Kipróbáltam egyszer, hogy úgy néztem végig a nyolcadik Star Wars részt, hogy egyszerűen áttekertem a Luke-Rey jeleneteket azon a bizonyos szigeten, ahol magában duzzog az utolsó jedimester. Határozottan jobb lett (és rövidebb). A fő gond ugyanis maga Luke, aki egy szenilis, öreg mókamesterré degradálódott ebben a fejezetben. Az is elég gáz, hogy Poe Dameron – aki az egyetlen tökös karakter az új trilógiában – a női vezetők rabja lesz, és a PC jegyében nevetséges kiskakassá változtatja a script. Akadnak azért jó jelenetek is, csak épp kevés van ezekből. Főleg akkor szembeötlő a visszaesés, ha a hetedik részhez hasonlítjuk, Az ébredő Erőhöz. Annak idején a hetedik részről hittük, hogy visszaesés, mert még nem láttuk a nyolcadikat. Amikor megjelent, csak akkor kezdett körvonalazódni, hogy egy lassú, fokozatos lecsúszásba került a SW franchise, mert a kilencedik még az előző kettőnél is gyengébb lett. Közben a hetedik és nyolcadik rész között megjelent a Solo-film, ami kicsit újra kiemelkedést jelentett.
Kipróbáltam egyszer, hogy úgy néztem végig a nyolcadik Star Wars részt, hogy egyszerűen áttekertem a Luke-Rey jeleneteket azon a bizonyos szigeten, ahol magában duzzog az utolsó jedimester. Határozottan jobb lett (és rövidebb). A fő gond ugyanis maga Luke, aki egy szenilis, öreg mókamesterré degradálódott ebben a fejezetben. Az is elég gáz, hogy Poe Dameron – aki az egyetlen tökös karakter az új trilógiában – a női vezetők rabja lesz, és a PC jegyében nevetséges kiskakassá változtatja a script. Akadnak azért jó jelenetek is, csak épp kevés van ezekből. Főleg akkor szembeötlő a visszaesés, ha a hetedik részhez hasonlítjuk, Az ébredő Erőhöz. Annak idején a hetedik részről hittük, hogy visszaesés, mert még nem láttuk a nyolcadikat. Amikor megjelent, csak akkor kezdett körvonalazódni, hogy egy lassú, fokozatos lecsúszásba került a SW franchise, mert a kilencedik még az előző kettőnél is gyengébb lett. Közben a hetedik és nyolcadik rész között megjelent a Solo-film, ami kicsit újra kiemelkedést jelentett.