"Kenyeret és cirkuszt a népnek"

2016.11.18 10:33 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 133x

1

Érdekes sztorija van az Éhezők viadalának nálam. Nővérem kért még annó, hogy szerezzem meg neki a filmet, amit meg is tettem. Kb. egy fél évig ott lapult a számítógépen a film, amelyről semmit nem tudtam, csupán azt, hogy címe alapján nem mozgat meg túlzottan.

Aztán egyszercsak filmet keresgéltünk egy vasárnap esti mozizáshoz és rábukkantunk az Éhezőkre. Kiderítettük, hogy szerepel benne Josh Hutcherson, akit én nagyon is kedveltem a gyerekszerepei miatt. Na jó, akkor adjunk neki egy esélyt. És itt jött a meglepetés.

Hosszú idő óta az első olyan film volt, amelynek egyetlen percén sem lehetett unatkozni, a történet magával ragadó és minden perce izgalommal teli. A szereplők nagyszerűen lettek kiválogatva, hiszen a nagykutyák mellett, mint például Snow elnök szerepében Donald Sutherland ott vannak a szárnyaikat próbálgató kezdők is, s csak hogy egy nevet említsek: Jennifer Lawrence. Azt hiszem a színésznő szerencsés volt, hogy egy ilyen jól sikerült szériába kezdett bele karrierje elején, hiszen a beskatulyázás veszélye mindig ott van az ilyen franchise-ok esetében, de Lawrence ebbe nem elmerült, hanem lubickolni tudott benne, s további filmjeivel is bizonyítani tudta tehetségét. A film története egyébként elgondolkodtató, s végig ott motoszkál benne az az ősi elv, amely már évezredek óta mozgatja az emberiséget: "Kenyeret és cirkuszt a népnek". Ezt az elvet pedig egy olyan posztapokaliptikus környezetbe helyezi, ahol az elnyomó rendszer diktálja a lépést. Sajnos néha úgy érzem, hogy saját társadalmunkat is csupán egy hajszál választja el attól, hogy az Éhezők-viadala-beli világban találjuk magunkat, így pedig csak még realisztikusabbá válik a filmben ábrázolt történet. A filmet tehát érdemes ezerszer újranézni, a könyvet pedig ezerszer újraolvasni, nekem legalábbis még nem okozott csalódást.