: The Exorcist: Deceiver (kb. Az ördögűző: Az ámító).