Vissza a vadonba!

2019.11.14 12:14 Artemisia Olvasottság: 181x

4

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::

Kedves kis rajzfilm. Aranyosan ötvözi a vicces, bolondos, komikus stílust Boog és Eliot kalandjain, és a drámai vonalat a Boog és Bess közötti erős szereteten, a fájdalmas elválásukon és Boog kétségbeesett honvágyán keresztül. Ez máris jó alapanyaga egy nagyszerű trilógia kezdetének. És persze a rajzfilm további tartalma, maga a cselekmény és a szeretnivaló állatkarakterek szintén hozzák a Nagyon vadon védjegyének számító kettősséget.

Egyrészt fergetegesen jó hangulat uralkodik az erdőben remek poénokkal, szarvasok közötti, agancsorientált rivalizálással, folyton veszekedő borzasszonyságokkal, az egy Kincs, ami nincs Kamasukaját idéző, territórikus mókussal, mindenkit "Haver"-nak tekintő sündisznócskával, katonásan dolgozó hódokkal, nyuszicsatákkal^^. Másrészt a derűs hangulatot beárnyékolja a vadászidény kezdete, a vadászoktól való félelem és menekülés.

Azonban a rajzfilm egy csokorba gyűjti jellegzetességeit és karaktereit, jellemfejlődésen viszi át őket, és ugyancsak fergeteges csatajelenettel teszi fel a koronát a szórakoztató 90 percre, melyben a jó kedélyű, ám ezidáig riadt állattársadalom szembeszáll a vadászokkal, és ehhez a történet egyik tanulságaként össze kell fogniuk, meg kell tanulniuk csapatként dolgozni, erre pedig nem más, mint a furcsa, különc szerzetként emberek között nevelkedett Boog tanítja meg őket. Ráadásul a haditerv és taktika során óriási hasznát veszik az emberektől elsajátított ismereteknek és fortélyoknak.

A játékidő utolsó perceiben pedig a másik tündéri tanulságot is levonhatjuk, hiszen Boog úgy dönt, hogy mégsem megy haza Bess-szel, hanem az erdőben marad, ami az otthonává vált a kaland során a kedves kis állatokkal, akikben barátokra lelt. Bess pedig belenyugszik az élet és a természet rendjébe, és fájó szívvel ugyan, de megnyugodva hagyja a természetes élőhelyén az immár életrevaló Boogot.