A film rendezőjének, Antonio Margheritinek (1930–2002) sikerült alaposan meglepnie ezzel a produkciójával, ugyanis elég más jellegű filmre készültem elöljáróban, mint amit végül is kaptam. Merthogy már a film címválasztása is arra utalt, hogy csak egy soron következő, kannibálos horrorfilmet fogok kapni, amit az olasz és a spanyol filmesek tömegével ontották magukból a 70-es és a 80-as évek közt. Oké, persze azért ne gondoljuk azt se, hogy a Kannibálok támadása című filmben annyira elrugaszkodnának a készítők az alapoktól, sokkal inkább kissé máshogy közelítik mindezeket meg, és hát be kell hogy valljam, ennek azért vannak előnyei, és persze hátrányai is. Na de lássuk, hogy mik is ezek az előnyök, és hogy mik is ezek a hátrányok ebben a filmben.
Az előnyei közt szerepelt nálam is az, mint amit már jó pár filmes oldalon olvastam vele kapcsolatban, hogy a film készítői végre egy városba helyezik át a kannibalizmust, és teljesen elhanyagolják a dzsungeles háttér környezetet (bár azért a kiindulópontja itt is persze a dzsungel). Bár azért itt felmerült bennem egy gondolat, miszerint hogy jelen filmünket mennyire is tekinthetjük az úgynevezett kannibálos horrorfilmek egyikének, amikor kimondottan sokat merít egy másik igencsak meghatározó horrorfilmes zsánerből, méghozzá a zombis horrorokból. Végül arra jutottam, hogy eme film valahol egyfajta átmenet képez a kannibálos horrorfilmek és a zombis tematikájú alkotások közt (nevezhetjük mindezt egyfajta fertőzéssel foglalkozó produkciónak talán).
Egy másik igencsak meglepő pozitívuma volt számomra az, hogy a film főhősét alakító John Saxon (1936–2020) igazán erős drámai átéléssel színesítette a karakterét. A karakterének az agóniája teljesen meglepő volt számomra egy olasz horrorfilmtől (főleg egy olyan produkció láttán, ami elméletben a kannibalizmusról akart szólni). Talán John Saxon kimondottan erős alakítása miatt kissé eltörpülnek mellette a további színészi alakítások, de panaszra még így sem nyitnám a számat e téren, ugyanis egy percre sem éreztem a többi színész felől azt, amit oly sokszor láttam már az ez időben készített alkotásoknál, az úgynevezett színészi túljátszást. Ráadásul a film fontosabb karakterei sem azok a tipikusan egydimenziós karakterek (bár azért az is igaz, hogy egyfajta karakterfejlődésen csak a főhősünk megy át).
Továbbá azt is megemlíteném a film pozitívumai közt, hogy a történetnek egy percre sem sikerült unalmassá válnia, ez főleg abból a szempontból tartom nagy fegyverténynek, hogy kimondottan lassú a film cselekményvezetése.
Viszont akadt sajnos pár apróbb negatívum is a filmben. Az egyik ilyen kapásból a filmbe helyezett társadalomkritikai él ki nem használása. Merthogy a film története itt teljesen jogosan adhatott volna végre egy komolyabb társadalmi mondanivalót, de ezt a hatalmas lehetőséget egyetlen mondattal elintézik a filmben.
További negatívumai közt érzem azt is, hogy a film olykor-olykor mer bevállalós lenni, de amikor ezen jelenetekkel sokkolnia kellene a nézőjét, egyszerűen meghátrál, és a néző fantáziájára bízza a dolgokat (mindezt pedig egy gyors vágással letudják). Továbbá a brutalitás sincs annyira szabadjára engedve, bár igaz, hogy véres jelenetek vannak azért benne, de messze nem maradnak majd annyira emlékezetesek, mint más ezen időszakban készített horrorokban.
Mindent egybevéve bőven adható lehetett volna részemről a négy csillag is a filmre, de a fentebb említett hibák miatt nálam kissé megrekedt, így egy erősebb átlagos szinten van a film.
60 Kannibálok támadása (1980)
Két vietnami veterán a háborúból visszatérve olyan vírust hoznak magukkal, ami harapás hatására az embereket húsevő zombikká változtatja…
Szereplők: John Saxon, Giovanni Lombardo Radice, Cinzia De Carolis, Venantino Venantini, Elizabeth Turner
