A szovjet fantasztikus filmek sokáig az élvonalat jelentették a műfajon belül. Elsősorban a látványos űrutazások és az idegen bolygók megjelenítése aratott sikert a korabeli nézők között, szerte a a világban, ideológiától függetlenül. Ám ez az alkotás nagyban eltér a közismert és elismert történetektől. Egyrészt nem a világűrben játszódik, másrészt távol áll az optimista felfogástól. Sokkal inkább az I. világháború okozta tartós félelem tükröződik benne, és a hatalmas bizalmatlanság a világuralomra törő vezetők ellen. (Tekintve a korszak későbbi eseményeit, a pesszimista megközelítés indokoltnak bizonyult.) Viszont a képi világából, de tulajdonképp a film összes részletéből átjön a rendező rendkívüli tehetsége. A mai néző meglepődhet azon, mennyire "modern" az összkép. Továbbá messze nem jellegzetesen szovjet. Pont az utóbbi jellegzetesség révén lett sikeres a hazájában a vetítőtermekben, és vörös posztó az állam irányítói szemében. (Akkortájt közismert tény volt, ami mára lassan feledésbe szorult, hogy Lenin minden művészeti ág közül a filmet tartotta a legfontosabbnak, mert azzal lehetett legjobban befolyásolni az embereket. Hollywood azért máig nem felejtett...) A kritikai részen többet lehet olvasni a filmről és a rendező hányatott sorsáról.
A szovjet fantasztikus filmek sokáig az élvonalat jelentették a műfajon belül. Elsősorban a látványos űrutazások és az idegen bolygók megjelenítése aratott sikert a korabeli nézők között, szerte a a világban, ideológiától függetlenül. Ám ez az alkotás nagyban eltér a közismert és elismert történetektől. Egyrészt nem a világűrben játszódik, másrészt távol áll az optimista felfogástól. Sokkal inkább az I. világháború okozta tartós félelem tükröződik benne, és a hatalmas bizalmatlanság a világuralomra törő vezetők ellen. (Tekintve a korszak későbbi eseményeit, a pesszimista megközelítés indokoltnak bizonyult.) Viszont a képi világából, de tulajdonképp a film összes részletéből átjön a rendező rendkívüli tehetsége. A mai néző meglepődhet azon, mennyire "modern" az összkép. Továbbá messze nem jellegzetesen szovjet. Pont az utóbbi jellegzetesség révén lett sikeres a hazájában a vetítőtermekben, és vörös posztó az állam irányítói szemében. (Akkortájt közismert tény volt, ami mára lassan feledésbe szorult, hogy Lenin minden művészeti ág közül a filmet tartotta a legfontosabbnak, mert azzal lehetett legjobban befolyásolni az embereket. Hollywood azért máig nem felejtett...) A kritikai részen többet lehet olvasni a filmről és a rendező hányatott sorsáról.