Istenien szórakoztam rajta, bár az indiai közönség nagy részének nem tetszett, kommentekben ócsárolták is rendesen, ennek nagyon egyszerű oka lehetett: a párbeszédek egy része tamil nyelven folyt, amit a hindi közönség nem beszél (kicsit felsőbbrendűnek érzik magukat), és úgy érezhették, hogy kizárták őket valamiből. A feliratos változatban persze a magyar nézők ebből mit sem vesznek észre (bár a tamil nyelvet dőlt zárójellel jelezte a fordító). Úgy tűnik Bollywoodban egyre inkább Depika Padukonénak áll a zászló, sorozatban gyártja a jobbnál jobb filmeket, és lassacskán kaméleonná válik. Könnyedén képes kicsapongó szinglit (Cocktail), mindenkin átgázoló színészpalántát (Break Ke Baad), vak görtáncost (Lafangey Parindey), véreskezű keresztanyut, vagy inkább leányzót (Race 2), kínai harcművészt (Chandni Chowk to China) alakítani. Hogy ezúttal Dél-India legnagyobb Donjának lányaként főképpen menekülésből áll az élete, ezt könnyedén kirázza a kisujjából. Azonban az "éjszaka álmomban vonyítok és rugdosok"-jelenetre nem számítottam. Annyira nevettem, hogy le kellett állítanom a filmet. A film eleje amúgy is tele van habkönnyű szórakozással.
Shah Rukh Khan hiába Nro. 1. Indiában, akkor is bármikor képes hülyét csinálni magából. A film első fele szinte csak erről szól. Egy negyvenéves szűz (már ez önmagában vicces), akinek végre elhunyt százéves nagyapja, és ettől úgy érzi szabad a világ. Aztán persze rossz vonatra száll, vagy inkább rosszkor van rossz helyen. És onnantól kezdve nem ereszti őt Meenamma Lochini Azhagusundaram (akinek a nevét a film teljes ideje alatt sem képes kimondani, de ezzel valamennyien így vagyunk), és nem áll másból az életük, mint a csöbörből vödörbe pusztító esetei, megspékelve Rahul idiótaságával (amúgy a film tele van utalásokkal, aki már túl van legalább 40-50 hindi filmen, az párat fel fog ismerni, például a Rahul név is utalás, SRK leghíresebb filmjeire).
Rettentő hálás voltam a "hindibe énekelek" jelenetekre. Mivel Meenamma fogvatartói csak tamilul értettek, Rahul és Meena hindi filmslágereket zanzásítottak, és így kommunikáltak egymással. Csupa gyönyörűség volt felismerni a dalokat pl. Om Shanti Om: Dard-e-Disco; Rowdy Rathore: Chinta Ta Ta Chita Chita; Ready: Dhinka Chika; stb. Persze ennél jóval több feldolgozás volt a filmben, de ki győzné ezeket felsorolni?
Nagyon tetszett Dél-India, elég ritkán mutatják meg azt a szépséget, amit ezek a tájak jelentenek. Pedig fontos része az országnak, és remekül megmutatták, hogy a dél-indiaiaknak mennyire nagy szívük van. Kirándulhattunk nemcsak Tamil Naduba, de Rameshwaramba (közel van Sri Lanka), és három nyelven is fülelhetünk (egyiket sem értettem persze), a hindin és tamilon kívül a maráthi is elhangzik, hiszen egy ideig Mahárástra Államban ragadnak, mint ál-férj és feleség. És persze ha már a rengeteg utalás, akkor nem véletlen a film utolsó, záró mondata: Dilwale Dulhania Le Jayenge (Aki bátor, azé a menyasszony).
A dalok közül különösen tetszett a Titli mert gyönyörű képet mutatott Dél-Indiáról, de a többi is szuper volt, pl. a Rajnikant előtt tisztelgő Lungi Dance.
67 Chennai Express (2013)
Rahult szülei halálát követően nagyszülei nevelték fel. Egy nap váratlanul meghal nagyapja is. Utolsó kívánsága az volt, hogy Rameshwaramban helyezzék végső nyugalomra. A... több»
